Tanulás nemzetiségi anyanyelven? Iskolán kívül és a szülők költségén!

Larisza Nyicoj újabb kezdeményezése

Larisza Nyicoj gyermekírónő, pedagógus, az ukrán nyelv hős védelmezője ismét kinyilvánította véleményét a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatásával kapcsolatban. (Korábbi idevágó írásunkat itt olvashatja.) Ezúttal – január 17-én – a Szvoboda (Szabadság) párt sajtóorgánuma tolmácsolta szavait.

A ukránnyelv-használatot szorgalmazó Nyicoj (aki egyébként a kulturális minisztérium kötelékébe tartozó, a különböző társadalmi szférákban történő ukránnyelv-használattal foglalkozó koordinációs tanácsnak is a tagja) azt javasolja, töröljék el a nemzeti kisebbségek anyanyelven történő oktatásának lehetőségét. Az írás bevezető részében ugyan kifejezetten az orosz nyelvre utal, de hamar rá kell jönnünk: javaslata minden ukrajnai nemzeti kisebbségi nyelvre vonatkozik.
Nyicoj A regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájára, pontosabban annak állítólagos félreértelmezésére is kitér. „Hülyítenek minket a Kartával” – fogalmaz. Szerinte nem jól értelmezik a dokumentumot, amikor abból csak a kisebbségi nyelvek védelmét hangsúlyozzák, s szerinte sokkal inkább azt kellene kiemelni: a nemzeti kisebbség tagjainak kötelező integrálódniuk a többségi nemzetbe, első lépésben az államnyelv elsajátítása által.

A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatása helyett azt javasolja, hogy amennyiben ukrán állampolgár egy adott nemzetiségi nyelven kíván tanulni, tegye azt fizetett pótfoglalkozásokon, állami iskolában ne biztosítsanak erre lehetőséget. Elmondása alapján az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek oktatásánál a Francia- és Németországban alkalmazott mintát kellene követni, ahol a török migránsoknak az állam nyelvén kell tanulniuk az iskolákban. Vélhetően a szakember ezen kijelentésekor nem vette figyelembe, hogy a jelenlegi Ukrajna területén élő kisebbség nem bevándorlóként érkezett az országba, hanem őshonos, ezért a párhuzam nem helytálló.

A világ országainak tannyelveit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy Ukrajna oktatási rendszere a legtoleránsabb(!) a nemzeti kisebbségekkel szemben, sőt, ennél is tovább ment, s olyan szélsőséges kijelentésre szánta el magát, miszerint nincs még egy ország, ahol állami költségvetésből kisebbségi oktatásra fordítanának. Ennek cáfolatául – minimális keresgélés után a világhálón – rögtön találtunk is állami fenntartású, magyarországi német nemzetiségi iskolát. Emellett olybá tűnik, Nyicoj asszony azt is igazságtalannak érzi, hogy az állam finanszírozza a nemzetiségi iskolák működését, eközben elfelejti, hogy ukrán állampolgárokként az országban élő és dolgozó nemzeti kisebbségek tagjai ugyanúgy hozzájárulnak adóikkal az államkassza bevételéhez, mint az ukrán nemzetiségű polgárok.

Ukrajnában az anyanyelvi oktatás biztosítása eddig az állam alkotmányba foglalt kötelessége volt, azonban az ukrán nyelv védelmezője szerint a kisebbségi nyelven történő oktatást a szolfézsórák vagy úszóleckék mintáján kellene levezetni: választhatóan délutáni különfoglalkozásként a szülők költségén…

Pallay Katalin
Kárpátalja.ma