Ukrán irodalmi esten vettek részt a Rákóczi-főiskola diákjai (Videó)

2024. április 3-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Az ukrán költészet konstellációi a hatvanas években címmel irodalmi estet tartott, amelyre a beregszászi és beregszászi járási iskolák tanulói kaptak meghívást. A hallgatók – az amatőr színtársulat színészei – Volodimir Ivaszjuk, Borisz Olijnik, Vaszil Szimonenko, Mikola Vinhranovszkij, Ivan Dracs, Vaszil Sztusz és Lina Kosztenko költői hagyatékán keresztül lenyűgöző életrajzi eseményeket elevenítettek meg a közönségnek.

Elhangzottak Vaszil Sztusz feleségéhez és fiához intézett megrendítő szavai, felcsendültek Ivaszjuk és Szimonenko dalai, valamint olyan művészek páratlan költészetét is bemutatták, akik napjainkban is világszerte az ukrán irodalom és kultúra képviselői.

„Ha meg akarják ismerni az ukrán költészet szépségét, olvassák a hatvanas évek költőinek verseit”

– ajánlotta Csonka Tetyana, a diákokból álló amatőr színjátszó társulat vezetője, rámutatva a színházi és költészeti tematikájú előadás témaválasztására, s kiemelte, hogy a verseket nemcsak filológushallgatók, de történészek, biológusok, sőt a nemzetközi számviteli és adóügy képzési program diákjai is előszeretettel olvasták.

Mit vallanak erről a diákszíntársulat tagjai?

Egy-egy próba nemcsak felkészülés az előadásra, hanem a saját magunk fejlesztésének és kulturális fejlődésének folyamata is, ahol feszültséget és boldogságot érzünk egyidejűleg. Nemcsak arra szolgál, hogy új ismereteket szerezzünk, és fejlesszük képességeinket, hanem arra is, hogy egy hasonlóan gondolkodó emberekből álló csapatban egyesüljünk, miközben támogatás és megértés érzését tapasztaljuk, amelyek nélkül nem lehet sikereket elérni.

Már önmagában a fellépés is hihetetlen élményt nyújt. Azt az érzést, amelyet a közönség előtt állva átélsz, nem lehet szavakkal kifejezni. Ott tudatosul benned, hogy amit csinálsz, arra valakinek szüksége van, hogy más is érzi azt, amit te érzel – a művészet örömét, a szavak hatalmának felismerését.

Nikonorova Viktória I. évfolyamos hallgató

Nagyon jó érzés, hogy a fellépéseknek köszönhetően egyre magabiztosabbá válok, és már nem ijedek meg a közönségtől. Bár néha vannak napjaim, amikor legszívesebben elmenekülnék az egész világ elől, azonban a jó és a szeretet megosztásának öröme úrrá lesz ezen a kedélyállapoton. Élveztem, hogy mindannyian egy helyen ültünk, így láttam a közönség arcát, és éreztem a közelségüket. Az ilyen fellépések nemcsak személyiségünk fejlődését segítik, a pillanat megragadása elősegíti a megértést és tágítja a látókörünket. Köszönjük a lehetőséget, hogy hinni tudunk önmagunkban!

Komonyi Tetyana II. évfolyamos hallgató

A próbák és a fellépés új, rejtélyekkel teli távlatokat nyitott meg előttem. Eleinte szokatlan volt, de idővel kedvenc tevékenységemmé vált, amit már nagyon vártam.

A próbák során felfedezhettem a magamban és a barátaimban rejlő tehetségeket. Csodálatos volt látni, ahogy a lányok és fiúk játszi könnyedséggel belebújnak a szerepbe (libabőrös lettem tőle), a versek szövegét ugyanis egészen másképp érzékeled, úgy, mintha átélnéd a szerzők sorsát.

A különböző tanszékek hallgatóival való kommunikáció amellett, hogy szórakoztató volt, hasonló gondolkodású emberek megismerését tette lehetővé. Az önkifejezés, a tanulás és a közös fejlődés helye lett. Megtanultam értékelni a csapatmunkát.

A próbák a tréfálkozás és a kölcsönös segítségnyújtás légkörében zajlottak, az előadás közben pedig a közönség tekintetéből és mosolyából merítettem erőt és motivációt. Úgy éreztem, életre kelt az addig üres színpad, és az érzelmeinket a közönség felé közvetítjük. Számomra elsősorban az volt a legfontosabb, hogy legalább egy néző érezze, hogy valamilyen formában kötődik a történetünkhöz. Felejthetetlen élmény volt, eddig még soha nem tapasztalt érzelmekkel gazdagodtam.

Péter Bernadett II. évfolyamos hallgató

Először is szeretném kifejezni köszönetemet Tetyana tanárnőnek a szereplési lehetőségért. A tanárnő olyan vezető, aki arra buzdít bennünket, hogy a legjobb énünket hozzuk ki magunkból. Számomra ez nem volt könnyű feladat, mivel szorongó típus vagyok, ami megnehezítette a színpadi hangulat átélését. Ellenben a próbák során sikerült egy másik, megújult, magabiztosabb emberré válnom, bármi is történjen körülöttem.    

Másodszor szeretnék köszönetet nyilvánítani mindazoknak, akik részt vesznek a produkciókban. Ők szívesen segítenek annak, akinek szüksége van rá.

Tkacsuk Jevhenyija II. évfolyamos hallgató

„Diákszínésznő” voltomban örömmel nyugtázom, hogy csapatunk minden egyes fellépésével egyre magabiztosabbnak érzi magát a színpadon. Ami engem illet, bevallom, mindig féltem a színpadi szerepléstől, mindig. Ezért különféle módszerek bevetésével próbáltam megszabadulni ettől a félelemtől, lévén, hogy a filológia szakot választottam. Őszintén szólva semmi sem segített. Csakis itt, a társulat és a mentorunk segítségével jöttem rá, hogy a legjobb megoldás a problémára az, ha egyre több ilyen jellegű fellépésen veszek részt, ha újra és újra átélem ezt a csodálatos hangulatot, ha megélem a művészek életútjának minden pillanatát, ha versben és énekben közvetítem mindezt a közönség felé. És ez valójában felbecsülhetetlen kincs, mert a művészet az életem szerves részévé, a legjobb részévé vált.

Nemes Irén II. évfolyamos hallgató

Számomra ez az előadás egy ragyogó csillag volt a hideg éjszaka közepette. Hogy miért ezt az hasonlatot választottam? Egyrészről ez a „csillag” a teljes produkciónkat jelképezi, amely új sikerekhez és magasságokhoz vezet bennünket. Egyre magabiztosabban szavaljuk a verseket, egyre jobban beleéljük magunkat a szerepbe, és megérintjük a közönség szívét. Ez a fényes csillag mutatja nekünk az előre vezető utat a körülöttünk lévő sötétségben.

Másrészt ez a „csillag” eloszlatja az összes negatív dolgot, amely az alkotás ösvényén gátolná az előrehaladásunkat. Talán nemcsak számomra, de társulat minden tagja számára ez a legfontosabb szempont ezekben nehéz időkben. Ez nemcsak a háborús időszakról szól, amelyben megtanultunk élni (ami rémisztően hangzik!). Most mindnyájan keményen dolgozunk azért, hogy új ismereteket szerezzünk, csak sajnos olykor nem minden sikerül. Kétségek között vergődünk, nem találjuk a kiutat a kialakult helyzetből. Ha nem lennének a próbák, ha nem lenne ez a „színészi gyógykezelés”, olykor már feladtam volna. Végtelenül hálás vagyok Tetyana Sztepanyivnának az ünnepi hangulat megélésének lehetőségéért; azért, hogy időt szakított a vicces pillanatokkal tűzdelt szórakoztató próbákra, továbbá a fellépés végét követő egyedülálló élményekért, amikor megláttuk a szívünkben és a közönségünk szemében izzó fényeket.

Természetesen nagyon hálás vagyok a diákoknak, a kollégáimnak, akikkel együtt éltük meg a hatvanas évek költőinek mindennapjait. Végtelen örömmel tölt el, hogy vannak közöttünk olyan emberek, akik nem közömbösek a költészet és a színház iránt. Bízom a további közös alkotói sikereinkben.

Kovalyuk Valéria IV. évfolyamos hallgató

Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
• Українська