Ünnepélyesen megnyitották a tanévet a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében
A hagyományokhoz hűen ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a 2025–2026-os tanév szeptember 1-jén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében. Az ünnepségnek idén is a beregszászi Szent Kereszt Felmagasztalása római katolikus templom adott otthont, ahol a történelmi egyházak képviselői, a meghívott vendégek, a Rákóczi-főiskola és a Felsőfokú Szakképzési Intézet vezetői, valamint az 50 új hallgató és diáktársaik közösen köszöntötték az új tanév kezdetét.
Az istentisztelet keretében a római katolikus, görögkatolikus és református egyházak képviselői osztották meg gondolataikat és Isten üzenetét a jelenlévőkkel. Az alkalmat a magyar nemzeti Himnusz és a főiskola himnuszának számító Rákóczi imája közös eléneklése tette ünnepélyesebbé.
Elsőként Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében Niccolò Machiavelli szavaira hivatkozott:
A szerencsében lehet bízni, de mi magunknak is mindent meg kell tennünk a siker érdekében, mert önmagában kevés.
Kiemelte, hogy a Felsőfokú Szakképzési Intézet szerves része a főiskola által létrehozott oktatási intézményhálózatnak. Bár az intézet még új a főiskola portfóliójában, egy közös célt képviselnek:
Olyan képzést nyújtsunk a tanulni kívánó fiataloknak, amely megalapozza a jövőjüket.
A rektor köszönetet mondott a szülőknek, amiért támogatták gyermekeiket a választásban, valamint a diákoknak a beléjük vetett bizalomért.
Csernicskó Istvánt követően Soós Katalin, a Felsőfokú Szakképzési Intézet igazgatója köszöntötte a jelenlévőket. Külön szólt a tanárokhoz, hangsúlyozva nélkülözhetetlen munkájukat, majd Szent-Györgyi Albert gondolataival erősítette meg az intézmény céljait:
Az iskola dolga, hogy megtaníttassa velünk, hogyan kell tanulni, hogy felkeltse a tudás iránti étvágyunkat, hogy megtanítson bennünket a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára, hogy megtanítson szeretni, amit csinálunk, és hogy segítsen megtalálni azt, amit szeretünk csinálni.
Az igazgató bátorító szavakkal fordult az új hallgatókhoz, köszönetet mondva nekik és szüleiknek a bizalomért.
Az ünnepségen beszédet mondott Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja is, aki Bacskai József ungvári főkonzul és Gyebnár István ideiglenes ügyvivő nevében is köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte a kitartás és a felelősségvállalás fontosságát:
Győzni csak az tud, aki tudja, hogy a győzelemnek mi az ára, és ezt vállalja is. Aki ebbe az intézménybe jár, az tudja, hogy mit vállal: jóval többet annál, mint mások, és többet is kell nyújtania – ez a magyar sors, szokták mondani. Én azonban felhívnám a figyelmet, hogy a sors nem fátum, nem végzet. A sors a kezünkben van, alakítható, és a benne rejlő nehézségek és küzdelmek megvívhatók.
Hozzátette:
Ahogy eddig is, ezután is el fogjuk mondani, hogy Magyarország támogatja, hogy önök elérjék céljukat az életben: jó szakemberek, művelt emberek, olyan férfiakká és nőkké váljanak, akik ugyanazt a gerinces tartást, meleg szívet, tudásra vágyást és szociális érzékenységet adják tovább a gyermekeiknek, amit szüleiktől kaptak, és amire iskolájuk is neveli önöket.
Végül Magyarország Ungvári Főkonzulátusa és Beregszászi Konzulátusa nevében sok sikert, erőt és kitartást kívánt a hallgatóknak.
A kulturális program részeként Demeter Hanna másodéves turizmus és rekreáció szakos hallgató szavalta el a Tanévnyitóra című verset. Ezután az elsőéves diákok ünnepélyesen fogadalmat tettek, amelynek szövegét Barkaszi Bence, a 10. osztály tanulója olvasta fel.
A frissen érkezett hallgatókat kézfogással köszöntötte Orosz Ildikó, a főiskola elnöke, Csernicskó István rektor és Soós Katalin igazgató.
Az ünnepi hangulatot fokozta az intézmény énekkara, amely Lőrincz Szilvia vezetésével adta elő a Legyen áldás az úton című egyházi éneket.
Az ünnepség végéhez közeledve Orosz Ildikó, a Rákóczi-főiskola elnöke szólt az egybegyűltekhez. Beszédében hangsúlyozta, hogy a most belépő diákok két éven át egy általuk választott tudományágban mélyedhetnek el, miközben részesei lehetnek annak, hogy minél magasabbra jussanak az életben, továbbá meghatározó példái lehetnek az utánuk következő évfolyamoknak. Beszédét Kányádi Sándor szavaival zárta:
Falak omolhatnak, kövek is vásathatnak, magaslik, nem porlad a megtartó példa.
Majd hozzátette:
Önökből is ilyen megtartó példa váljék, akikre büszkék lesznek szüleik, tanáraik és a következő évfolyamok.
Az ünnepség végén a történelmi egyházak képviselői áldást kértek a jelenlévőkre, majd a Szózat közös eléneklésével zárult a tanévnyitó.
Oniszkó Gy.
-
Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
Українська