A Főiskola főépületének harmadik szintjén, a folyosókon látható az II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Ásvány- és Kőzettára. Az itt kiállított ásványok, kőzetek, pattintott kőeszközök és fosszíliák között vannak helyi jelentőségűek, különlegességek és a földrajz szakos hallgatók oktatásának szempontjából fontos darabok.

A gyűjtemény kialakítása 1999 októberében kezdődött, amikor néhány lelkes ember elhatározta, hogy olyan pattintott kőeszköz, ásvány-, kőzet- és fosszília gyűjteményt hoz létre, amiből a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola földrajz, történelem és más szakos diákjai tanulhatnak. Hosszú távú terveik között szerepelt egy közművelődési céllal létrehozandó Ásvány- és Kőzettár, ami nem csak a Főiskola hallgatói számára készült tananyag, hanem a tágabb környezet érdeklődésére is számot tarthat.

A gyűjtemény alapját képező ásványok Csámer Árpád, Püspöki Zoltán,  Gönczy Sándor, Kelemen Éva és Szabó László ásványgyűjtő magángyűjteményéből származtak. Ehhez a kezdeményezéshez csatlakozott a Debreceni Egyetem Ásvány és Földtani Tanszékének több oktatója: prof. Dr. Szöőr Gyula, tanszékvezető egyetemi tanár, Dr. habil. Kozák Miklós, egyetemi docens, Dr. habil. Rózsa Péter, egyetemi docens.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Ásvány és Kőzettárának létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerezett Dr. Orosz Ildikó, a Főiskola elnöke, Kohut Attila, a Főiskola gazdasági rektorhelyettese, prof. Dr. Szakáll Sándor, egyetemi tanár és nagytiszteletű Taracközi Ferenc református lelkész.

A gyűjtemény felirata háromnyelvű. Első helyen az intézmény nyelvén, magyarul, majd az ország nyelvén, ukránul és végül a nemzetközi érdeklődők számára angolul jelenik meg az ásványok neve.

A gyűjtemény rendszerezésénél a Nickel-Strunz féle ásványrendszertani osztályozást vettük alapul. E rendszertanban az osztályozás kémiai alapon történik és a következő rendszertani kategóriákba gyűjti az ásványokat: terméselemek, szulfidok és rokon ásványok, halogenidek, oxidásványok, karbonátok és rokon ásványok, borátok, szulfátok és rokonaik, foszfátok és rokonaik, szilikátok, szerves ásványok.

Az ismeretlen ásványok azonosításánál a következő szakirodalmi tételeket használtuk: Grasselly 1992, Székyné 1998, Pápay 1998, Skakun 2002a, Skakun 2002 b, Skakun 2003, Tihonenko et al. 2003, Pavlisin et al. 2007, Dávid 2011, Szakáll, 2011, Tóth – Weiszburg 2012.

A jelenleg 1256 db-ot számláló kollekció négy kategóriára bomlik: kőzetek, ásványok, pattintott kőeszközök és fosszíliák, melyek feliratai magyarul és ukránul jelennek meg az itt tanuló diákok anyanyelvének megfelelően. A kőzetek genetikai alapon, az ásványok a Nickel-Strunz féle osztályozás szerint lettek rendszerezve. E rendszertanban az osztályozás kémiai alapon történik és a következő rendszertani kategóriákba gyűjti az ásványokat: terméselemek, szulfidok és rokon ásványok, halogenidek, oxidásványok, karbonátok és rokon ásványok, borátok, szulfátok és rokonaik, foszfátok és rokonaik, szilikátok, szerves ásványok.

A kiállított darabok (1-2 táblázat) európai (Albánia, Ausztria, Csehország, Finnország, Franciaország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Örményország, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Ukrajna), ázsiai (Afganisztán, India, Izrael, Japán, Kazahsztán, Kína, Kirgizisztán, Mongólia, Oroszország, Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán), afrikai (Dél-afrikai Köztársaság, Egyiptom, Madagaszkár, Mali, Marokkó, Namíbia, Tanzánia), amerikai (Brazília, Egyesült Államok, Kanada, Mexikó) és ausztráliai lelőhelyekről származnak. Egyedülálló értéket képvisel a Budapest és Kecskemét termek bejárata környékén látható 250 db-os észak-amerikai ásványgyűjtemény.