A földtani érték fogalma: A földtani-felszínalaktani értékek körét a Föld szilárd kérgében és annak felszínén kialakult élettelen képződmények alkotják: barlangok, kőzetfeltárások, sziklaalakzatok, őskövületek, talajok, kunhalmok, kurgánok, elhagyott bányák, különleges felszínformák.

Mióta beszélhetünk földtani értékekről és azok védelméről a Kárpát-medencében?

• 1426. Zsigmond király erdővédelmi rendelet.
• 1836 Kubinyi Ferenc az ipolytarnóci óriási kövült fa védelmét szorgalmazza.
• 1879-ben Szontágh Tamás geológus a somoskői vár és bazaltorgonák védelmét forszírozza a Yellowstone mintájára (Yellowstone: 1872. március 1, Grant elnök aláírta a Yellowstone Nemzeti Parkot létrehozó törvényt).
• Első nemzeti park Magyarországon a Hortobágyi Nemzeti Park (1972), hivatalos alapítási időpont 1973. január 1 (összesen Magyarországon 10, 4 000 km², az ország 4,3 %-a).
• Első nemzeti park Ukrajnában a Kárpáti Nemzeti Park (1980), Ivano-Frankivszk megye (összesen Ukrajnában 53 db, 11 116 km², az ország 1,84 %-a).

A védelem formái

Számos ország hozott létre önálló kataszteri szabványt, amelyek közül az első az Egyesült Királyság területi nyilvántartása volt (1950-es évektől). Az ebben szereplő több mint 3000 objektum mindegyike jogi védelem alatt áll.

Ezt az 1970-es évektől több ország követte (pl. Spanyolország, Svájc). Az elkészült nemzeti katasztereket az International Union of Geological Sciences (IUGS) földtani örökségvédelmi alcsoportja (2010, Geoheritage Task Group) térképi adatbázisban tette elérhetővé (geoheritageiugs.mnhn.fr). Sem Magyarország, sem Ukrajna egyelőre nem szerepel ebben az adatbázisban.

Törvényi háttér

Magyarországon az 1996. évi LIII. Természetvédelmi törvény szabályozza: védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár.

Alapfogalmai az élettelen környezet védelmében

1. természeti érték: a természeti erőforrás [Kt. 4. § c) pont], az élővilág és a fennmaradásához szükséges élettelen környezete, valamint más – e törvényben meghatározott -, természeti erőforrásnak nem minősülő környezeti elem [Kt. 4. § a) pont], beleértve a védett természeti értéket is;
2. természeti terület: valamennyi olyan földterület, melyet elsősorban természet közeli állapotok jellemeznek;
3. természetes állapot: az az élőhely, táj, életközösség, melynek keletkezésében az ember egyáltalán nem, vagy – helyreállításuk kivételével – alig meghatározó módon játszott szerepet, ezért a benne végbemenő folyamatokat többségében az önszabályozás jellemzi;
4. természet közeli állapot: az az élőhely, táj, életközösség, amelynek kialakulására az ember csekély mértékben hatott (természeteshez hasonlító körülményeket teremtve), de a benne lejátszódó folyamatokat többségükben az önszabályozás jellemzi, de közvetlen emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak;
5. védett természeti érték (természetvédelmi érték): e törvény vagy más jogszabály által védetté, fokozottan védetté nyilvánított – kiemelt természetvédelmi oltalomban részesülő – élő szervezet egyede, fejlődési alakja, szakasza, annak származéka, illetőleg az élő szervezetek életközösségei, továbbá barlang, ásvány, ásványtársulás, ősmaradvány.

Ukrajnában az 1992 évben, június 16-án elfogadott, 2457-XII-es törvény kimondja, hogy:

• A rezervátumok, a természeti emlékek, a botanikus kertek, a dendrológiai parkok, az állattani parkok és a tájművészeti parkok ökológiai és tudományos, történelmi és kulturális értéküktől függően nemzeti vagy helyi jelentőségűek lehetnek.
• a természeti emlékek lehetnek, őserdők, botanikai, állattani, hidrológiai és geológiai jellegűek.

Ez a törvény összességében természeti értékekről beszél, ezen belül geológiai értékekről, vagyis külön jogszabály a földtani értékekről nincs.

Kimondja, hogy a természeti emlékek a természetvédelmi alap más egységeinek a területén helyezkednek el.

Kárpátalján 45 db földtani értéket tartanak nyilván (1. ábra), azonban ezek között csak négy az, ami törvény általi védettséget élvez, mivel ezek természetvédelmi területeken találhatóak. A fennmaradó 41 objektumot V. I. Kalinin (et al., ed. 2006) és munkatársi ajánlották védelemre, jó részt sikertelenül.

Szakirodalom:

V. I. Kalinin – D. S. Gurskiy – I. V. Antakova – V. Yu. Zosimovytch – V. Ya. Velikanov – K. Yu. Esypchuk – O. B. Bobrov – B. I. Malyuk – A. S. Ivchenko – I. V. Mudrovska ed. (2006): Geological Landmarks of Ukraine. Vol. 1. Charpatyan Region and Volyn-Podillya (Volyn, Trans-Carpathian, Ivano-Frankivsk, Lviv, Rivne, Ternopil, Khmelnitsky and Hcernivtsi regions). State Geological Survey of Ukraine. Kyiv, p.318. ISBN 966-8311-19-1