Orosz Ildikó beszéde a Rákóczi-főiskola diplomaátadó ünnepségén

Tisztelt egyházi és világi méltóságok, kedves kollegák, végzős hallgatók!

Eltelt 4-6 -2 esztendő kinek-kinek a választása szerint és mi már többet nem tudunk a jelképes tarisznyájukba tenni, csak összefoglalni, mindazt, amit adhattunk és szívükre helyezni egy jelképes útravalót. Ami megtörtént az a miénk, és az önöké egyaránt, a mi közös múltunk, melyek, ahogy múlnak az évek és egyre tapasztaltabbak lesznek, egyre szebb emlékként él majd önökben. Lelki szemeim előtt is sok közös emlék és élmény villan fel: az első kézfogás, amikor bátortalan ifjak szemlesütve lépnek elénk, majd a vizsgák drukkja, amit én biztos nem úgy értem meg, ahogy önök, de higgyék el nekem sem volt könnyű, ha minden áron megakartak bukni és kénytelen voltam beírni annak eredményét.

Másképp emlékszünk majd a bombariadókra, az intézményi házkutatásra, vagy arra amikor mi rendeltünk el szigorított belépést a provokációk kivédése érdekében, az immár rendszeressé vált ellenőrzések és akkreditációk feszültségeinek teherviselését.

De emlékszem arra a sok élményre is, amit a rengeteg intézményi ünnepségek, estek, kórustalálkozók, sportrendezvények, tudományos diákköri konferenciák, vagy a közös szüret, majd a szüreti mulatság a karácsonyi estek, és farsangi rendezvények adtak, amit már nem vehet el tőlünk senki.

Köszönöm a megértésüket és az együttműködésüket, melynek eredményeként ma Isten Házában átvethetik megérdemelt oklevelüket.

Most már csak egy maradt számomra, a kézfogás után, hogy olyan üzenetet adjak át, ami talán segíti önöket a falainkon kívül, amire támaszkodhatnak, ha kissé fáradtnak érzik magukat a rutinná vált hétköznapokban.

Először a könyvvitel és auditálás szakos végzősöknek kívánom, hogy sikerüljön, amiért a szakmát választották: kifehéríteni, de legalább kiszürkíteni a gazdaságot, hogy a befizetett adókból immár Kárpátalja is felvirágozzék. Bár a pénz a mozgatórugója a világnak századunkban, ne feledjék Böjte Csaba testvér gondolatát: „Mindaz, ami igazán értékes az életünkben, ami az embert emberré teszi, azt a gazdasági válság, a pénzügyi összeomlás, mely országainkat érinti, nem tudja elvenni tőlünk.”

Szertett pátriánk Kárpátalja felvirágzásának  egyik záloga a turizmus, amely a természeti adottságaink az itt élők által létrehozott tárgyi, szellemi és kulturális örökségünk , értékeink megőrzésében és átadásában rejlik mindazok számára, akik turistaként hozzánk érkeznek. A felelősség ezen értékek megismertetésében önökön is múlik majd. Munkájuk során, ne feledjék Belényi Dániel gondolatait “A turista az az ember, aki azt élvezi, ha a helyi kultúra kiszolgálja az igényeit. Az utazó elfogadja a helyi kultúrát, alkalmazkodik hozzá, és egyáltalán nem akarja megváltoztatni.”

Hogy milyen lesz a jövő, az a ma iskolától függ mondotta Szentgyörgyi Albert, ezért  igen nagy felelősség van önökön, különböző tudományterületeket művelő végzősokön, akik nagy része pedagógus lesz  az oktatási rendszer valamely szintjén, még akkor is, ha esetleg kutatni akar, mert a tudást nem szabad magunkkal vinni a sírba. Azt meg kell osztani másokkal, hisz attól leszünk többek, gazdagabbak, s ez viszi előre a világot. Mindnyájan látták a még a második évfolyamon a Császárok klubja című filmet, ami kötelező feladat volt. Az üzenete, amiért kötelező volt a film végén megfogalmazott didaktikus gondolat volt: “Egy jó tanár tetteit nagyon nehéz összesíteni, mert életét továbbvisszik tanítványai, Ő az, aki meghatározza az iskola belső légkörét és egyúttal a benne élők mindennapjait.” Bárhova kerülnek legyenek önök ilyen pedagógusok.

Azok, akik ma katekéta-lelkipásztorsegítő vagy mentálhigiénés szakemberként indulnak igen nagy felelősséget vesznek magukra, mert ebben az erkölcsileg gyorsan romló világban a „lelki tisztaságot” – a lelki egészség védelmét kell szolgálniuk. Kérjük Isten segedelmét, adjon hozzá erőt önöknek, hogy a lelki egészségünket fejleszthessék.

Végül minden végzős számára szolgáljon útmutatóként Zrínyi Ilona gondolatai, amit 1692. január 8-n Pozsonyban fiához, II. Rákóczi Ferenchez írt búcsőlevelében megfogalmazott:

„A világon semmi sem dicséretesebb, mint a jó név és a tisztességes hír; az soha nem szűnik meg, örökkön megmarad. A javakat elveszteni semmit sem jelent, de aki becsületét veszti el, mindent elveszít … Tiszteld az embereket, érintkezz szívesen az idegenekkel, tudd, hogy téged figyelnek és szeretnek idegen földön is, mert aki másokat tisztel, önmagát tiszteli.”

 

Beregszász, 2021. június 25.