Orosz Ildikó ünnepi beszéde a Rákóczi-főiskola MA/MSc diplomaátadó ünnepségén

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) augusztus 6-án tartotta diplomaosztó ünnepségének második részét.

Alábbiakban Orosz Ildikó elnök köszöntőjét olvashatják:

Tisztelt egyházi méltóságok, kedves kollégák, immár végzős mester fokozatú kollégák!

Engedjék meg, hogy Márton Áron mártíréletű erdélyi püspök gondolatait osszam meg Önökkel: „Akik őrhelyen állnak, éber figyelésre és megsokszorozott munkára vannak ítélve.”

Ezzel mindnyájan egyetértünk, és nem kell kifejtenem, mert Önök ezt érezték. A megsokszorozott munkát, amit ebbe a diplomába fektettek. Hiszen kiszámolta Rektor Úr, s Önök hallották, hogy hány órát töltöttek tanulással,amihez hozzá lehet tenni, mennyit vizsgáztak. Önök, akik itt ülnek, éber figyelésre voltak ítélve, hiszen Önök az az évfolyam, akik a főiskola életéből, annak akkreditálásából bőven kivették részüket, hiszen hat éve vannak intézményünkben. Már itt voltak akkor is, amikor 2013-ban a normál, ötévente köteles akkreditáció mellett kaptunk egy soron kívüli ellenőrzést, ami mindenre kiterjedt és mindenkivel írattak dolgozatokat. Önök akkor is helytálltak. Megtapasztalták azt, hogy kisebbségi létben kétszer-háromszor annyit kell letenniük az asztalra ahhoz, hogy észrevegyék és elfogadják a teljesítményüket, mint egy normál helyzetben.

Így a megsokszorozott munka az Önök számára nem új. És az sem, hogy őrhelyen állnak. Hisz az intézményünk is egy őrhely, egy kultúra, jelen esetben a magyar kultúra bástyája. Őrhely a munkahelyük is, hisz már mindenki szerzett egy BsC diplomát, és nagy részük valamelyik oktatási intézményben teljesít a saját szakirányának megfelelően feladatot. És Önök ezen az őrhelyen helytállnak, mert a szakirányuknak megfelelően az ott dolgozókat, az ott tanuló gyerekeket segítik abban, hogy teljes, kiteljesedett életet tudjanak élni. A magyar szóra és a magyar kultúrára tanítja, az alapozást adja meg a tanító, az óvónéni, a biológus biológiára, a matematikus matematikára tanít, és ilyen fontos szerepe van minden ukrán szakosnak, hiszen nekik meg kell tanítani az állam nyelvét, hogy meg tudják a saját érdekeiket védeni. Még akkor is, ha háromszor annyit kell néha teljesíteni azért, mert egyenértékű állampolgárként szeretne továbblépni, boldogulni itthon, szülőföldünkön, Kárpátalján.

Ezért a jövőben is ez vár Önökre. Edzett ifjakként kerülnek ki a saját őrhelyeikre, és ezt vigyék tovább. És, hogy ezért mit kell tenni, azt Wass Albert fogalmazta meg korábban, és ezt helyezném most az Önök tarisznyájába, hogy rejtsék el a szívükbe, valahol az új formaruha alá, és jegyezzék meg, mert ez segítheti megmaradásukat, fennmaradásukat:

„Aki bántja a magyart, téged is üt, nemzetem. Jussát, igazát, védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége, a te veszteséged is.”

Mindig lebegjen a szemeik előtt e gondolat, s ne csak emlékezzenek rá, így is cselekedjenek. Jó utat, erőt, kitartást és Isten áldását hozzá!