A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség soron kívüli közgyűlésének nyilatkozata a 2017. szeptember 5-én elfogadott új oktatási törvénnyel kapcsolatban

2017-10-09 11:22:28 Hírek 57 megtekintés

A KMPSZ tagja minden kárpátaljai magyar tannyelvű oktatási-nevelési intézmény tanára, taglétszámunk 2754 fő, így legitim érdekképviseleti testülete a megye magyar tannyelvű iskoláinak.

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség tagjai aggodalmukat fejezik ki az Ukrán Legfelsőbb Tanács által 2017. szeptember 5-én elfogadott Oktatási törvény 7. cikkelyének következményeivel kapcsolatban.

A törvény bevezetése esetén az ukrajnai nemzeti kisebbségek elvesztik a szabad nyelvválasztás jogát az oktatás területén, mivel a jogszabály szerint az állami és önkormányzati tanintézetekben az oktatás kizárólag államnyelven folyhat. Az anyanyelvű oktatás lehetőségét a nemzeti kisebbségek számára csupán az önkormányzati tulajdonú oktatási intézmények külön osztályaiban garantálják az óvodai és elemi iskolai szinten és kizárólag az államnyelv oktatása mellett. Tehát a nemzeti kisebbségek elvesztik jogukat az anyanyelvű tanuláshoz az állami és önkormányzati oktatási intézményekben minden szinten, így az általános iskolai, középiskolai szinten, a szakképzés és a felsőoktatás területén is, valamint a jogszabály veszélybe sodorja a nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatási intézményeit.

A törvény 7. cikkelye számos, Ukrajna Alkotmánya által garantált jogot és szabadságjogot sért, úgymint:

  • a 10. cikkely 3. és 5. pontját, melyek értelmében az ukrajnai nemzeti kisebbségek számára garantálják nyelvük szabad fejlődését, használatát és védelmét;
  • a 22. cikkely 2. és 3. pontja szavatolja és garantálja, hogy a már meglévő jogok tartalma és terjedelme az új törvények elfogadása által nem szűkíthető;
  • az 53. cikkely 5. pontja garantálja, hogy a nemzeti kisebbségek anyanyelvükön tanuljanak, vagy tanulják anyanyelvüket az állami és az önkormányzati intézményekben.

 

A törvény 7. cikkelye nem felel meg:

  • Ukrajna Nyilatkozatának a nemzetiségek jogairól (1991);
  • Ukrajna törvényének „A nemzeti kisebbségekről Ukrajnában”;
  • Ukrajna törvényének „Az állami nyelvpolitika alapjairól”.

 

Az elfogadott törvény több rendelkezése is ellentétes Ukrajna nemzetközi kötelezettségvállalásaival és nem felel meg az alábbi nemzetközi jogszabályoknak:

  • Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája;
  • Nyilatkozat a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól;
  • Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény;
  • „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak az egyetemesen elismert emberi jogok részeként való tisztelete a béke, az igazság, a stabilitás és a demokrácia alapvető tényezője…” – Az EBEÉ emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai konferenciájának dokumentuma és az Európai Parlamenti Közgyűlés 1993-ban jóváhagyott 1201. számú ajánlása;
  • Nyilatkozat a Magyar Köztársaság és az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság együttműködésének elveiről a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása területén;
  • Szerződés a jószomszédsági viszonyról és együttműködésről Ukrajna és Románia között, Egyezmény Ukrajna és a Moldávia közötti együttműködésről a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítása területén.

 

Ukrajna Alkotmánya 9. tc. megfelelően a Legfelsőbb Tanács által kötelező érvényűként elfogadott, hatályos nemzetközi szerződések Ukrajna nemzeti jogrendjének a részét képezik.

 

Az oktatási törvény 7. tc. felbontja az Ukrajna, mint állam és a nemzeti kisebbségek mint állampolgárok között kötött társadalmi szerződést. Ezt a társadalmi szerződést a Legfelsőbb Tanács által 1991. november 1-jén elfogadott Ukrajna Nyilatkozata a nemzetiségek jogairól által köttetett meg. A Nyilatkozatnak megfelelően a társadalmi szerződést megerősítették a nemzeti kisebbségek 1991. december 1-jén az Ukrajna függetlenségi szavazáson.

 

Az oktatási törvény 7. tc. a társadalmi szerződés következő pontjait sérti:

  1. cikkely. Az ukrán állam a területén élő minden népnek, nemzetiségi csoportnak, állampolgárnak garantálja az egyenlő politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat. A nemzetiségi jegyek alapján történő megkülönböztetés tilos, és azt törvény bünteti.
  2. cikkely. Az ukrán állam minden nemzetiség számára garantálja a jogot hagyományos településeik megőrzésére, biztosítja számukra a nemzetiségi-közigazgatási egységek létét, magára vállalja a minden nemzetiségi nyelv és kultúra fejlesztéséhez szükséges körülmények megteremtésének kötelezettségeit.
  3. cikkely. Az ukrán állam minden népnek és nemzetiségi csoportnak garantálja a jogot anyanyelve használatára a társadalmi élet minden területén, azon belül az oktatás, a termelés, az információszerzés és közlés területén is.

Az új oktatási törvényt akkor fogadták el, amikor az európai országok megnyitották előttünk határaikat és Ukrajna állampolgárainak megadták a vízummentességet, amikor érvénybe lépett az EU-val kötött társulási szerződés.

Az utóbbi évtizedekben szűkült a nemzeti kisebbségek joga lakhelyükön. Csak néhány példa: az egyházi líceumok, a főiskola, a magyar sajtó és rádió, a társadalmi szervezeteket nem kapnak állami támogatást. Az állami iskolák, óvodák, felújítását főleg alapítványok támogatják, melyek ezáltal közvetve segítik az ukrán államot. Az ukrán állam immár teljesen kihátrál a nemzeti kisebbségi nyelvű oktatás támogatásából, hiszen az ukrán nyelvű oktatás bevezetésével már nem kellene  könyveket kiadni a nemzetiségi iskoláknak. Igaz, hogy az állam eddig sem teljesítette ez irányú kötelezettségeit. A 2017–2018-as tanév elején a magyar tannyelvű iskolákban 28057 tankönyv hiányzott, ebből 3383 – ukrán nyelv- és irodalomtankönyv. 25 év alatt nem adtak ki munkafüzetet magyar nyelven az oktatott tantárgyakból, nem adtak ki ukrán–magyar/magyar–ukrán iskolai szótárakat állami pénzen.   Azonban a legszomorúbb az, hogy nincs elég ábécéskönyv, melyből az első osztályosok tanulnak, így a szülőknek általában le kell fénymásolni a könyvet, mivel az állam csak négyévente ad ki annyi könyvet, amennyi gyerek az adott tárgyévben megkezdte az iskolát. Mivel négy évvel ezelőtt kevesebb iskolás volt a magyar tannyelvű osztályokban, jelenleg nincs elég tankönyv és újak vásárlására sincs lehetőség.

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség 2006-tól, a külső független minősítés bevezetésétől több mint 40 ajánlott levelet küldött az Oktatási Minisztériumhoz, melyekben javaslatokat tett az ukrán nyelv oktatásának javítására. A javaslatainkat nem vették figyelembe, annak ellenére, hogy azokat több fórumon, konferencián hangoztattuk, kiadványokba foglaltuk. Ez egyértelmű semmibe vétele érdekeinknek, igényeinknek és a szakmai érveknek.

Az utóbbi napok eseményei megmutatták, hogyan viszonyul a hatalom a nemzeti kisebbségekhez. Az oktatási törvény elfogadása ellen több mint hatvannégyezer aláírást gyűjtöttek a kárpátaljai magyarok, kértük, hogy egyeztessenek velünk, azonban nem hallgattattunk meg. A nemzetközi tiltakozások eredményeként Ukrajna oktatási minisztere többször ígéretet tett, hogy Kárpátaljára utazik és meghallgatja a nemzeti kisebbségeket, de nem tartotta be ígéretét. Bár korábban, mint ellenzéki parlamenti képviselő, ellátogatott hozzánk. Ez azt jelenti, hogy most az ukrán hatalom nem akar egyeztetni a nemzeti kisebbségekkel, nem akarja megkötni a társadalmi szerződést, mely a hatalomgyakorlás fő eszköze, a kisebbségeket emigránsoknak tekinti. Az Oktatási Minisztérium nem akar egyeztetni a kárpátaljai magyar pedagógusok legitim képviselőivel, nem érdekli álláspontjuk, amit igazol az a tény, hogy a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség nem kapott meghívást az Oktatási Minisztérium által 2017. október 4-én Kijevben tartott tanácskozásra, egyes személyeket hívtak, akik saját véleményüket oszthatták meg a jelenlévőkkel, nem képviselhették az egész közösséget.

Közgyűlésünket azért hívtuk össze, hogy megvitassuk az oktatási törvény elfogadása által keletkezett helyzetet és tájékoztassuk az Oktatási Minisztériumot és a nemzetközi szerzeteket álláspontunkról, emlékeztetve őket arra, hogy amikor rólunk hoznak döntést, akkor a mi álláspontunkat is  figyelembe kell venniük.

A nemzeti kisebbségek, a bolgárok, moldovánok, oroszok, románok, szlovákok, magyarok és mások joga az anyanyelvű oktatáshoz nemcsak a hatályos törvényeken alapul, hanem a több tíz évre visszanyúló gyakorlaton is, amit más államalakulatok keretein belül is élveztek.

A külső független tesztvizsga bevezetéséig Kárpátalja minden nemzetiségi tannyelvű iskolában érettségizett diáknak joga volt az oktatás nyelvén és az oktatás nyelvéből felvételizni a kárpátaljai felsőoktatási intézményekbe. Így az ukrán iskolában érettségizők ukrán irodalomból, az orosz iskolák végzősei oroszból, a román tannyelvű iskolákban érettségizők román irodalomból, a magyar tannyelvű iskolák végzősei pedig magyar irodalomból tettek felvételit, és a többi tárgyból is az oktatás nyelvén tehettek vizsgát. Ez a felvételi eljárás garantálta a felvételizőknek az egyenlő esélyeket a felvételinél. Az oktatás nyelvének ismeretét a felvételi alkalmával elbeszélgetés útján ellenőrizték. Az, hogy a nemzetiségi tannyelű iskolák végzősei számára is bevezették a kötelező ukránvizsgát az ukrán anyanyelvűek szintjén, a korábban megszerzett nemzetiségi jogok szűkítését jelentette, mely ellenkezik a kisebbségek jogi fejlődésének alapelvével és a felsőoktatási intézményekhez való egyenlő hozzáférés biztosításának elvével, azaz a Bolognai folyamat alapelveivel.

Az ukrán nyelvből és irodalomból tett érettségi vizsga eredményei azért alacsonyak Kárpátalján, mert a nemzetiségi iskolák végzősei részére a követelmények ugyanolyanok, mint az ukrán tannyelvű iskolák végzősei számára, akiknek az ukrán nyelv az anyanyelvük, és akik minden tantárgyat ukrán nyelven tanultak. Ezért a tesztfeladatok összeállításánál a nemzeti kisebbségek nyelvén oktató iskolák tanulói tudásának felmérésénél más követelményeket kell alapul venni. A hágai bizottság javaslatai szerint: A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítani kell a saját nyelvű felsőoktatást, ha erre vonatkozó igényüket kinyilvánították, és ha ezt létszámuk igazolja. (17. pont). A Strasbourgban elfogadott Keretegyezmény a nemzetközi kisebbségek védőméről kimondja: „A Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy előmozdítják a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek számára az esélyegyenlőséget az oktatás minden szintjén.” (12. tc. 3. pont). Ennek megfelelően javasoljuk a nemzetiségi iskolák végzősei számára megállapított állami szabványok és a külső független felmérés követelményeinek felülvizsgálatát az ukrán nyelv és irodalom tantárgyakból azok számára, akik nem ukrán nyelv és irodalom szakon kívánják folytatni tanulmányaikat, figyelembe véve, hogy az ukrán nyelv számukra nem anyanyelv. Ez lehetővé tenné az egyenlőség elvének érvényesítését. Az ukrán nyelvi készségeket az idegennyelv-ismeret felmérésének nemzetközi szabványai alapján kell végezni, ahogy azt a külső független felmérésnél az idegen nyelvek ismeretének ellenőrzésnél teszik. A differenciált megközelítés a külső független felmérésben célszerű lenne minden érettségizőre nézve, mivel Kárpátalján 2017-ben 234 ukrán tannyelvű iskola közül 108 iskolában a tanulók 30%-a nem teljesítette a független tudásfelmérés követelményeit ukrán nyelvből és irodalomból.

Annak érdekében, hogy a magyar kisebbséget integrálni lehessen az ukrán társadalomba (és nem az ukrán nemzetbe), össze kell hangolni az államnyelv oktatásának pedagógiai, társadalmi, politikai céljait és egyenlő feltételeket kell biztosítani a nemzeti kisebbségek nyelveinek fejlődéséhez. E cél elérésének egyik eleme az államnyelv-ismeret, figyelembe véve, hogy a kisebbségeknek ez egy második nyelv. A kisebbségek nyelvének megőrzése csak abban az esetben lehetséges, amennyiben a társadalom garantálja annak fejlődését és használatát.  Tudatosítani kell azt a pedagógiai és pszichológiai tényt is, hogy minden embernek van egy első nyelve, melyen beszélni kezdett, melyen gondolkodik, melyen a családon és közvetlen környezetén belül kommunikál, és minden más nyelv számára csak második. A nyelv először is a világ megismerésének, a gondolkodásnak az eszköze, másodszor kommunikációs eszköz a társadalomban. Mi, a kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák pedagógusai átéltük azt a periódust, mikor a Szovjetunióban egyes kárpátaljai magyar iskolákban bevezették a tantárgyak oktatását orosz nyelven. Ezekben az osztályokban a tárgyi tudás csökkent, mivel a tanulók nem értették a tananyagot, azt csak bemagolták. Nem fejlődött az absztrakt gondolkodásuk, nem sajátították el az önálló tanulás technikáját, mivel nem tudták önállóan elemezni a tananyagot és az elemzés alapján nem tudták a szerzett információkat magasabb szintetizálni más szinteken. Mivel sok bemagolt szót nem ismertek, nem fejlődött sem az orosz nyelvtudásuk, sem az anyanyelvi ismereteik. Akkor ebben megegyezett véleményünk az ukrán tannyelvű iskolában oktató pedagógusok véleményével, mivel az tannyelvű iskolákra szintén rákényszerítették, az orosz nyelvű oktatást. Akkor közösen harcoltunk, hogy a gyerekek anyanyelvükön, vagyis első nyelvükön tanulhassanak, és lehetőséget biztosítsunk, hogy maximálisan fejlesszék készségeiket. Nagyon sajnáljuk, hogy ukrán kollégáink ezt már elfeledték.

Minden állampolgárnak lehetőséget kell nyújtani arra, hogy szabadon válassza meg azt a nyelvet, melyen a valóságot fel kívánja tárni – ahogy ezt Ukrajna törvényei és nemzetközi kötelezettségvállalásai garantálják –, és arra, hogy az államnyelvet, mint második nyelvet tanulja. Úgy gondoljuk, hogy ebben a folyamatban figyelembe kell venni az európai országok pozitív példáit. Romániában a nemzetiségi tannyelvű iskolákban a román nyelvet második nyelvként tanítják, vagyis más módszerrel, mint a román anyanyelvűek számára. A nemzetiségi iskolák végzőseinek tudását ennek módszertana alapján ellenőrzik. Szerbiában az érettségizőket szerb nyelvből és irodalomból differenciáltan tanulják és ellenőrzik. Külön program és szabvány van érvényben azon végzősök számára, akiknek a szerb nyelv anyanyelvük, más program és standard vonatkozik azon nemzeti kisebbségek képviselőire, akik nyelve közel áll a szerb nyelvhez (pl. horvát, ruszin, ukrán), valamint teljesen más program és standard azon nemzeti kisebbségekre, amelyek nyelve strukturálisan különbözik a szerb nyelvtől, vagyis teljesen más nyelvcsaládhoz tartozik (például az albán és a magyar). Szlovákiában szintén vannak óvodák, iskolák, gimnáziumok, ahol az oktatás a kisebbségek nyelvén, vagyis magyar, német, ukrán nyelven folyik. Magyarországon állami finanszírozással működnek német, szlovák, román, horvát, bolgár, lengyel és szlovén iskolák, gimnáziumok, melyeket a nemzetiségi önkormányzatok irányítanak. Minden iskolában a magyar nyelv és irodalom kötelező (az érettségin is), azonban ezeket a tárgyakat, mint idegen nyelvet tanítják. A többi tantárgyat a 12 év folyamán a nemzeti kisebbségek nyelvén oktatják. Magyarországon nincs ukrán tannyelvű iskola azért, mert az ukránok nem élnek egy tömbben, hanem az ország területén szétszórtan, ezért nincs rá igény, mivel a magyarországi Ukrán Kisebbségi Önkormányzat elnökének információja szerint a Budapesten nyitott ukrán első osztályba 1 gyermek iratkozott be, azonban vannak vasárnapi iskolák az ukrán nemzetiségi önkormányzat szervezésében és irányításával, melyeket teljes mértékben az állam finanszíroz.

A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség közgyűlése a magas méltóságú személyekhez és intézményekhez fordul az alábbi kérésekkel:

  1. Biztosítsanak minden állampolgárnak lehetőséget, hogy szabadon választassa meg azt a nyelvet, melyen meg akarja ismerni a világot, ahogy azt Ukrajna törvényei és nemzetközi kötelezettségvállalásai is garantálják, és továbbra is őrizzék meg a kisebbségi nyelveken történő oktatás és tanulás lehetőségét minden szinten.
  2. Az államnyelv oktatásának kérdését differenciáltan közelítsék meg:
  • külön programot és szabványokat állapítsanak meg ukrán nyelvből és irodalomból azok részére, akik számára az ukrán nyelv anyanyelv;
  • külön programot és szabványt dolgozzanak ki azoknak a nemzeti kisebbségeknek, melyek nyelvéhez az ukrán közel áll;
  • és teljesen más programot azoknak a nemzeti kisebbségeknek, melyek nyelvének struktúrája teljesen különbözik az ukrán nyelvtől, vagyis teljesen más nyelvcsaládhoz tartozik, mint pl. a magyar;
  • a programok, standardok, módszertan és a tankönyvek kidolgozására azokat a szakembereket vonják be, akik mindkét nyelvet ismerik.
  1. Biztosítsák az anyanyelven való tanulás feltételeit az oktatás minden szintjén, és tegyék lehetővé a külső független felmérést anyanyelvből is.
  2. Minden, a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos kérdés megoldásába vonják be az érdekelt kisebbségek legitim szervezeteinek képviselőit.

 

Beregszász, 2017. október 7.


A 2018-as felvételi eljárásról
Munkatársaink egy hollandiai konferencia előadói között

Hozzászólás