A mi évünk: Soós Katalin, a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézete igazgatójának évértékelője

A 2023-as év a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, valamint tagintézményei számára, és a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás szempontjából is a háborús körülmények között terhelt, de egyben eredményes volt. Következő cikkünkben Soós Katalin, a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének igazgatója mesél az elmúlt évről.

– Meséljen a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetének elmúlt évéről.

– Mondhatom, hogy egy nagyon érdekes éven vagyunk túl. A háború kezdete óta rengeteg problémával, új feladattal, új kihívással kellett szembe néznünk. Azt mondják, hogy az ember mindent meg tud szokni, de persze ez nem igaz. Nem lehet mindent megszokni. De meg tanultunk ebben a bizonytalanságban élni, hiszen folyamatos bizonytalanságban élünk. Nem csak az ország helyzete miatt, hanem azért is, mert ez az oktatási szint, a felsőfokú szakképzés folyamatos átalakulóban van. Ukrajnában 2017 óta vezették be a felsőfokú szakképzést, és még nem is érkeztek a törvényhozók minden szabályozást letisztázni, máris átalakulásra készülnek. Ez is nagyban érinti az iskola életét, nagyban érinti a pedagógusok munkáját, tervezési folyamatát, valamint a vezetőségét, hiszen folyamatosan alkalmazkodnunk kell ezekhez a változásokhoz. De hála a Jóistennek, sokkal jobb volt a tavalyi évhez képest abból a szempontból, hogy nem voltak áramkimaradások, sokkal kevesebb légiriadó volt, mint a tavalyi évben, így fizikailag is, mentálisan is, talán egy kicsit erősebben, talán egy kicsit jobban tudtuk végigcsinálni ezt a tanévet. Persze, az év végére mindenki egy kicsit lefáradt, de még így is sokkal jobban tudtunk teljesíteni, mint a tavalyi évben.

A felvételi eljárás során nagy meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a háborús helyzet ellenére 118 elsős diákunk lett a meghirdetett 120 helyre. Ez nagyon nagy dolognak számít ebben az időszakban. Ez egy pozitív dolog, amely azt mutatja, hogy a szülők megbíznak bennünk. Azt mutatja, hogy van igény erre a képzésre, hogy szeretnek hozzánk jönni a diákok, szeretnek itt tanulni. Azt mondhatom, ez volt a legnagyobb meglepetés, és a legnagyobb dolog, ami történt az éven. Aztán, ha azt megnézzük, hogy felvételi nélkül lehetett bekerülni az intézménybe, csak motivációs levél alapján, az azt jelenti, hogy szinte mindenkit fel tudtunk venni. Ez azonban meglátszik az eredményeink minőségén. Sajnos olyan dolgokkal szembesültünk, amivel korábban nem. Vannak gyenge teljesítményű diákjaink is, akikkel nagyon nehéz dolgozni. A két év covid és a háborús helyzet nagyon megmutatkozik a gyerekek tanulmányi eredményein, olyan eredményekkel érkeztek hozzánk, amiből szinte nulláról kell elindulnunk. Sok esetben, nem mindenki természetesen, de sok esetben szinte nulláról kell elindulni, ami iszonyú nagy feladat, de dolgozunk azon, hogy változtassunk rajta.

Mint említettem, az elmúlt időszak alatt nagyon sokan elszoktak attól, hogy közösségben meg kell mutatni magukat, hogy részt vegyenek különböző rendezvényeken, ezért nagyon sok rendhagyó rendezvényt igyekszünk bevinni az iskola életébe, ahol a gyerekek életét felrázzuk, ahol megpróbáljuk azokat is bevonni ezekbe az eseményekbe, akik egyébként nagyon visszahúzódóak. Nagyon sokat dolgozunk azon, hogy kihozzuk a gyerekeket ebből a virtuális világból, tényleg próbálunk rendhagyó dolgokat szervezni, és egy kicsit megtanítani őket arra, hogy mik is azok az igazi értékek, amelyek az életünkben vannak, és mire kell inkább odafigyelniük.

Elmondhatom, hogy egy nagyon fiatalos, jó lendületű pedagógus tantestületünk van, akik tényleg a munkájuknak élnek, beleadnak mindent, ami csak létezik, és tényleg igyekeznek fenntartani az oktatás színvonalát az iskolában, ami egyre nehezebb, de egy ilyen jó csapat azért minden problémát sikerrel vesz.

– Mire számítanak a jövő évben?

– Mindig igyekszem optimista lenni, és a környezetemet is arra biztatom, hogy reménykedjenek a jóban. Arra számítok, hogy minél előbb stabilizálódik a helyzet az országunkban, minél előbb béke lesz a környezetünkben, hiszen ez nagyban rányomja a bélyegét az életünkre, a munkánkra, a lelki egészségünkre. Bízom benne, hogy továbbra is tudjuk folytatni ezt a munkát, ezt a szintet tudjuk tartani, és én nagyon-nagyon bízom benne, hogy sikerül a jövő év elején az oktatási programok akkreditációját sikerrel venni, hiszen rengeteget dolgoznak a kollégáink azon, hogy ez sikerüljön. Ez a legnagyobb reménységem és elvárásom a következő évben.

K. A.

  Doktori védésen opponált a Számvitel és Auditálás Tanszék vezetője A mi évünk: Jakab Andrea, a P. Frangepán Katalin Gimnázium igazgatójának évértékelője