Akikre büszkék lehetünk … Interjú Birtók Edinával

Egy szakképzett asszisztens aranyat ér – szokták mondani. Ő az, aki napi kapcsolatban van a vállalkozás vezetőivel, és annak ügyfeleivel. Egy cég pedig, amely jó munkaerőt közvetít ki, mindig megbecsülésnek örvend.

Birtók Edina Nagyberegen született. A Rákóczi-főiskola földrajz-biológia szakán végzett, ma pedig a Titkárpont Kft vezetője. Munkájuk során virtuális asszisztenseket közvetítenek ki cégek számára. Ma ő mesél nekünk.

– Meséljen magáról. Hol született, mit tanult?

– Nagyberegen születtem. Gyermekkoromat, iskolás- és gimnazista éveimet is ott töltöttem, a Nagyberegi Középiskolában, majd a Nagyberegi Református Líceumban tanultam. Jó volt falun felnőni és igazi gyereknek lenni: rengeteget játszottunk az utcán, az udvaron a barátainkkal. Akkoriban még nem volt okostelefon, nem volt számítógép. Gyakran előfordult, hogy mi, az utca gyerekei összegyűltünk, és bográcsban főztünk a házunk melletti nem használt kis földterületen. Ilyenkor a fiúk elmentek halászni, és ha fogtak halat, halászlé lett, ha nem, akkor paprikáskrumpli. Ezekre a napokra mindig szívesen emlékezem vissza, és azt hiszem, jó néhány barátom így van ezzel.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– A líceumi éveim alatt már láttam, hogy a földrajz az én világom, mert érdekel, izgalmas és annyi csodás dolog van a világon, amit általa kicsit közelebbről is megismerhetünk. A főiskolán ez akkor vagy történelemmel, vagy biológiával volt választható. Bár jó tanuló voltam, de a történelemben a megtanult évszámok egy idő után kikoptak belőlem, a biológiai azonban izgalmasnak tűnt, főleg a citológia. Két lehetőségem volt a líceum után: Magyarország, vagy a főiskola. Az első lehetőségre a szüleimnek nem lett volna pénze, így maradt a főiskola, amit egy csöppet sem bánok, mert rengeteget tanultam ott. Bár szakiránynak a földrajz-biológia tanár szakot választottam, de sok olyan tantárgyam volt, ami megtanított tanulni, szorgalmasnak, fegyelmezettnek lenni. A földrajzot a mai napig szeretem, és már várom, hogy a gyermekeim elérjenek az 5. osztályig, ahol majd én is kibontakozhatok újra, mint földrajz és biológia tanár.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– A diákéveim nem voltak izgalmasak, tanultam. Nem igazán jártam sehová, mert mindig is a maximalizmusra törekedtem, erre koncentráltam.

– Mi történt a főiskola után?

– Diplomám megszerzését követően felvételiztem a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolára, ahol mesterképzésen tanultam, és okleveles közgazdász, turisztikai desztinációs menedzser végzettséget szereztem. Ez ugyan jól hangzik, de csak több hetes, ingyenes gyakorlat után kaptam volna állást a szakmámban, amit nem tehettem meg, hiszen már nem volt ösztöndíjam, el kellett tartanom magam. Asszisztensként helyezkedtem el egy szállítmányozó cégnél, ahol minőségirányítással, HR-el, pályázatokkal foglalkoztam. Nem volt könnyű megszokni a magyarországi rendszert és gondolkodásmódot, de akkoriban, 2012-ben ez még nem volt ennyire szembetűnő, mint manapság.

2013-ban a Richter Gedeon-nál kezdtem el dolgozni, mint menedzser asszisztens. Ott is főleg a HR, oktatás, pályázatok és az adminisztráció vezetése volt a feladatom. Rengeteget tanultam és nagyon élveztem azt a munkát. Majd 2016-ban megszületett a kisfiam, 2018-ban a kislányom és csak 2020-ban álltam újra munkába. Visszamentem a Richterbe, de már nem élveztem úgy a munkát, mert gyorsan elvégeztem a feladataimat, nem volt már benne kihívás. Még abban az évben elkezdtem új munkahelyet keresni, és 2021 márciusában már pályázati tanácsadóként dolgoztam. Ez volt az a munkakör, amiben volt is tapasztalatom, de rengeteg újat tanulhattam, volt sok szabadidőm, és még mindig azt éreztem, valami hiányzik.

Az év végén aztán mindezt a férjemmel is átbeszéltem, hogy lehetne egy vállalkozásom, és ez milyen klassz lenne. Abban maradtunk, valami olyan kellene, amihez megvan a tudás, és nem kell eszközöket, alapanyagokat vásárolni hozzá. Megszületett hát 2021 októberére a Titkárpont gondolata, hiszen akkor már 12 év tapasztalatot gyűjtöttem össze az adminisztráció, asszisztencia területéről. Eljött az idő, hogy kamatoztassam.

– Meséljen bővebben a cégéről.

– Az ötlet és az, hogy ezt főállás mellett csinálom majd, jó volt, de nem könnyű. Mindent magam készítettem el: a logót, arculatot, honlapot, social media oldalakat stb. Újra elkezdtem tanulni, online tanfolyamokon: HR, PPC, tárgyalástechnika képzéseken vettem részt. Sokat éjszakáztam – ez egyébként manapság is így van – de 2022. január 7-én bejegyeztem az egyéni vállalkozásomat. Rá egy hétre már két ügyfelem is volt; virtuális asszisztenciával, pályázatírással és HR tanácsadással foglalkoztam.

Májusig főállás mellett, napi 8 órás munka mellett egyszerre 10 ügyfelet láttam el; nagyon sok volt, így még abban a hónapban felmondtam a főállásom. Ekkor jött a bumm. Épp, hogy élvezhettem volna, hogy teljesen a vállalkozásomban dolgozhatok, júniusban bejelentette a kormány, hogy megszűnik a KATA vállalkozási forma, abban az értelemben, ahogy az nekem kellene, tehát céges ügyfeleknek nem állíthatok ki számlát. Ez nekem iszonyatosan rossz hír volt, hiszen csak céges ügyfeleim voltak. Választhattam, hogy átalányadós leszek vagy Kft-t alapítok. Egy dologban biztos voltam, újra nem akartam alkalmazott lenni.

Sokat tudnék a vívódásról, ötletelésről mesélni, de a lényeg, hogy 2022. augusztus 16-án bejegyeztettük a céget, és megszületett a Titkárpont Kft, egy hely, ami a vállalkozások adminisztrációjával foglalkozik, egy hely, ahol minőségi és szakképzett virtuális asszisztensek dolgoznak és tanulhatnak.

– Milyen szolgáltatásokat nyújtanak? Kik a célközönség?

– Virtuális asszisztenseket közvetítünk ki olyan cégek számára, akiknek nincs szüksége egy bejelentett, napi 6-8 órás asszisztensre, vagy egyszerűen nincs lehetősége azt megfizetni, de az adminisztrációs munkát valakinek el kellene végezni. Jelenleg 865 fős virtuális asszisztensi adatbázisból választjuk ki azokat, akiket cégekhez delegálunk, és ők online vagy offline fix órabérben látják el az adott cég adminisztrációs feladatait. A vállalkozásoknak csak a valóban munkával töltött időért kell fizetniük, hiszen perc alapú elszámolásunkkal megspórolják az ebédszünet költségét, a járulékokat, a TB és a szabadság ügyintézéssel járó gondot. Főleg a KKV szektorból jönnek ügyfeleink, és eddigi visszajelzések alapján nagyon meg vannak elégedve szolgáltatásunkkal.

A Titkárpont Kft missziója, hogy Magyarországon minőségi és szakképzett virtuális asszisztensek tevékenykedjenek. Nem csak kemény szűrőn mennek át a nekünk dolgozó asszisztensek, hanem képzéseken is részt vehetnek. Félévente tartunk 1-2 napos tanfolyamokat, ahol a Virtuális asszisztencia fogalmától, az irodai alkalmazásokon keresztül a vállalkozásalapítással is segítjük őket, és e mellé szakképzett adótanácsadói segítséget nyújt egyik partnerünk teljesen díjmentesen. Tanfolyamainkon többségében hölgyek vesznek részt, akik otthonról szeretnének dolgozni, így főleg kismamák, anyukák.

– Hogyan képzeljük el egy napját?

– Az én feladatom a cég vezetése, ügyfelek szerzése, promótálás. Napi 10-16 órát foglalkozom a cégvezetéssel. Rengeteg tárgyalásom van, főleg online formában, sokat beszélek ügyfelekkel, az asszisztensekkel és pihenésképpen a honlapot fejlesztgetem, csinosítgatom vagy épp kreatívokat, tartalmat gyártok a Social media oldalainkra.

– Volt-e valamilyen negatív vagy pozitív élménye a munkája során?

– Mindig van és lesz is ilyen, és ez a jó. Pozitív, amikor ügyfeleink ajánlanak be minket ismerőseiknek, amikor felhívnak, hogy ez mennyire szuper, nagyon örülnek, hogy velük dolgozunk, vagy amikor felkérnek egy, a mostanihoz hasonló interjúra. Ez mindig megtiszteltetés.

Örülök a negatív dolgoknak is, mert tanít, mert alázatra késztet, nem engedi, hogy elbízzam magam.

Emlékszem, hogy 2022. február 1-én az első összeg, amit a Titkárpont-ból kiszámláztam 19 050 Ft volt. Emlékszem milyen hálás voltam érte Istennek, hogy ezt lehetővé tette. Emlékszem milyen boldog voltam, amikor bejegyeztem a céget és immár egy komoly szervezetté vált, és emlékszem, amikor elhatároztam, hogy ezekre a mérföldkövekre mindig emlékezni szeretnék, mert ez tart a földön, ez tart alázatban. Amilyen a cégvezető, olyan a cége is.

– Meséljen a családjáról. Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– A férjem is kárpátaljai, akár csak én, Sárosorosziban született. Mi nem a munkalehetőség vagy más utáni vágy miatt maradtunk Magyarországon, minket Isten ide helyezett, itt voltunk egyik alapítói egy gyülekezetnek, a Soli Deo Gloria Reformált Baptista Gyülekezetek. Minden más ezért történt csupán velünk. A férjem programozóként dolgozik, szereti a munkáját, feladatait. Mindketten itthonról dolgozunk, így a lakásunk az irodánk is egyben. Egy kisfiúnk és egy kislányunk van, akik lassan már 7 és 5 évesek. Kikapcsolódni nem igen van időm. Általában a szombatokat a szabadban töltjük, kirándulgatunk. Vasárnap a gyülekezetben vagyunk. A hétköznap pedig ezerrel pörög, hiszen két kisgyerek, a cég, a háztartás és az ad hoc feladatok ezt bőségesen lefedik.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Épp benne vagyok egy nagy tervben, a cég, a brand megismertetésében, felfuttatásában, így egyelőre erre fókuszálok. Biztos lesznek még ötleteim, de azokból nap mint nap rengeteg születik bennem.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– Ez nehéz kérdés, mert utólag mindig kicsit másként látjuk az életünket, az elmúlt éveket. Köszönöm a tanároknak, hogy kemények voltak. Például Molnár Józsefnek, hogy meteorológiából nem mentem át az egyik dolgozaton, mert magtanultam, milyen a kudarc íze, és nem ért váratlanul a munkahelyeimen. Örülök, hogy a főiskola egyik hallgatója lehettem, hiszen nem egy szűk látókörű oktatásban volt részem, hanem egy latinnal, felső matematikával, szerves kémiával és filozófiával fűszerezett földrajz és biológia képzésen tanultam. Sokat nevettünk, olykor a tanárokkal is, mert voltak vicces pillanatok.

A jelenlegi tanároknak kitartást kívánok, ne adják fel, még ha sokszor úgy is néz ki, hogy egy-egy mondatuknak nincs foganatja, hagyjanak időt, leülepszik az. A diákoknak pedig azt üzenem, hogy mindent is tanuljanak meg, mert soha nem tudhatják, mit hoz az élet, és milyen dolgokat kell majd használniuk.

Kurmay Anita

  A Filológia Tanszék is képviseltette magát az Ortutay Elemér IX. Keresztény Diákköri Konferencián 50 fővel vett részt Kárpátalja a 36. OTDK-án