Akikre büszkék lehetünk … Interjú Dobsa Istvánnal

Kárpátalján magyarnak lenni nem könnyű – ezt mindannyian tudjuk. Vannak jobb, és problémásabb időszakok. Szerencsére megalakultak érdekvédelmi szervezeteink, melyekhez olyan személyek csatlakoztak, akik szívükön viselik az itt élők sorsát, s tesznek is ennek jobbítása érdekében.

Dobsa István Tiszakeresztúrban született. Már egész fiatalon a kárpátaljai magyarság helyzetének jobbítása foglalkoztatta. A Rákóczi-főiskola biológia-földrajz szakpárján szerzett diplomát, mely után pedagóguspályára lépett. Emellett Tiszakeresztúr és Karácsfalva polgármestereként a községek helyzetével is foglalkozott. Ma már a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének vezetőjeként a fiatalok közösségépítését is a szívén viseli.

– Meséljen magáról. Hogyan telt a gyermekkora?

– A korábbi nagyszőlősi járási Tiszakeresztúrban születtem, általános iskolai tanulmányaimat is ott végeztem, majd a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában érettségiztem. Azt kell mondjam, irigylésre méltó gyermekkorom volt, remek szülőkkel, sok baráttal és élménnyel. Hálás vagyok értük.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– Azt már általános iskolás koromban biztosan tudtam, hogy felsőfokú diplomát szeretnék, a településünkről már többen tanultak a főiskolán és jókat lehetett hallani az ott folyó oktatásról. Felkeltették az érdeklődésem, így érettségi után már biztos volt az irány. A biológia és a földrajz mindig is érdekelt, jól haladtam velük középiskolásként is, illetve a családban már volt egy biológia tanár, ugyanis nagynéném szintén ezt a hivatást választotta.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– Bátran kijelenthetem, hogy csodás 5 év volt, az elejétől fogva egészen a diplomaosztóig. Kivettem a részem a közösségszervezésből, tagja voltam a Hallgatói Önkormányzatnak. Nehéz lenne csak egy élményt kiemelni, nagyon sok volt: a földrajzi terepgyakorlatok, ahol bejárhattuk a Kárpátokat és Ukrajnát, vagy a gólyatáborok, melyeknek több alkalommal is tagja voltam a szervezői bizottságnak, de a vizsgadrukkok mind-mind maradandó élmény volt.

– Mi történt a főiskola után?

– A diplomáim megszerzése után azonnal munkába álltam, a Tiszakeresztúri Általános Iskolában és a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban oktattam. Hat éven keresztül dolgoztam pedagógusként. Kezdetben volt bennem némi félsz, aztán nagyon megszerettem, hivatásként tekintek erre a pályára. Több alkalommal értünk el első, vagy dobogós helyezést a KMPSZ tanulmányi vetélkedőin, ilyenkor általában én jobban örültem, mint a diákok. 2014-ben a líceum diákjai az év tanárának választottak, életem egyik legnagyobb kitüntetésének gondolom ezt.

– Emellett a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnél is tevékenykedik.

– Tizenkét éves korom óta vagyok tagja a szövetségnek. Id. Gerendely Béla óráin sokat hallhattunk arról, mit is jelent az, hogy a kárpátaljai magyar közösség részei vagyunk. Béla bácsi vezette akkor a tiszakeresztúri KMKSZ alapszervezetét, legfőképpen az ő munkája, kitartása és a szervezet által megfogalmazott célok, amelyek megszólítottak és már egészen fiatalon aktív tagja lettem a Szövetségnek. 2013-tól vezetem a KMKSZ Tiszakeresztúri Szervezetét, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének pedig egyik alelnöke vagyok.

– Majd Tiszakeresztúr és Karácsfalva polgármestere lett. Akadtak-e nehézségek a két település vezetésének összehangolásában?

– 27 évesen Kárpátalja legfiatalabb polgármesterének választottak. Mindig is nagyon vonzott a közélet, hamar megtanultam, ha valami nem tetszik és változtatni szeretnék rajta, azt nem várhatom el, hogy más tegye. Ezért vállaltam az indulást, szerencsére nagyon erős csapattal a hátam mögött. Visszaemlékezve, nagyon nehéz időszak volt, sok volt a probléma a két településen, mindet nem sikerült megoldani, de büszke vagyok arra az 5 évre, amit a települések vezetésével tölthettem.

– A KMKSZ Ifjúsági Szervezetének vezetőjeként a fiatalok közösségépítését is a szívén viseli.

– Az Ifjúsági Szervezetet 2015-ben alapítottuk újjá. A kezdeti, nagyon nehéz indulás után, Kárpátalja legnagyobb ifjúsági szervezetévé nőte ki magát néhány éven belül a Szövetség. A boldog békeidőkben koncerteket, sporteseményeket vagy éppen ISZ FESZTET szervezhettünk a tagsággal közösen. A problémák a Covid megjelenésével kezdtek megjelenni, a karanténintézkedések alatt az online terekbe szorultunk vissza. Fotópályázatok, versmondó versenyek, rajzversenyek, amit meghirdettünk. Ahogyan a lehetőségek engedték, indítottuk újra mi is a közösségi eseményeinket, emlékszem az ISZ RUN jótékonysági félmaraton volt az első tömegrendezvényünk a covid után.

– Miért épp a politika világa vonzotta ennyire?

– Határozott véleményem volt és van is a körülöttünk lévő történésekről. A politika világa leginkább az a pálya, ahol hangot adhatok a saját gondolataimnak. Szeretem a közösséget, még inkább szeretek tenni értük. Nem könnyű terep ez, de szenvedéllyel igyekszem dolgozni azért, hogy maradandó dolgokat tudjak magam mögött hagyni.

– Meséljen a családjáról. A munka mellett hogyan jut idő a kikapcsolódásra?

– Szerencsés helyzetben vagyok, mivel szerető, támogató család áll mögöttem. A feleségem, Beáta szintén közösségi ember, ezért összhangban vagyunk, és a gyerekek is hozzászoktak ahhoz, hogy sokat utazunk, gyakran vagyunk nagy társaságban. Az utóbbi hónapokban sajnos kevés idő jut a kikapcsolódásra, de bízom benne, ez hamar változhat. Nagyon szeretünk együtt kirándulni.

– Milyen tervei vannak még?

– Szeretném az eddig megkezdett munkám tovább folytatni, illetve angol nyelvtudásom fejlesztem.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– A főiskola meghatározó mérföldkő volt eddigi életemben. A tudás mellett számos barátot, jó ismerőst szerezhettem ott. Nagyon sok élményem köt oda, igazi alma mater, ezért nagyon remélem, még sok fiatal tapasztalhat majd hozzám hasonlókat. Minden fiatalnak jó szívvel tudom ajánlani.

Kurmay Anita

  Új eredmények a Rákóczi-főiskolán Főiskolánk idén is részt vesz az Educatio Nemzetközi Szakkiállításon