Akikre büszkék lehetünk … Interjú László Elemérrel

A hivatásunk meghatároz minket, kitölti életünket. S hogy mi is lesz ez a tevékenység, amely elégedettséggel tölt el? Vagy hol fogjuk végezni ezt? Nem tudhatjuk. De bárhol is éljünk a világban, az a fontos – Tamási Áron szavaival –, hogy otthon legyünk benne.

László Elemér Salánkon született. Tudását a Rákóczi-főiskola földrajz-történelem szakán szívta magába, majd tanulmányait a Debreceni Egyetemen és Eötvős Loránd Tudományegyetemen folytatta. Tudományos kutatásai – melyeket főiskolánkon kezdett meg – egészen Grönlandig vitték. S hogy még mivel foglalkozik? Mondja el ő maga.

– Mesélj magadról. Hogyan telt a gyermekkorod?

– Salánkon születtem egy ugocsai kis településen, körülbelül 3200 fős. Szeretetteljes családi közegben nevelkedtem. Szüleim családcentrikusak és tisztaszívűek. Nagyon sok értéket közvetítettek a számomra, amiért nagyon hálás vagyok. Tanulmányaimat az ottani középiskolában kezdtem, akkor még a nemrég elhunyt Barta József volt az igazgató. A középiskolai tanulmányaim után pedig a főiskolára jelentkeztem.

–  Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?

– Számomra nagyon vonzó volt, hogy szakpárok indultak akkoriban, olyan szakpárok, ami egyrészt természettudományos, másrészt bölcsész területet is lefednek. Több szakra adtam be a jelentkezésem, de végül a földrajz-történelem mellett döntöttem. Ennek egyik oka, hogy a középiskolában jó történelem és földrajz tanáraim voltak, akik megszerettették velem a tárgyat, hiszen tudjuk, hogy a diák előbb tanárt kedveli meg, majd az általa tanított tárgyat. Ilyen volt például Dr. Kész Barnabás, akinek az órái nagyon szemléletformáló és egyben élvezetesek voltak.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?

– A főiskolán nagyon sok kulturális esemény volt, amelyen szívesen részt vettem. Számomra nagyon emlékezetes élmények a földrajzos terepgyakorlathoz is kötődnek. Emellett nagyon megtetszettek a főiskolán létrehozott kutatóműhelyek is. A Földtudományi Intézetben nagyon vonzó szellemi műhely van, melyet Molnár József vezet. Tetszett, hogy a tanáraink nemcsak az oktatással, de kutatással is foglalkoznak. Részt vettem Zrínyi Ilona Ösztöndíj programban és több éven keresztül foglalkoztam Beregszász és a környező települések klímájával. A kutatások eredményeit rendszeresen bemutattam helyi- és országos tudományos diákköri konferenciákon.

– Mi történt a főiskola után?

– Utolsó évem előtt jött az a törvényi változás, hogy a szakpárokat már nem lehet szakpárként befejezni, így előbb a földrajz diplomámat szereztem meg. Szerettünk volna többen tudományos fokozatot szerezni, és a csoporttársakkal megbeszéltük, hogy jelentkezünk a Ternopili Nemzeti Egyetemre, így a főiskola utáni első évem egy másik egyetem megismerésével telt. Szerettem volna a kutatói munkát továbbra is folytatni, mivel a főiskolán rendszeresen részt vettem TDK-versenyeken, amelyek nagyon tetszettek. Így ezt az irányt jelöltem ki magamnak. Időközben sikerült a főiskolán befejeznem a történelem szakot is. Ezt követően felvételt nyertem a Debreceni Egyetem Földtudományok doktori iskolába, ahol megkezdhettem PhD tanulmányaimat. Azóta is itt élek Debrecenben. Időközben az ELTE-n elvégeztem egy meteorológus képzést.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Jelenleg Debrecenben az Atommagkutató Intézet tudományos munkatársa vagyok, emellett a Debreceni Egyetem Fizikai tudományok doktori iskolában és Földtudományok doktori iskolában is oktatok. Atommagkutató Intézet együttműködésben áll az egyetemmel, így az Intézet kötelékében is készülnek Bsc, Msc, PhD dolgozatok. Jelenleg több hallgatónak a témavezetője vagyok és igyekszem bevezetni őket a tudományos kutatás alapjaiba.

Jelenleg van egy futó kutatási projektem, amiben a csapadék térbeli és időbeli változását vizsgálom a Kárpát-medencében (https://atomki.hu/projects/view/56) meteorológiai modellezéssel és izotópanalitikai mérésekkel.

– Úgy tudom, az idei évben sikerült eljutnod Grönlandra. Mesélj erről.

– Az ATOMKI kutatási profiljában szerepel a környezetünk vizsgálata, ezen belül az egyik témánk a régmúlt- és jelenlegi klíma kutatása. Az expedíció fő célja az volt, hogy feltárjuk a naptevékenység változását a XX. század elején. A jégminták segítségével visszatekinthetünk 5-10 vagy akár több százezer évre is a múltban. Kutatásainkban arra a kérdésre keressük a választ, hogy a naptevékenység és az kozmoszban zajló folyamatok mennyire befolyásolják a lerakódott jégben lévő víz izotóparányait. A változásokat úgynevezett indikátor izotópokkal vizsgáljuk, ilyen például a víz radiogén és stabil-izotópjai. Mint tudjuk, hogy Grönland földrajzilag Észak-Amerikához tartozik, de politikailag dán királyság fennhatóság alá esik. A kutatócsoportunk vezetője Dr. Palcsu László felvette a kapcsolatot a Koppenhágai Egyetem kutatóival, akik lehetőséget biztosítottak ahhoz, hogy mintát fúrjunk a grönlandi jégmezőn.

– Hogyan érezted magad a kutatómunka során?

– Mi nyáron mentünk oda, de így is elég változékony ott az idő, -20 Celsius foktól -4 Celsius fokig terjedően változhat. Munkánk során jégmagot mentünk fúrni, amit úgy kell elképzelni, hogy miden egyes lehulló csapadék egy része a felszínen marad, a jég egyre hízik, és évről évre lenyomatot hagy. Mi pedig kézi eszközökkel 5 darab 25 méteres mintavételi lukat fúrtunk, melyet megfelelő módon tároltuk, hazaszállítva pedig a ATOMKI-ben vizsgáltuk.

Kutatásainknak van egy terepi része, ami néha elég kemény szokott lenni, volt alkalom, hogy barlangokban vettünk cseppkő mintát (Ecuador), vagy épp 4500 méter magasan jégmagot fúrunk (Svájci-Olasz Alpok).

– Milyen élményekkel gazdagodtál?

– Ezen a kutatóhelyen egy nemzetközi együttműködés zajlik, ahol különböző országok kutatói akár fél évig is együtt élnek és dolgoznak. Mi ebben a közösségbe csöppentünk bele, ahol jó volt megtapasztalni azt, hogy mennyire elfogadóak és segítőkészek az ottani emberek. Megismerkedtünk például kínai, dél-koreai, ausztrál, amerikai, brazil kutatókkal, akik szintén azért voltak ott, hogy valamilyen kérdésre választ találjanak. A napunk nagy része persze munkával telt, de a nap végén jó volt kicsit eszmét cserélni más tudósokkal, jó volt egy nemzetközi közösség része lenni.

– Említetted, hogy oktatsz is. Hogyan érzed magad a tanári pályán?

– Jó látni azt, hogy ha átadunk egy bizonyos tudást, a diák azt megérti, és már maga is el tud végezni bizonyos kutatásokat. Ha esetleg mégsem értené meg teljesen az adott anyagot, az arra sarkall, hogy még jobban magyarázzak, vagy szemléletesebben adjam át a tudást, hogy biztosan befogadják azt a hallgatók. A Kutató Intézet tagjaként igyekszem olyan feladatokat eléjük tárni, amelyeket az egyetemen nem biztos, hogy megkapnak, ezek lehetnek labormunkák vagy különböző modellezések, melyeket nagyon élveznek. Jó azt látni, hogy ha a diákjaim is magukénak érzik a tantárgyat.

– Mesélj kicsit a családodról is. Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– 2018-ban nősültem meg, feleségemmel Debrecenben élünk. Itt tevékenykedünk. Részt veszünk a Debreceni Úrréti Református Gyülekezet életében is, nagyon szeretjük ezt a közösséget. A gyülekezet tagjai megtiszteltek azzal, hogy a közösség főgondnoka legyek. Emellett szeretünk kisebb utazásokat tenni, megismerni a Kárpát-medencében lévő gyönyörű településeket.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Az Atommagkutató Intézetben vannak projektjeim, amelyeket szeretnék véghez vinni, emellett az oktatást szeretném előbbre vinni, valamint olyan publikációkat szeretnék megjelentetni, amik felkeltik nemcsak a kutatók, hanem szélesebb közönség érdeklődését is. Legfontosabb szempont számomra pedig, hogy családapa lehessek.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– A főiskola mindenképp fontos állomása volt az életemnek. Ott alakult ki bennem az a típusú érdeklődés, mely a tudományos kutatás irányába vezetett. Sokat köszönhetek Barkáts Jenőnek és Molnár Józsefnek, akik fenntartották ezirányú érdeklődésemet. Nagyon fontosnak tartom, hogy a főiskolán zajlik egy olyan típusú együttműködés a Kárpát-medencében lévő egyetemekkel, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a hallgatók betekintést nyerjenek más felsőoktatási intézmények oktatásaiba. Úgy gondolom, szemléletmódom és érdeklődési köröm kialakításában a főiskolai ezirányú együttműködés nagy szerepet játszott.

Kurmay Anita

  Megtartotta a közgyűlését a Hallgatók és Fiatal Kutatók Tudományos Egyesülete Doktori fokozatot szerzett Máté Réka, a Rákóczi-főiskola oktatója