Akikre büszkék lehetünk … Interjú Somi Istvánnal

Az asztalos munka igen sokrétű, sok munkaterület tapasztalatait egyesíti. Azonban egy különlegesen megmunkált bútor látványa igen szemet gyönyörködtető, emellett lakásunk központi elemeként is funkcionál.

Somi István Nagyberegen született. A Rákóczi-főiskola matematika szakán szívta magába tudását. Ma pedig már ezt a tudást a kisebbeknek adja át, hisz pedagóguspályára lépett. Emellett fafaragással is foglalkozik, valamint kézműves foglalkozásokat tart. Ma vele beszélgettünk.

– Meséljen magáról. Hol született, mit tanult?

– Nagyberegen születtem, tanulmányaimat a helyi középiskolában kezdtem, majd a 9. osztály elvégzése után felvételiztem a Nagyberegi Református Líceumba, ahol 3 évet töltöttem. Gyermekkoromban, és iskolás éveim alatt is mindig kivettem a részem a ház körüli munkából, szívesen barkácsoltam, szerettem hasznosan eltölteni az időt.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– A líceum elvégzése után nem volt kérdés számomra, hogy itthon szeretnék maradni, így a továbbtanulást tekintve választásom a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára esett, ahol matematika szakon diplomáztam. Bár a matematika sokak számára a „mumus”, nekem mindig az egyik kedvenc tárgyam volt, hiszen ha megértesz egy-egy témát, akkor logikusan következnek az újabb ismeretek.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– Mindhárom intézményről szép emlékeim vannak, tartalmas időszakot tölthettem el az említett iskolák falai között, tanulmányaim során sok barátot szereztem. Talán az egyik legemlékezetesebb élményem, mikor néhány főiskolás diáktársammal és tanárommal elutazhattam Brüsszelbe.

– Mi történt a főiskola után?

– Ötödik éves főiskolai hallgatóként állásajánlatot kaptam a Nagyberegi Középiskolából, igaz, mint munka és technológia tanár, de elvállaltam. Így utolsó tanulmányi évemben egyszerre tanultam és dolgoztam, igaz csak fél állásban. Azóta ott dolgozom, ma már szakiránynak megfelelően matematikát és informatikát oktatok.

– Milyen tapasztalatokat szerzett a tanítás során?

– A tanárként töltött éveim alatt nagyon sok mindent megtanultam, vannak jó és rossz emlékeim egyaránt. Minden tanév más. Változnak a követelmények, változik a tanulók érdeklődése, így nekünk is folyamatosan fejlődnünk kell.

– A tanítás mellett asztalosmunkával és fafaragással is foglalkozik.

– Mindig is szerettem barkácsolni, és mivel a családban nem én vagyok az első, aki ezzel foglalkozik, így adottak voltak az eszközök is, amiket igyekeztem bővíteni, modernizálni. Főiskolás éveim alatt kezdtem faragással, intarziás igés képek készítésével foglalkozni, amire megvolt a kereslet is, így tanulmányaim során el tudtam magamat látni anyagilag. Igaz, az utóbbi 2-3 évben nagyon kevés ilyen dolgot készítettem, talán kicsit beleuntam. Ez idő alatt kezdem el bútorokat, játszóházat nagyobb famunkákat létrehozni.

– Mennyire kelendőek ezek a tárgyak? Milyen alkalmakra vásárolják leginkább?

– Nagyon sok tervezést, számolást, mérést igénylő munkáról van szó. A legfontosabb, amit megtanultam: kétszer mérj, egyszer vágj! Ha az ember igyekszik minőséges dolgokat készíteni, akkor meglesz a kereslet is rá, bár a jelenlegi anyagi helyzetben nem sokan engedhetik meg maguknak, hogy egyedi bútorokat készíttessenek, de kisebb dolgokra mindig van kereslet.

– Emellett kézműves foglalkozásokat is tart. Hogyan lehet jól dolgozni a gyerekekkel?

– Néha kézműves foglalkozásokat tartok gyerekeknek a Nagyberegi Tájházban. Egyszer felkértek egy foglalkozás megtartására, s azóta, ha szükség van rá és időm engedi, akkor megyek. Általában valamilyen egyszerű faragást, esetleg népi játék, hangszer készítését tanulhatják meg. Fontos, hogy ne egy órán érezzék magukat, hanem valóban élvezzék a foglalkozást, illetve próbálom olyan tárgyak elkészítését megtanítani nekik, ami újdonság és érdekes lehet a számukra.

– Mivel foglalkozik szabadidejében? Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– Bár nincs sok szabadidőm, hiszen tanítás után tudok csak a famunkával foglalkozni, de ha tehetem, szívesen kerékpározok, kirándulok.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Számomra az asztalos munka, a faragás jelenleg hobbi. Szeretném elérni, hogy a hobbim legyen a munkám, viszont ehhez sokat kell még tanulni, fejlődni.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– Mindenekelőtt azt, aki lettem, hiszen a tárgyi tudás mellett a személyiségünket is igyekeztek fejleszteni. Emellett persze sok barátot, ismerőst és nagyon sok szép emléket, amit a diákévek alatt szereztem.

Kurmay Anita

  Játék, móka és kacagás – Gyereknap a P. Frangepán Katalin Gimnázium óvodáiban A Vári II. Rákóczi Ferenc Líceum látogatása a főiskola Biológia és Kémia Tanszékén és a Barkáts Jenő Ásványtárban