Akikre büszkék lehetünk … Interjú Szabó Zitával

A mentálhigiéné – a lélek egészségvédelme. Célja, hogy elősegítse az egyén pszichológiai jólétét, megküzdési képességét és életminőségét. Fontos szerepet játszik abban, hogy az emberek egészséges és kiegyensúlyozott életet élhessenek.

Szabó Zita Beregszászban született, Mezőváriban él és tevékenykedik. A Rákóczi-főiskola óvodapedagógia szakán szívta magába tudását, majd dolgozott hetilapnál, könyvtárban, ma pedig már iskolapszichológusként és mentálhigiénés szakemberként tevékenykedik. S hogy mi mindennel még, azt mondja el ő maga.

– Mesélj magadról. Hogyan telt a gyermekkorod?

– Beregszászban születtem, de csak azért, mert születésem előtt egy hónappal Mezőváriban megszüntették a szülészetet. Mezőváriban élek, itt is érettségiztem a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskolában (ma már Líceum). Amikor a gyermekkoromra gondolok, akkor számtalan emlék kavarog bennem, amit családi összejöveteleken is felemlegetünk, mivel, ahogy mondani szokták, „eleven gyerek” voltam. Ez az attitűd kísér végig az életútamon. Szerettem gyerek lenni, kamasz nem nagyon szerettem, de ki az a kamasz, aki ezt szereti, a szülőkről már nem is beszélve. A szüleimet azzal nyugtattam, hogy ez egy átmeneti állapot, nos, ők nagyon várták már ennek az átmenetnek a végét. Mostani tudásommal azt szoktam mondani a szülőknek – akik kamaszkorú gyerekeiket próbálják abban a bizonyos mederben tartani –, hogy az a szülő, aki túléli a gyermeke kamaszkorát, már megérdemli a Nobel-békedíjat.

– Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?

– Amikor leérettségiztem (1999), jelentkeztem gyógypedagógiai asszisztens szakra Magyarországra, és a beregszászi főiskola szinte az utolsó percben került a látókörömbe, mivel akkor még az intézmény is fiatal volt. Nézegettem a lehetőségeket, és úgy döntöttem, ha úgyis a gyerekekkel való foglalkozásban gondolkodom, akkor azt az elejéről kell kezdeni, hogy megtanuljam és részese legyek a fejlődéslélektannak, ezért az óvodapedagógia szakot választottam. Emlékszem, a környezetemben többen azt mondták, hogy miért nem más szakot választok, hiszen ez „csak ovi”. Nos, akik az óvodapedagógiáról hasonlóan gondolkodnak, azoknak mondom, ez nem „csak ovi”, ez a legnagyobb feladat és felelősség, mivel a szülők a legkisebb gyermeküket bízzák az óvodapedagógusra, és igen sokféle és szerteágazó figyelmet, valamint sokrétű tudást igénylő szakma ez.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?

– Amikor kiderült, hogy Magyarországra is, és Beregszászra is felvételt nyertem, elég egyértelmű volt számomra, hogy Beregszász. Mai napig is büszke vagyok erre a döntésemre. Nagyon szerettem főiskolás lenni. Szerettem azt a családias légkört, ahol épp annyian voltunk, hogy mindenkit ismerjünk, és a tanárok közvetlensége is biztonságos légkört teremtett. Diákélmény, most is nevetek a kedves és mókás vagy épp vizsgák előtt érdekes történések emlékeitől. Az egyik ilyen kedves emlékem, amikor a barátnőmmel, Zsurki (Molnár) Gabriellával tanultunk az egyik vizsgára, de olyan szinten, hogy egész nap mást sem csináltunk, hogy minden tételt maximálisan tudjunk, mivel a gyermeklélektan a tanulmányaim kedvenc területe volt. Úgy emlékszem, hogy elég sűrű vizsgabeosztásunk volt, két-háromnaponta volt egy vizsgánk. Szóval a vizsgára olyan elégedetten érkeztünk, mint még soha, amikor egyszer csak felfigyeltünk arra, hogy a csoporttársaink számunkra teljesen ismeretlen tételekről beszélgetnek. Aztán kiderült, aznap nem az a vizsga van, amire mi tanultunk, hanem egy teljesen más. A meglepetés és a rémület mindkettőnk arcán olvasható volt. Kissé szorongva, de jelesre teljesítettünk aznap, plusz lett két szabadnapunk, mivel a következő vizsgára már felkészültek voltunk. Mai napig nevetek ezen az élményen, és nem ez volt az egyetlen izgalmasnak mondható vizsga.

– Mi történt a főiskola után?

– Még főiskolás voltam, amikor diplomamunka előkészítéséhez témavezetőt kerestem. Az évfolyamunkáim gyerekek fejlődésével kapcsolatos egyéni kutatások voltak, így arra gondoltam, összevonom az eddigi kutatásaimat és kiegészítő munkával hamar meg is leszek a diplomamunkával. Dr. Beregszászi Anikó ismerte a terveimet és mondta, hogy dr. Orosz Ildikó épp egy kutatásra elkötelezett hallgatót keres, keressem fel őt. Minden bátorságomat összeszedtem, hogy bekopogjak Orosz Ildikó ajtaján, hogy elmondjam neki a terveimet. Ő türelmesen meghallgatott, jó ötletnek találta, viszont ajánlott egy teljesen más lehetőséget és néhány nap gondolkodás után megegyeztünk a közös munkában. Mai napig tisztelettel és hálával gondolok arra a közös munkára, és köszönettel tartozom neki azért is, hogy megtanította nekem a kutatások magas szintű menetét és a szakirodalmak felhasználását. A mai napig hasznát veszem. A közös kutatás miatt én a negyedik évet már nem mindennap töltöttem a főiskolán, hanem Gyertyánligetre költöztem azzal a feladattal, hogy minél több iskola előtt álló gyerek tanuljon meg magyarul, hogy induljon magyar elsőosztály a helyi intézményben. Ez a program a teljes szórványterületen futott. Emlékszem, amikor szinte összeolvadva a gyerekekkel a játszószőnyegen én csak magyarul beszélgettem, játszottam, meséltem nekik, ugyanis az volt az egyik feladatom, hogy semmiképp ne szólaljak meg ukránul. A környezet számomra is új volt és idegen, de ez egy év alatt megváltozott. A kezdeti nehézségeket könnyítette Orosz Ildikó látogatása, amikor szakmailag és önfejlődésemben is támogatott engem. Felbecsülhetetlen érték ez az időszak és izgalmas részlete az életemnek. Aztán a diplomavédés után mégis úgy alakult, hogy nem helyezkedtem el óvodában, hanem a Kárpátalja hetilapnál korrektori munkakörbe kerültem.

– Milyen tapasztalataid lettek a korrektori munkád során?

– Eleinte ismeretlen volt, nem ismertem a kollégáimat, de aztán az évek során családdá forrtunk, és erre az időszakra is szeretettel gondolok, a mai napig jó kapcsolatot tartok akkori kollégáimmal. Szerettem a munkakörömet, emlékszem egyszer vezetőváltás volt a szerkesztőségben és az új megbízott főszerkesztő nem volt még tisztában azzal, kinek mi a feladata és azt látta, hogy én keresztrejtvényt fejtek és egész jól szórakozom közben. Emlékszem a tekintetére, de nem szólt semmit, visszament az irodájába, majd ismét odajött hozzám és azt mondta: „Sajnálom, hogy az imént olyan szúrós szemekkel néztem magára, nem tudtam, hogy a munkakörébe tartozik a keresztrejtvény megfejtése és annak pontos átnézése, dolgozzon tovább nyugodtan.” Sajnos ő már nincs az élők között.

– Könyvtárosként is tevékenykedtél.

– A korrektori munka után egy évig nem dolgoztam, ez az időszak a pihenésé volt, és természetesen sokat olvastam és igyekeztem fenntartani a korábban szerzett tudásaimat. Egy beszélgetés során Varga Éva, a könyvtárosok vezetője felajánlotta nekem a Mezővári Községi Könyvtár megüresedett helyét, így lettem a gyermekirodalom részleg felelőse. A könyvkészleg frissítésére felvettem a kapcsolatot Orosz Ildikóval, aki a főiskola könyvtárából könyvadománnyal segítette a részleg feltöltését. Ekkor a könyvtárban felzárkóztató órákat tartottam azoknak a gyerekeknek, akik tanulási nehézséggel küzdöttek. Bebizonyosodott ismét, hogy nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni.

– Ezért is jelentkeztél Mentálhigiénés Segítő szakirányú továbbképzésre?

– A mentálhigiénés képzés már a közelmúltban van. Azt tudtam, hogy tanulni akarok még, azt viszont nem tudtam megfogalmazni, hogy mit, viszont mindenképp kapcsolódjon a gyermeklélektanhoz. Ekkor jelent meg a Károli Egyetem mentálhigiénés képzésének felhívása. Azt sem tudtam mi ez, de kikutattam, és rájöttem igen, ez nekem való. Jelentkeztem, felvettek és mai napig aktívan benne vagyok. A képzés elvégzése után több hallgatótársammal együtt engem is felkértek arra, hogy a következő évfolyamnál tanuló tanári státuszban legyünk a magyarországi oktatók mellett, hogy majd, ha eljön az ideje, akkor önállóan is vezessük a mentálhigiénés képzést. Azt a tudást, amit ennek a szakiránynak köszönhetek, nem is tudom megfogalmazni. A mentálhigiéné számomra egy életérzés, amely olykor könnyít, olykor nehezít az életszakaszaimon, de mindenképp erősít. Azt pedig hatalmas megtiszteltetésnek érzem, hogy dr. Grezsa Ferenc, a mentálhigiénés képzés egyik megálmodója – idén volt 20 éves a képzés – bizalmat szavazott nekem arra, hogy képes vagyok az oktatásra. Fontosnak tartom azt is megemlíteni, hogy az ő közreműködésével lehetőséget kaptam arra is, hogy a Rajzelemzési Intézetnél Okleveles Rajzvizsgálati Szakértővé váljak. Ez a megszerzett tudás nagyban segíti a jelenlegi, iskolában végzett munkámat.

– Külső óraadó tanárként milyen tapasztalataid lettek?

– Mivel a mentálhigiénés képzés a Rákóczi-főiskolán nem akkreditált képzés, ezért a kollégaimmal a Károli Egyetem megbízásából külső óraadó tanárok vagyunk. Számomra ez a felkérés nem is tartozik a munka szó értelmezése alá, ugyanis nem érzem munkának. Hivatásnak érzem, ez pedig nem szorul magyarázatra.

– Emellett alapító tagja vagy a Kárpátaljai Magyar Mentálhigiénés Társaságnak (KMMT) is…

– A mentálhigiénés képzés záróakkordjaként megalapítottuk a Kárpátalja Magyar Mentálhigiénés Társaságot, melynek elnöke dr. Berghauer-Olasz Emőke, az operatív működéshez pedig tevékenységi területeket alakítottunk ki és felelősöket szavaztunk meg – pl. kultúra-, egészségügy-, oktatás, ezen belül felsőoktatás-, középiskola-, tanítói-, valamint óvodapedagógia. Ez utóbbinak megválasztott felelőse vagyok. A szervezetünk tevékenységi köre szerteágazó, mondhatom úgy, hogy a születéstől a halálig, ugyanis minden korosztály számára elérhetők vagyunk. Az egyén mellett természetesen a közösség is helyet kap, óvodák, iskolák, a szülők és nem utolsó sorban, kiemelten a pedagógusok. Emellett a KMMT együttműködik több kárpátaljai magyar szervezettel, valamit magyarországi szervezetekkel is kapcsolatot ápol, ennek eredményeként 2023. április 28-29-én Reményvirág – Gyermekek gyászfeldolgozását segítő csoportvezető képzést végeztem el mentálhigiénés kollégáimmal. A Reményvirág-csoportok a veszteség vagy halál okán gyászoló gyerekek és szülők számára nyújtanak gyászfeldolgozásukban támogatást. Igyekszünk élni minden olyan lehetőséggel, ami az itthon maradás gondolatát erősíti, megtámogatja.

– A Rákóczi-főiskola és a Károli-egyetem koordinátoraként is tevékenykedsz

– Ez a legfrissebb munkaköröm. A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola együttműködési szerződést írt alá a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemmel, melyben a felek megállapodtak arról, hogy a főiskola képzési helyszínt biztosít a mentálhigiénés szakiránynak, mellyel megadta annak a lehetőségét, hogy azok a diplomások, akik segítő területen dolgoznak és szeretnék magasabb szintre emelni ismereteiket, megtehessék azt szülőföldjükön, Kárpátalján, és mégis Budapest egyik magasan kvalifikált egyetemének oklevelével gazdagodjanak. Jelenleg már a negyedik mentálhigiénés évfolyam indításának előkészítései zajlanak. Ez a munkaterület a két intézmény közötti szoros együttműködésről szól. Hivatalos levelezések, személyes tájékoztatások a képzésről mindkét intézmény vezetősége felé, budapesti tervek–beregszászi megvalósítási lehetőségek, a képzés haladása, felmerülő problémák vezetők elé tárása. Az elején vagyok, nem mondom, hogy egyszerű, viszont szívesen és alázattal végzem a feladatot.

– Mindezek mellett egyénileg is kereshetnek azok, akiknek elakadásaik vannak

– Igen, mint mentálhigiénés szakember olyan egészséges embereknek nyújtok segítséget, akik elakadtak valamilyen lelki folyamatban, amit nem tudnak egyedül megoldani – gyász, egzisztenciális válság, kamaszkor nehézségei, stb. Tehát, amikor olyan nehézség jelenik meg az életükben, amivel kapcsolatban azt érzik, hogy a számos próbálkozásuk ellenére sem tudják megoldani, melytől aztán romlik a hangulatuk vagy éppen bezárkóznak, megváltozik az életminőségük, akkor bártan kérjenek segítséget. A segítő kapcsolat egy izgalmas lélektani utazás a múltunkban és a jelenünkben azért, hogy pozitívan és elegendő lelki erővel megtámogatva önmagunkat vágjunk neki a jövőnk alakításának. Hála Istenek, egyre több mentálhigiénés szakember van az elérhető környezetünkben.

– A továbbtanulást azért nem adtad fel.

– A mentálhigiénés tanulmányaim alatt találkoztam a fókuszolás módszerével, aminek saját élményű megtapasztalása arra indított, hogy amint lehetőségem lesz, tanuljam meg a módszert. A fókuszolás egy nagyon szelíd önismereti és személyiségfejlesztő módszer, ami segít megismerni a saját működésünket a testi érzeteken keresztül. Nem megváltoztatni akar, hanem segít önmagunk elfogadásában. Megtanít figyelni a testi érzeteinkre, jobban megismerjük a különböző motivációinkat, vágyainkat, segít kiigazodni az akár még meg sem fogalmazott belső érzeteink között. Röviden úgy fogalmazhatom meg, hogy kapcsolatban vagyok önmagammal. Segíthet: szorongásos, stresszes tünetek feloldásában, pszichoszomatikus tünetek enyhítésében, a hétköznapi problémák önerőből való megoldásában, önértékelési problémákban, önismeretben, döntési helyzetekben, az „itt és mostban” lenni, megélni a pillanatot. Ez a lehetőség 2022-ben érkezett hozzám. A Magyar Szomato-pszichoterápiás Egyesület két éves elméleti képzésében veszek részt. Abban a reményben vagyok, hogy a képzés végén, szakdolgozatvédés után fókusztréner leszek. A fókusztréner jogosult egyéni önismereti folyamatok kísérésére fókuszolás szemlélettel, valamint fókuszolás tanítására egyéni és csoportos helyzetben.

– Iskolapszichológusként pedig a gyerekek is felkereshetnek.

– A Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola (ma már Líceum) iskolapszichológust keresett és a mentálhigiénés diplomámat elfogadta a beregszászi tanügyi osztály, így betölthettem ezt az állást. Munkakörömbe tartozik a diákok tanulási nehézségei, viselkedési problémái, az intézményen belüli nézeteltérések, tanulási-, tanítási módszerek fejlesztése, tanácsadás és az együttműködés elősegítése. Továbbá nem csak meghatározni a diszfunkciót, hanem feltérképezni a kialakulási hátterét, valamint megoldást keresni a problémákra is. A feladatom része a lelki egészség számára megfelelő környezet biztosítása a diákok és az oktatók számára. Számomra kedves ez a munkaterület. A gyerekekkel bizalmi kapcsolatban vagyok, különböző témakörökben dolgozunk együtt. A közös munkánk során szereznek ismereteket önmagukról, a társaikról és különböző élethelyzetekre megtanulhatják a helyes válaszreakciókat. Munkám során nagy hangsúlyt fektetek az érzelmi intelligencia fejlesztésére. Bízom abban, hogy kellő ismeretet szereznek ahhoz, hogy felismerjék és használják a belső erőforrásaikat. Nagyon jó érzés látni a fejlődésüket.

– Mivel foglalkozol szabadidődben? Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– Nagyon jó a kérdés, viszont gyakran nem tudom megkülönböztetni, hogy pihenek vagy dolgozom. Korábban említettem, hogy számomra ez a szakterület maga a hivatás, és igaz, elfáradok olykor, de pihenni is úgy tudok, ha szakkönyveket olvasok és még több ismeretet szerzek. Egyébként igen, figyelek arra is, hogy pihenjek, általában augusztus környékén utazunk hivatalosan szabadságra, amit maximálisan pihenéssel töltünk, kizárva minden szakterületet.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– A környezetemben már a fejüket fogják, mikor megemlítem, hogy szeretnék még tanulni. Kezdenek aggódni értem, én viszont nagyon szórakoztatónak tartom a reakciójukat, amikor a terveimben szereplő továbbtanulásról és újabb szakterület megismerésének vágyáról mesélek. Erről egyelőre úgy fogalmazok, hogy vannak még terveim a tanulás terén és remélem Isten – ahogy eddig is tette – a terveim mellé áll, vagy inkább én haladok az Isten által kijelölt úton, a lényeg, hogy működik ez a kapcsolat.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– Igazából épp most meséltem el. A Rákóczi-főiskolának köszönhetem a szakmai életem 1999-től való alakulását. Megtanultam, hogy a tudás érték – még akkor is, ha olykor más a tapasztalatunk –, a tudást átadni az jövőbe vetett bizalom, és fenntartani a tudás iránti vágyat, az talentum. Áldásnak érzem, hogy a Rákóczi-főiskola talentumokban gazdag oktatókból áll. Most, amikor a főiskolán azokkal az oktatókkal találkozom, akik egykor velem voltak hallgatói az intézménynek, az bennem azt erősíti meg, hogy megérte bizalmat szavazni, és biztosan érzem azt, hogy az oktatók felismerik és összefogják a talentumokkal megajándékozott hallgatókat és támogatják őket útjaikon.

Ezalatt az interjú alatt elárasztottak az érzelmek és az emlékek, és nagyon jó ebben az elárasztottságban visszanézni a múltra és bizalommal folytatni a megkezdett utat. Hálásan köszönöm, hogy megalapították a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola intézményét. Kívánom, hogy azt az értékes tudást minél több hallgatónak adják át, és kívánom, hogy minél több diák akarjon ennek a különleges intézménynek a hallgatója lenni! Köszönöm a visszatekintés lehetőségét.

Kurmay Anita

  Felhívás – XX. Fiatal Kárpátaljai Magyar Kutatók Konferenciája Beregszász algaflórájának vizsgálata