Csendes koszorúzás a beregszászi honvédek sírjánál

A Rákóczi-főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének munkatársai és hallgatói március 14-én csendes koszorúzással emlékeztek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc beregszászi honvédeire.

A jelenlévők a római katolikus temetőben három – Baczó József, Bloksay István, Ekkel György – a református temetőben egy – Nagyidai Berzsenyi Antal – honvéd százados sírjánál helyezték el az emlékezés koszorúit.

Baczó József (1826–1921) Beregszászban született. Az 1848-as szabadságharcban tűzmesterként harcolt. A XIX. század végén mérnökként tevékenykedett. A Bereg megyei honvédegylet választmányának tagja volt.

Bloksay István (1826–1884) 1826. április 26-án született Nyitra városában.48 Ügyvéd, író. A gimnáziumot szülővárosában, egyetemi jogi tanulmányait Pesten végezte. 1848. december 3-án honvéd egyenruhában tette le ügyvédi vizsgáját. A szabadságharc idején a 65. zászlóaljnál szolgált századosi rangban. A bukás után rövid időre bátyjánál, Bloksay Ferencnél telepedett le Mezőkaszonyban. 1850-ben Beregszászban kapott ügyvédi állást, majd 1861-ig királyi közjegyzőként dolgozott. Visszavonult gazdálkodni dédai birtokára, ahol kastélyt épített. 1867-től folytatta közjegyzői tevékenységét, ezzel párhuzamosan országgyűlési képviselő Beregszász, majd kétszer Mezőkaszony megbízásából. Részt vett Beregszász közéletében: a városi képviselőtestület felügyelő bizottságának elnöke volt, ugyanakkor betöltötte a Beregszászi Vöröskereszt Egylet elnöki tisztét is. Különös fi gyelemmel kísérte a népiskolai oktatást. Alapító tagja volt a Bereg című lapnak, amelyben cikkei is megjelentek. A Pesti Divatlapban néprajzi tanulmányokat és humoros írásokat, a Jogtudományi Közlönyben gazdasági és jogi dolgozatokat publikált. 1884. november 18-án hunyt el Beregszászban.

This slideshow requires JavaScript.

Ekkel György (1826–1905) 1826. február 22-én született Ungváron, polgári családban. 1848 nyarán egyetemi hallgatóként lett önkéntes az 1. honvéd zászlóaljban. Előbb altiszt, 1848. október 19-én hadnagy, 1849. február 23-án főhadnagy, végül százados lett. Ekkor már a feldunai VII. hadtest 39. zászlóaljánál szolgált. Tizenhárom csatában vett részt. Ott volt az 1848 szeptemberi pákozdi csatában. Nemcsak a győzelem örömét, a vereség keserűségét is megízlelte a schwechati és a nagyszombati ütközetben. 1849. január 15-én a turcseki ütközetben – amelyben Aulich Lajos csapatteste véres összecsapás eredményeként visszaverte Götz osztrák tábornok seregét – tanúsított hősiességéért vitézségi érdemrendet kapott. A 39. zászlóalj parancsnokaként harcolt a győzelmes branyiszkói, hatvani, nagysallói és komáromi csatában.49 A világosi fegyverletétel után Tokajból Nagyváradra ment. Hosszú bujdosás után sikerült eljutnia az Ugocsa megyei Szászhalomba (ma: Szaszovo), ahol Dolenay András görög katolikus pap segítségével rejtőzött el. Honvéd egyenruháját és kardját a templom oltára alá rejtették. Évekig bujkált, csak az 1850-es évek közepétől jutott kisebb állásokhoz a beregszászi és a nagyszőlősi törvényszéknél. 1861–1865 között főszolgabíró Máramaros vármegye huszti járásában. Az amnesztia után Ekkel Györgyöt Técső és Visk díszpolgárává választották. 1865-ben, miután főszolgabírói állása megszűnt, Beregszászban telepedett le. Számtalan esetben segítette az elesett honvédek családjait és a szegény sorsú egykori honvédeket. Ezen kívül a Hitelintézet jogtanácsosa, később elnöke lett. Később, érdemeit elismerve, a Szabadelvű Párt helyi szervezete elnökévé választotta, a római katolikus egyházközség pedig gondnoki állással tisztelte meg. 1871-től 1878-ig a beregszászi Világosság nevű szabadkőműves páholy tagja. Ügyvédi hivatását idős koráig gyakorolta. 1905. február 11-én halt meg.

Nagyidai Berzsenyi Antal (1832–1910) Beregszászban született nagyidai földbirtokos család sarjaként. Tizenhat évesen jelentkezett a szabadságharcosok soraiba. Helytállásáért huszárhadnagyi rangot kapott.51 A bukás után Bereg megye törvényhatóságának tagja, a református egyház főgondnoka. Egy időben ellátta Beregszász város anyakönyvvezető-helyettesének tisztét is. 1910. december 23-án hunyt el.

K. A.