Ez a mi múltunk is – az ’56-os forradalomra és szabadságharcra emlékeztek Beregszászban

65 éve annak, hogy a kommunista elnyomás elleni békés budapesti tüntetés véres megtorlásba torkollott. 1956 őszén a sztálinista terrort és a szovjet megszállást megelégelő magyar nemzet szabadságszeretetéről és összetartó erejéről tett tanúbizonyságot.

Az ’56-os forradalom és szabadságharc hősei előtt a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet minden évben a beregszászi vasútállomás terén felállított emlékmű előtt hajt fejet. Idén a civil szervezet Magyarország Beregszászi Konzulátusával és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel (KMKSZ) közösen idézte fel az eseményeket.

– Ez a magyar múlt közös emléke. Olyan emlék a Kárpát-medencében, amelyben mindnyájan részt vettünk. Ez a mi múltunk is: a kárpátaljai magyarságé – hangsúlyozta beszédében Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke.

Szilágyi Mátyás, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja jelképesnek nevezte az emlékmű helyszínét, amelyet a konzulátus és a Beregszászi Városi Tanács állított a mártírok emlékének 2016-ban. A Szovjet Birodalom hadoszlopai ezen a vasútállomáson haladtak át a magyar szabadságharc leverésére. A főkonzul felidézte a forradalom eseményeinek részleteit és a leverést követő megtorlásokat.

– Közel 3400 bátor magyar és nem magyar hősi halottra emlékezünk. Több ezer elhunyt, megannyi bebörtönzött, elmenekült és 229 kivégzett civil áldozat kellett ahhoz, hogy az ’56 előtti és utáni borzalmakat megélt túlélők elhiggyék, a reményt sohasem szabad feladni – emelte ki beszédében Babják Zoltán, Beregszász polgármestere.

Az esemény színvonalát Ferenczi Attila színművész előadása emelte, aki Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak költeményét szavalta el.

– Olyan szerencsés generáció tagjai vagyunk, akiknek ezeket a borzalmakat eddig nem kellett átélnie, és az iskolában tanulhattunk róla, részt vehettünk megemlékezéseken és találkozhattunk olyanokkal, akik hiteles forrásként mondhatják el nekünk, hogy mi történt akkor és ott ’56-ban. A mi felelősségünk, hogy a következő generáció ne egy egyszerű történelemórán száraz tényeken keresztül ismerje meg az eseményeket, át kell adni nekik azt a tüzet, szenvedélyt, szabadságérzetet, amit az ’56-osok éreztek – hangsúlyozta Molnár László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség kulturális titkára.

Dr. Váradi Natália történész, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola docense kiemelte, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc az összetartozás, szabadságvágy és az igazságvágy mellett a magyar egység jelképévé vált, egy mércévé, amelyet újra és újra át kell adni a jövő generációjának. A történész felidézte a szabadságharc előzményeit és a forradalom kárpátaljai hőseit méltatta.

A megemlékezésen jelen lévők megkoszorúzták az ’56-os emlékművet.

Az emléknap a beregszászi színházban folytatódott, ahol Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház Jótékonysági Alapítványának igazgatója és Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket az 1956-os Forradalom és Szabadságharc Emléknapja alkalmából.

A beszédeket követően a Sodró táncegyüttes és a színház közös, közel egyórás műsorát láthatták az érdeklődők „Idegenben keserűbb a sírás…” címmel. Az ünnepi műsorban a nemzeti összetartozás tematikája, a kisebbségi létérzés, a szülőföldtől való elszakítottság érzete elevenedett meg a zenei, táncos és prózai anyagok által.