Közgyűlést tartott a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség

Napokkal karácsony előtt, de sajnos, nem igazán karácsonyi hangulatban került sor – december 21-én – a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) XXVIII. közgyűlésére. Hiszen az ukrán nacionalista államvezetés mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse a magyar nyelvű oktatást. A Pedagógusszövetség ellenben mindent megtesz azért, hogy fennmaradjon szépen kiépült oktatási hálózatunk, így a közgyűlésre is a csak azért is megmaradni akarás jegyében került sor Beregszászban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában.

A napirendi pontok elfogadása után dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora elnöki beszámolójában kifejtette, miszerint nagy reményeink voltak az idei elnökválasztás, valamint a parlamenti választások előtt, de ezek a remények nem váltak valóra. Ám a KMPSZ álláspontja sem változott az oktatási törvény kérdésében, várja a Velencei Bizottság azon javaslatainak a végrehajtását, melyek szerint a megfelelő megoldás az oktatási törvény 7. cikkelyének a módosítása lenne, és a jelenlegi rendelkezés cseréje egy kiegyensúlyozottabb és világosabb megfogalmazással bíró szövegre. Ugyanis hosszú távon nem állja meg a helyét az az elgondolás, mely szerint a 7. cikkely jogszűkítő és diszkriminatív rendelkezései annak végrehajtási folyamatában orvosolhatóak lennének az e törvénytől függő speciális, illetve alacsonyabb rendű jogszabályokban, hiszen akkor feloldhatatlan törvényi ellentmondás keletkezne. Ezt igazolja a 2014-ben elfogadott felsőoktatási törvény módosítása. A törvény 48. cikkelye kimondta, hogy Ukrajna magánegyetemei és -főiskolái önállóan választhatják meg az oktatás nyelvét. Viszont a 2019-ben elfogadott törvénymódosítással megváltozott a 48. cikkely szövege, mely a felsőoktatási nyelvhasználatot szabályozza. A módosítás szerint az oktatás nyelve az államnyelv, és a nyelvhasználatot a közoktatási törvény, illetve az új nyelvtörvény szabályozza. Ezért jogos a pedagógusok aggodalma azon törekvés iránt, hogy majd az ágazati törvényekben korrigálják a 7. cikkelyt, mert nem biztosított, hogy néhány év múlva a jogi összeférhetetlenség miatt azokat nem változtatják meg. Ezért továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy változtassák meg az oktatási törvény 7. cikkelyét, és garantálják, hogy a magán- és önkormányzati fenntartású oktatási intézményeknek joguk legyen megválasztani az oktatás nyelvét. Továbbá elvárják, hogy ne szűkítsék az anyanyelvű képzés lehetőségét, és javítsák annak minőségét az állami iskolákban, biztosítsák a magyar nyelvű tankönyvellátást minden tantárgyból, az oktatás minden szintjén.

Ezt követően a felszólaló kitért a nyelvóraszámok körüli problémákra. Mint elmondta, a 2019/2020-as tanévben egy közös órakeretben határozták meg a nyelvoktatásra fordítható órák számát, majd egy másik rendelettel rögzítették, hány órában kötelesek tanítani az ukránt, ami a keret több mint felét elveszi. A maradék óraszámon osztozhat a magyar és az idegen nyelv, de így az óraszám nem elegendő ahhoz, hogy elsajátíttathassák az idegen nyelvet. Ez ügyben a KMPSZ levélben fordult az oktatási és tudományos minisztériumhoz, ahonnan az a cinikus válasz érkezett, hogy a KMPSZ döntse el, melyik nyelvet oktassák: a magyart vagy mondjuk az angolt: mindkettő európai nyelv. Ezzel viszont megkérdőjelezték a kisebbségek anyanyelvének a jogi státuszát, azt a külföldi nyelvek kategóriájába sorolták, mintha mi bevándorlók lennénk a saját földünkön. A Pedagógusszövetség javasolta, hogy növeljék a kisebbségek számára a nyelvi keretet annyival, amennyi az idegen nyelvre fordítható óraszám az ukrán iskolákban, ami heti 2-3 pluszórát jelentene. Így az ukránt, az anyanyelvet és az idegen nyelvet ugyanolyan óraszámban tanulnák, mint az ukrán iskolákban, s bár a magyar iskolások heti megterhelése 2-3 órával nőne, de ezt a szülők vállalják, sőt kérik. A Pedagógus­szövetség javaslatára azonban az a minisztériumi válasz érkezett, hogy a gyerekek egészsége érdekében ezt nem tudják megadni, és egyébként is az állami költségvetésből minden gyerekre egyforma összeget költhetnek, s ha a magyar iskolások többet kapnak, csorbul az ukránok joga. Így viszont a nemzetiségek joga csorbul, mivel nem biztosított számukra az anyanyelv és az idegen nyelv minőségi oktatásának a lehetősége az ukrán iskolásokhoz képest.

Dr. Orosz Ildikó ugyancsak jogos kritikával illette azt a tervet, miszerint az általános iskolai osztályokban a tantárgyak 40 százalékát már az államnyelven kellene oktatni. Ez azonnali nyelvváltást jelentene az elemi és az általános iskolai átmenetnél, ami pedagógiai képtelenség szinte minden tantárgy esetén. Ha a gyerek az elemi osztályokban az anyanyelvén tanulta a természetrajzot, akkor az 5. osztálytól miként taníthatnák azt neki ukrán nyelven minőségesen, majd pedig a földrajzot és a biológiát? Az az elvárás is abszurd, hogy a szaktanár készítse fel a gyerekeket a nyelvváltásra, hiszen neki a szaktantárgyat kell oktatni, nem a nyelvet. S ha nem ukrán nyelvi környezetben él a tanuló, teljesen irreális elvárni tőle, hogy a 9. osztály végére B2-es (egyes elképzelések szerint C1-es) szinten kellene ismernie az államnyelvet, ráadásul a jelenlegi tanmenetek egyáltalán nem arra irányulnak, hogy megtanítsák őket ukránul beszélni, kommunikálni, hanem szinte kizárólag a nyelvtani szabályok és azok alkalmazásának az oktatását irányozzák elő, mintha a kisebbségi gyerek már beszélné az államnyelvet. Szintén irreális, hogy az államnyelv ismeretét olyan érettségi-felvételi vizsgával mérik az iskolai kimenetelnél, ami egyúttal felvételi vizsga ukrán filológiai képzésre, egy C1 típusú nyelvismereti szintnek felel meg, s a tesztek sem a kommunikációs készséget, hanem javarészt a nyelvtani ismereteket mérik, méghozzá a leendő bölcsészektől elvárt szinten. Az az elképzelés pedig, hogy a középiskolai képzésben a tantárgyak 60 százalékát államnyelven oktassák, a kisebbségi nyelvű középiskolák megszűnését, vagy az oktatás minőségének a romlását idézné elő, s ugyancsak ezen iskolák megszűnéséhez vezethet a magas iskolai osztálylétszámok korlátja, amit jövő évtől terveznek bevezetni.

Diszkriminatív dolog, hogy egyetemi felvételi során lehet kérni angol, német, francia vagy spanyol nyelvből tett érettségi/felvételi vizsgát, de sem magyar, sem szlovák, sem román nyelvből nem lehet megtenni ugyanezt, pedig ezek a nyelvek is az Európai Unió hivatalos nyelvei. A külföldi professzorok felsőoktatási intézmények általi alkalmazásának a rendszere pedig túl bürokratikus. Az engedélyeztetés során szükség van a megyei adminisztráció elnökének az aláírására, a professzorok fokozata pedig csak akkor számít be egy intézmény minősített oktatóinak a számába, ha azt honosíttatja, amit csak ukrán állampolgár kezdeményezhet, egyébként nagyon bürokratikus. Amellett pedig megalázó, hogy például egy oxfordi professzornak honosíttatnia kellene a professzori fokozatát.

A KMPSZ elnöke kitért a Petőfi-program lelkes anyaországi résztvevőinek a felháborító kiutasítására, akikkel úgy bántak, mintha magyar kémek lennének. A problémák és a sérelmek mellett azonban az eredményekre is kitért. Immár magyarországi ábécéskönyvekből és matematika-tankönyvekből is lehet tanítani az 1. és a 2. osztályos kisdiákokat. Nagydobronyban megnyílt az Egán Ede Szakképzési Centrum, s hamarosan Tiszapéterfalván is megnyitják a szakképzési központot. A Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program keretében – anyaországi támogatásból – teljesen fel lett újítva 68 óvoda, 12 új óvoda pedig épül, vagy már felépült, s átadás előtt áll, vagy az engedélyeztetés fázisában van, s 21 új óvodai csoport is indult. A Rákóczi-főiskola tanárai megírták A magyar nép története c. iskolai tankönyv 1. és 2. részét, és a 3. rész is készül. Megállapodás született a kihelyezett szakoktatási rendszerről, melynek révén különböző szakmákat lehet elsajátítani a főiskolán, az ukrán nyelvi tesztvizsga miatt az itthoni felsőoktatásból kiszorult diákok pedig – itt leérettségizve – felvételizhetnek majd a magyarországi egyetemekre. Továbbra is működik az oktatási-nevelési támogatások rendszere, a nemzeti jelentőségű intézmények támogatása, folytatódik a Keleti Partnerség program. S hisszük, hogy számunkra is megszületett a Megváltó – zárta felszólalását dr. Orosz Ildikó.

Ezt követően Bocskor Andrea, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselője kifejtette: nekünk, kárpátaljai magyaroknak nagyon erős ellenszélben kell küzdenünk a jogainkért, de érdemes harcolni ezért a nemes célért. Végezetül pedig megköszönte a pedagógusoknak, hogy ebben a nehéz helyzetben is kitartanak, oktatják, nevelik a rájuk bízott gyerekeket. Buhajla József ungvári magyar főkonzul kijelentette: Magyarország a továbbiakban is következetesen fellép a határon túli magyar kisebbségek mellett, így kiáll a kárpátaljai magyarság jogainak a védelmében is. Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul kifejezte elismerését az elhivatott kárpátaljai magyar pedagógusok munkájáért, s mint mondta, ők jelentik azt az alapot, melyre építeni lehet, és építeni is kell. Emlékeztetett rá, miszerint 2020 a nemzeti összetartozás éve lesz, s Magyarország számára fontos, hogy a határon túli nemzetrészek szülőföldjükön tudjanak gyarapodni. Végezetül pedig leszögezte: vidékünk kapcsán továbbra is azon célok mellett állnak ki, melyeket a kárpátaljai magyarság legitim érdekvédelmi szervezetei tűztek maguk elé. A Nemzeti Pedagóguskar elnökhelyettese, Iszák Tibor is köszöntötte a megjelenteket. Hack László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alelnöke a felvidéki magyar pedagógusok üdvözletét tolmácsolta, a közelgő karácsony, a szeretet ünnepe kapcsán pedig kifejtette: ne csak december 25-én, hanem az év többi 364 napján is szeretettel forduljanak egymáshoz a családtagok, a kollégák.

Dr. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke – visszapillantva a beregszászi Rákóczi-szobor minapi felavatására – felidézte, miszerint a hazáért vívott harcunk nem 1703-ban, hanem az Árpád fejedelem által 895-ben megindított honfoglalással vette kezdetét, és a magyarság ma is él. Csak száz éve, hogy Csehszlovákiához csatoltak minket, a Szovjetunióhoz való csatolásunk még közelebb van hozzánk időben, Ukrajnához való tartozásunk ideje pedig még rövidebb. Sokszor döntöttek rólunk nélkülünk, de mi ragaszkodunk történelmünkhöz, kultúránkhoz, az iskoláinkhoz. Kiállunk amellett, hogy a szülőknek joguk van olyan tannyelvű iskolába beíratniuk a gyermekeiket, amilyenbe ők akarják. Egy nemes ügy mellett állunk, nyelvünk, kultúránk védelmében, amikor azokat be akarják tiltani. Ez számunkra elfogadhatatlan. Nem adjuk fel a küzdelmünket. Gondoljunk őseinkre, hőseinkre, ezeréves kultúránkra. Ezt egyszerűen nem szabad feladni. Ez egyfajta szabadság, és ezt a szabadságot megtartjuk. „Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!” – zárta beszédét a felszólaló.

A vendégek felszólalásai után Fodor Éva, a KMPSZ módszertani központjának a vezetője beszámolt a központ idei tevékenységéről: a szakmai továbbképzésekről, köztük a Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémiáról, a kulturális programokról, így a Rákóczi-évhez kapcsolódókról, s szólt a KMPSZ által szervezett tanulmányi versenyekről is. Az ellenőrző bizottság beszámolóját követően a tagság kielégítőnek minősítette a KMPSZ idei tevékenységét, elfogadta a közgyűlés nyilatkozatát a kárpátaljai magyar nyelvű oktatás problémáinak a mielőbbi megoldását illetően. Átadták az 1. és a 2. osztályos tanulók új tankönyveit, valamint a szórványban dolgozó pedagógusoknak az 5. osztályos gyerekek számára írt, A magyar mint idegen nyelv című tankönyvet. Végezetül pedig Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Püspökség püspöki helynöke Isten áldását kérte a megjelentekre.

Lajos Mihály