Orosz Ildikó beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt Egyházi és világi méltóságok,

Kedves kollégák, vendégek, diákok!

Nehéz fél évet tudhatunk magunk mögött. 2022-ben valódi háború tört ki Ukrajnában, és azóta zűrzavar és káosz van körülöttünk, és egyre nagyobb kihívások várnak ránk egyéni, lokális, országos és a világ szintjén egyaránt. Oly korban élünk, hogy egyre nehezebb eligazodni és megőrizni higgadtságunkat, emberként élni és embernek maradni. Ilyen korban mérettetünk meg igazán, ahogy Martin Luther King megfogalmazta: „Az ember legfelső mértéke nem az, hogy mi mellett áll ki a kényelem és a komfort idején, hanem hogy mi mellett áll ki a kihívások és a viták idején”.

Az eltelt fél évben a kárpátaljaiak, a magyarok közössége „itthon” és „otthon” egyaránt bizonyította legfelső mértékét. A korábbi sérelmeket félretette békésebb időkre, és a nehéz helyzetben egy közösség részeként, annak érdekeit szolgálva cselekedett. Józan ésszel tették a dolgukat, amit lehetett, ahogy lehetett, és ahogy kellett, ilyen helyzetben. Befogadtak menekülteket, adományokat gyűjtöttek és juttattak el a leginkább rászorultaknak, segítették az újonnan érkező menekülteket, fordítottak, tolmácsoltak, igyekeztek nekik mindazt megadni, amit saját maguknak és rokonaiknak is megadnának ilyen helyzetben.

A kárpátaljai magyar és nem magyar közösség nevében is köszönjük mindenkinek, aki így cselekedett, és hozzájárult ahhoz, hogy a körülöttünk eluralkodó zűrzavart enyhítse. Leginkább köszönjük az első telefonhívásokat, amelyek a háború híre utáni percekben, órákban elértek minket, amikor még nem is sejtettük, mi vár ránk, hogyan alakul a helyzet, amikor fel sem tudtuk fogni, hogy mi a háború, mert hála Istennek a mi generációnk már csak a tankönyvekből ismerte eddig azt. Nagy erőt adott nekünk mindez.

A menekültek nagy része, akik Kárpátalján megfordultak és idővel tovább mentek, nem is tudatosította magában, hogy azok a körülmények, amelyek között itt lehettek, hogy volt egy jól felszerelt és megfelelő higiéniai feltételekkel ellátott oktatási-nevelési intézmény, ahol esetleg napokat, hónapokat töltöttek, ahol kaptak ételt és szállást, mindez nemcsak a helyieknek köszönhető, mert mi annyival rendelkezünk, mint az ország átlaglakossága. Viszont nagy segítséget kaptunk a magyar közösségektől, civil szervezetektől, a magyar államtól. Köszönöm a közvetlen érdeklődést és segítséget a testvérintézményeknek, civil és állami szervezeteknek, mindenkinek, aki nem volt közönyös irányunkba és gondolt ránk, támogatott vagy mondott értünk egy imát.

Lassan a háború az életünk részévé vált, rendszeresek a légiriadók, az élet tervezhetetlen, és örülünk minden napnak, ami nyugodtan telt el, különösen, ha azt apró örömök, kicsi sikerek is fűszerezték.

Kedves Kollégák! Diákok!

Nem tudhatjuk, hogy ezt a tanévet be tudjuk-e fejezni, mert nem tudjuk, hogy lesz-e elég elektromos áram és fűtőanyag, vagy azok árának következtében tudjuk-e fizetni a számlákat, vagy a tanév valamely szakaszában ismét át kell térni az online oktatásra, ha lesz ahhoz hálózat, eszköz, áram. De nekünk és önöknek, kedves diákok, tenni kell a dolgunkat, mert nem csak egy háborúval lehet tönkre tenni egy országot, hanem a tudás hiányával is. Ahogy egy dél-afrikai egyetem bejáratánál olvashatjuk:

„Egy nép elpusztításához nem szükséges atombomba, vagy nem szükségesek nagy hatótávolságú rakéták. Mindössze arra van szükség, hogy gyenge legyen az oktatás színvonala, és hogy szabadon csalhassanak a tanulók a vizsgákon.

 Az ilyen módon doktorrá avatott orvosok betegei meghalnak.

Az ilyen módon építészeké lett mérnökök építményei összedőlnek.

A pénz eltűnik az ilyen módon közgazdász vagy könyvelő diplomát kapók kezei között.

Nincs emberség az ilyen lelkészek szívében.

Az igazság meghal az ilyen ügyvédek és jogászok miatt.

Az oktatás lezüllesztése nem más, mint egy nemzet elpusztítása.”

Intézményünk arról ismert, hogy ezt felismerve, már az alapításkor a minőségi oktatást tűztük ki célul, és ezt követjük azóta is, amit immár országon belül és annak határain túl is elismernek. Ennek bizonyítéka az intézmény nemzetközi akkreditációja. Ezt a hozzáállást várjuk el önöktől is kedves diákok.

Reményeink szerint minél hamarabb, de egyszer csak véget ér ez a háború is, és akkor önökre hárul majd az a feladat, hogy a háború okozta károkat felszámolják, újjáépítsék az országot. Ezért maguknak is mindent meg kell tenni, hogy olyan tudással távozzanak, mely segít fizikálisan és szellemiekben egyaránt felépíteni az országot, mindazt, amit a háború lerombolt.

Ez a feladat ránk, tanárokra is vonatkozik. Egyébként is azt vállaltuk, Szentgyörgyi Albert szavaival, hogy „megtanítjuk a gyermekeket gondolkodni, megszerettetjük velük a választott tudományterületüket, rávesszük őket, hogy velünk együtt dolgozzanak és részt vegyenek azok elsajátításában, megszeressék és örömmel műveljék, amit elsajátítottak”.

Nos, még ilyen helyzetben sem tehetünk mást, csak amire friss diplomásként felesküdtünk: bármi jön, bárhogyan lesz, elérjük tanítványainkat, ahogy lehet; ahol lehet, ott tanítjuk őket, mert nem ők tehetnek a háborúról, az a felnőttek bűne és felelőssége. Nekünk tanítani, nevelni kell, mégpedig úgy, hogy ha felnőnek, ők jobb világot építsenek, javítsák ki mindazt, amit a felnőttek elrontottak.

Nem lesz egyszerű feladat, mert nem tudjuk, mi vár ránk. Ezért azt kívánom mindannyiunknak, hogy merítsünk erőt Albert Einstein gondolatából, amely legyen a 2022/2023-as tanév iránymutató gondolata:

„Az összevisszaságban találd meg az egyszerűséget, a hangzavarban a harmóniát. A nehézségek közt ott van a lehetőség. Keressétek a lehetőséget.”

Orosz Ildikó,

a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke

Beregszász, 2022. október 7.