Rákóczi-főiskoláért emlékérmet kapott Füzesi Otília és Kovács Piroska

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola 2019-ben alapította a Rákóczi-főiskoláért emlékérmet. A díjat az intézmény azon kutatójának, oktatójának vagy munkatársának ítélhetik oda, aki legalább tízéves munkaviszonnyal rendelkezik a főiskolán. 2020-ban az emlékérmet Füzesi Otília, a főiskola főkönyvelője és Kovács Piroska, pénzügyi referens vehette át. Interjúmban velük beszélgettem.

Egy intézményben igen fontos szerep jut a könyvelőknek. Nehéz és precíz munka ez, mely igen sok odafigyelést igényel, nem tűri a pontatlanságot, a felületességet. Ezért bátran mondhatjuk, hogy egy oktatási intézmény esetében a szakmai színvonal egyik alapvető feltétele a pénzügyi háttér megléte is.

– A főiskola megalapításától kezdve az intézmény munkatársa vagyok. Az első számlák a mi kezünkbe kerültek – nyilatkozta Füzesi Otília. – A beregszászi Városi Tanács munkatársaként kerültem a főiskolára, először részmunkaidőben, aztán teljes állásban dolgoztam.

– Könyvelői pályafutásomat több mint negyven éve kezdtem szintén a Városi Tanácsnál – mondta el Kovács Piroska. – A főiskola alapításától kezdve itt voltam. Itt a hivatásom egy előremutató, kihívásokkal teli munkakör reményét keltette. Örömmel és büszkén állíthatom, hogy ezek a remények beteljesültek. Ma már egy olyan intézmény munkatársa lehetek, amely a jövő generációit készíti fel az életre, küzd egy nemes cél érdekében.

Egy munkahely nemcsak az elvégzendő feladatok miatt lesz jó vagy kevésbé jó. Fontos a kollektíva, a munkatársak hozzáállása, a környezet.

– A könyvelői munka sok nehézséget rejt, ám széppé tehetjük azáltal, hogy számunka kedvező környezetet teremtünk. Gondolok itt nemcsak a munkatársakra, hanem a mindennapi tevékenységekre, melyek nap mint nap kihívást jelentenek, s együtt kell megoldjuk azokat. Csapatmunkában dolgozunk – mondta el Füzesi Otília. – A folyamatosan bővülő intézmény folyamatos fejlődést kíván tőlünk, könyvelőktől is. És ahhoz, hogy egy intézmény dinamikusan tudjon fejlődni és fennmaradni, ezeknek meg kell felelnünk. Mi ezért dolgozunk.

A munkahelyi feladatok elvégzésében sokszor nagy előnyt jelent a jó munkaközösség. Ezt magam is számtalanszor tapasztalom. A közösség, a jó kommunikáció képes előrevinni a nehéz feladatokat is. A főiskolán is így van ez.

– A magam és munkatársaim nevében is mondhatom, hogy az intézményt második otthonunknak tekintjük. Részemről nagyon örülök, hogy akkor egy ilyen kollektívába cseppentem. Mi mindent meg tudunk beszélni, az ügyeket is közösen intézzük amellett, hogy mindenkinek van egy fő feladata. Szerencsésnek tartom magam, hogy munkatársaimmal nem csupán a munka, hanem baráti kötelék is összetart – nyilatkozta Kovács Piroska. – Természetesen, itt is vannak nehezebb és könnyebb napok, de tudjuk, hogy a hitben erősek nem hátrálnak meg. A környezetemben nagy összetartást tapasztalok, ami lendületet tud adni a mindennapokhoz.

Bátran mondhatjuk, hogy a főiskola mára nem az a kicsiny közösséget összefogó intézmény, mely alakulásakor volt. Egész intézménylánccá nőtte ki magát. Nemcsak a munkatársak terén, de diákok terén is igen jelentősen bővült.

– Örülünk, hogy egy olyan intézmény munkatársai lehetünk, mely egész Kárpátalja magyarságát fogja össze. Hiszen a főiskola a kárpátaljai magyar oktatás fellegvára, mely diákok ezreit vezeti a tudomány útjára. Így mi is látjuk és érezzük, hogy egy nemes cél érdekében dolgozunk nap mint nap. (Füzesi Otília)

– Hálás vagyok az Alapítványnak, a főiskola vezetőségének, hogy érdemesnek tartottak és megtiszteltek a díjjal. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni feléjük. Szeretettel gondolok az elmúlt évekre, évtizedekre, és remélem, hogy még jó ideig szolgálhatom tudásommal ezt az egyre bővülő, erősödő nagy családot. (Kovács Piroska)

Szívből gratulálunk az elismeréshez. Munkájukhoz sok sikert és kitartást kívánunk!

Gál Adél