Semjén Zsolt beszéde a Rákóczi-főiskola jubileumi ünnepségén
Fennállásának 25. évfordulóját ünnepli a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Az évforduló apropóján jubileumi ünnepséget szerveztek Beregszászban november 8-án. A közelmúltban a Rákóczi-főiskola infrastruktúrája egy újabb épülettel bővült, melynek átadóját az ünnepség keretén belül tartották. A felújított épületben kapott helyett a Rákóczi-főiskola Szakgimnáziuma, valamint az Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Képzési Központja.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese is felszólalt az eseményen. Beszédét alább publikáluk.
Tisztelt excellenciás püspök atyák, főtisztelendő és nagytiszteletű urak, mélyen tisztelt világi hatóságok, szeretett házigazdáink, kedves Ildikó!
Idefele jövet és itt is, amíg bejártuk az épületet, többen köszönetet mondtak Magyarország Kormányának azért, hogy ezt az épületet támogatjuk. Az igazság az, hogy ezért nem jár köszönet. Nem kegyet gyakorol a magyar kormány, amikor támogatja ezt az iskolát és a kárpátaljai magyarságot, hanem természetes kötelességét teljesíti. Először is egy nemzetnek vagyunk a tagjai, és nyilvánvaló, hogy ha bármelyik nemzetrész eltűnne, az erdélyi, a felvidéki, a délvidéki vagy a kárpátaljai, akkor az egyetemes magyarság csorbulna meg. Tehát azért, hogy a magyar nemzet fennmaradjon, és a magyar emberek életminősége javuljon, a magyar államnak természetes kötelessége a külhoni magyarság megfelelő támogatása. Megjegyzem, ezt a magyar alkotmány is előírja, amikor kimondja, hogy Magyarország felelősséget visel a külhoni magyarságért.
Szeretném felidézni, hogy Magyarország volt az első, aki elismerte a független Ukrajna létét, Antall József kormánya idején. A kormánypártok kezdeményezték, hogy az ukrán történelem tragikus részét, a holodomort, a magyar országgyűlés határozata által is elismerjék. Orbán Viktor nagyon komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy a vízummentességet elfogadják az Európai Unióban. Milyen kár, hogy a vízummentesség elfogadása után rövid időn belül Ukrajnában meghozták azt az oktatási törvényt, ami fenyegeti a magyar intézményeket.
Nagyon tisztelettel tekintünk a magyarországi ukránságra. Viszonzásul soha semmi mást nem kértünk, csak amit mi természetesnek tartunk, a magyarországi ukránság esetében. Államalkotónak van elismerve mint őshonos kisebbség.
A helyzet az, hogy annyi állampolgárságuk lehet, amennyit akarnak, a magyar állam egyáltalán nem foglalkozik vele. Teljes szabadsága van. Kulturális autonómiája van a Magyarországon őshonos nemzetiségeknek. Az összes intézményünknek a fenntartását, az önkormányzatokat a magyar állam támogatja. De ez így helyes. Ez nem az állam kegye, az emberi jogok végső forrása a Jóisten. Az emberi jogokat nem az állam adja, vagy az ENSZ, vagy valaki, hanem ezeket az Úristen adta. Ha Ukrajna az Európai Unió felé akar közeledni, akkor ezeket a jogokat komolyan kell vennie. És az a helyzet, hogy ezek a jogok megilletnek minket ugyanúgy, mint minden más népet, kisebbséget, nemzetet az Európai Unióban.
Szeretnénk, hogy az ukránoknak és magyaroknak is jó legyen. Ezért, amikor mi támogatjuk a kárpátaljai magyarságot, akkor ezáltal minden nemzetiséget és a többségi nemzetet is támogatjuk itt, Kárpátalján. Legyen az román, legyen az szlovák, legyen az ruszin vagy ukrán. Hiszen azok a támogatások, amik idejönnek, mindenkinek a javát választják. Senki nem lesz tőle kevesebb. Sőt, nemcsak nekünk, magyaroknak, hanem a többségi nemzetnek is javára válik, őneki is gazdagodására, fejlődésére, előrelépésére szolgál. És mi ebben a vonatkozásban egyetlen egy dolgot énekelünk és szeretnék világosan beszélni. Azt gondolom, hogy ez a megoldás Magyarország számára is. A megoldás az lenne, hogyha a magyar nemzetiségek itt, Kárpátalján őshonos nemzetiségek, kisebbségek lennének. Folyamatosan tettünk azért, hogy ukrán barátainkat, jogainkat, iskoláinkat, nyelvünket, kultúránkat megőrizhessük.
Ezzel a csodálatos intézménnyel kapcsolatban engedjenek meg nekem egy gondolatot: az Úr Jézus azt mondta, hogy nemcsak kenyéren él az ember, hanem minden igével, ami Isten szájából származik. Ez fordítva is igaz, hogy nemcsak igével él az ember, hanem kenyérrel is. Ez az intézmény, ez az iskola pont ezt a kettős valóságot mutatja meg. Az igét is, és a kegyelmet is. Hiszen a magyar identitás, a magyar kultúra, a magyar nyelv megmaradását is szolgálja. Ugyanakkor szakmákat, megélhetési lehetőséget ad az idejáróknak, ami a kenyeret is biztosítja az ige mellé. Egyfelől támogatjuk a külhoni magyarság identitásának megőrzését, másfelől gazdaságfejlesztéssel támogatjuk azt, hogy meg is tudjanak élni és boldogulni a szülőföldön. Egyszerre kell tehát igét adni, és egyszerre kell kenyeret adni. Ahogy említettem, ez nem kegy, hanem olyan jog, ami jár önöknek.
Befejezésül egyetlen gondolatot engedjenek meg. Tényleg megfordult a köszönet. Ez a kedvesség. De a helyzet az, hogy mi tartozunk, magyarországi magyarok köszönettel Önöknek. Mert beszéljük őszintén, ma a kárpátaljai magyarság a legsanyargatottabb kisebbség az egész világon, az egész Kárpát-medencében. De az Önök nemzethűsége, kitartása, elkötelezettsége, az nekünk, magyarországi magyaroknak is példát ad magyarságról és emberségről is. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg, hogy itt lehettem, és hogy meghallgattak.