Szilágyi Péter beszéde a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség közgyűlésén

Tisztelt elnökség, tisztelt elnök asszony, tisztelt egyházi és világi méltóságok, kedves pedagógus kollégák!

Sok szeretettel köszöntöm önöket Magyarország kormánya és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága nevében. Nehéz év van mögöttünk, melyben a háború eseményei és következményei, mint ahogy látható is, sajnos sötét időszakot ígérnek továbbra is számunkra. Ezek tükrében talán sokszor el is feledkezünk arról, hogy lett volna minek örülni az elmúlt időszakban, vagy talán lett volna mit ünnepelni. Elég csak a magyarországi áprilisi eseményekre gondolni, mely azt eredményezte, hogy a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezeteknek továbbra is erős szövetségese van Magyarország kormányában. Gondoljunk arra, hogy az elmúlt évek sikeres kárpátaljai fejlesztései és korszerűsítései nemcsak a magyarságnak, hanem immáron az ide menekülteknek is biztonságot, védelmet nyújt. Ezzel keresztényi, keresztyéni kötelességünknek is eleget tudunk tenni. Sőt, nem csak itt, hanem a határ mindkét oldalán mindent megteszünk a bajba jutott magyarok és ukránok megsegítésére. Ennek keretében Magyarország történetének legnagyobb humanitárius segélyakcióját indította el. Az orosz-ukrán háború kitörése óta több mint egymillió menekült érkezett az anyaországba, akik minden szükséges segítséget megkaptak és megkapnak Magyarország kormányától. Magyarország számára kiemelten fontos, hogy Ukrajnában mielőbb béke legyen. Az egész magyarság érdekelt abban, hogy Ukrajnában egy szuverén, kiegyensúlyozott, demokratikus jogállam legyen, ahol a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyar kisebbség is biztonságban, és nyugalomban élhessen szülőföldjén, amelyre elnök asszony is utalt. Azonban sajnálatunkat fejezzük ki, hogy a napokban elfogadott nemzeti kisebbségekről, közösségekről Ukrajnában című törvény elfogadása és kidolgozása során újra nem vették figyelembe a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek javaslatait. Meglátásunk szerint az elfogadott törvény továbbra sem rendezi a kárpátaljai magyar nemzeti kisebbség oktatási és nyelvhasználati jogait, a korábbi 1992-es nemzeti kisebbségi törvényhez képest pedig visszalépések vannak a kisebbségi jogok tekintetében. Így érkezünk meg ahhoz a gondolathoz is, amit Tamási Áron írónk, költőnk vetett papírra 1937-ben: „amiért a legtöbbet kell szenvednünk és tűrnünk, abban van egyetlen megtartó erőnk is a magyar mivoltunkban”.

Tisztelt Hölgyeim és uraim! Mi, magyarok sohasem voltunk a meghátrálás emberei, még akkor sem, amikor magyarnak lenni kifejezetten hátrányt jelentett. Ez hatványozottan igaz az elmúlt időszakban a kárpátaljai magyar közösségre. Ez a magyar közösség az elmúlt bő évszázadban számtalan alkalommal bizonyította élni és megmaradni akarását. Rendszerek omolhattak össze, világháborúk törtek ki, határokat rajzoltak át, kényszermunka és jogfosztás áldozatai voltak sokan. Mégis, minden nehézség ellenére sikerült megmaradni, és megmaradni magyarnak. Tamási Áron nyomán érthetjük, magyarságunknak megtartó ereje van. A nemzeti kormány támogatásának köszönhető az, hogy végre magyarnak lenni már nem csak felelősséget és feladatot, de építkezést is jelenthetett a külhoni magyarság tagjainak is az elmúlt 12 évben, amire elnök asszony szintén tart. Az elmúlt hónapok egyik legnagyobb sikere, hogy a KMPSZ, a magyar kormány és a civil egyházi szervezetek támogatásának és a helyiek akaraterejének köszönhetően Kárpátalján a magyar tannyelvű iskolákban mindenütt sikerült elindítani a jelenléti oktatást. Köszönet illeti ezért a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetséget, a pedagógusokat, önöket, a helyi önkormányzatok vezetőit, polgármestereit, képviselőit és mindent tenni akaró nemzettársunkat egyaránt. A Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség nemzeti jelentőségű intézményként a magyar kormány és a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága kiemelt partnere. A tematikus programjaink lebonyolításánál tanácsadásokkal és közreműködésekkel nagyban segíti a mi munkánkat. Köszönet és elismerés mindazoknak, akik a nevelés és oktatás területén a jelenlegi nehéz helyzetben is felelősséget vállalnak Kárpátaljáért, a kárpátaljai magyarságért. Önök a mi nemzeti hőseink! Az oktatás, és ezen belül az anyanyelvi oktatás, valamint a keresztény hit egy olyan erős mentsvár, amely az elmúlt 100 évben is meg tudta őrizni a magyarságot, és annak kultúráját határon innen és túl. Magyarságunk azért megtartó erő ma is, mert mindezekkel, hitünkkel, anyanyelvünkkel, kultúránkkal ősi és megbonthatatlan, szerves egységben van. Ez olyan erőforrás, amely háború idején is kitartásra, megmaradásra sarkallja a kárpátaljai magyarokat. A jövő nemzedékére nézve ebben elvitathatatlan szerepe van a hivatásukat jelen körülmények között is állhatatosan végző pedagógusoknak és nevelőknek.

Azzal zárom gondolataimat, hogy a kárpátaljai magyar közösség támogatása a továbbiakban is folyamatos az anyaország részéről. Mindent megteszünk azért, hogy a kárpátaljai magyar szervezetek működését ebben a háborús helyzetben és a következő időszakban is biztosítani tudjuk, ahogy eddig. Ahogy Novák Katalin, köztársasági elnök asszony mondta: „együtt vagyunk, és együtt leszünk, legyen bármilyen nehéz is az élet Kárpátalján, legyen bármilyen nehéz, kihívásokkal teli magyarnak lenni”.

Nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmüket, a meghívást. Áldott, békés ünnepeket kívánok! Köszönöm szépen!