A legenda szerint, amelyet Tompa Mihály is megörökített Beregszász című versében, egy Szász nevű pásztor legeltetés közben arra lett figyelmes, hogy két egymással viaskodó bika egy arannyal teli edényt fordított ki a földből. A kincsből templomot építettek a folyó partján, mely köré később Beregszász városa épült.

A történészek szerint azonban a város alapítója valójában I. Béla királyunk fia, Lampert herceg volt. A város róla kapta nevét, ezért az egyik 1063-as okmányban már Villa Lamperti néven szerepel. Lampertháza alapításának pontos dátuma nem ismert, ezért a város alapításának első írásbeli említésének évét tekintik.

A Felső-Tisza-vidék legjelentősebb települése a középkorban Beregszász volt, amelyet a beregszászi római katolikus templom méretei is tükröznek.

A templom a város legrégebbi épülete. Valószínűleg létezett egy korábbi templom a mai helyén, amely a 12. századból származhatott. Ebből a korból maradt fenn két zárókő, amelyek az északi kapuzat fölött találhatók. Az egyik egy emberi alakot ábrázol, a másik pedig egy felismerhetetlen állatot. Az 1241-es tatárjárás után a jelenlegi gótikus templom építése Nagy Lajos király idejében kezdődött, de csak 1418-ban, Zsigmond király idejében fejeződött be. 1518 és 1522 között Mária királyné építtette át és bővítette. Ebből az időszakból származik a déli gótikus kapuzat, amely Kárpátalja gótikus építészetének egyik legszebb példája. 1657-ben, II. Rákóczi György fejedelem sikertelen lengyelországi hadjárata után a megtorló lengyel csapatok felégették a templomot a várossal együtt, és az ott menedéket kereső lakosokat lemészárolták.

Később Báthory Zsófia állította helyre. Az 1686-os Thököly-féle szabadságharc idején a munkácsi kuruc őrség felgyújtotta az épületet, hogy az osztrák védőket kiszorítsák, ami után a templom 150 évig tető nélkül állt. A reformáció viharai után, 1715-ben szerveződött újra a plébánia. A szentmiséket a templomrom mellett álló gótikus stílusú Szent Mihály-kápolnában tartották, melyet 1743-ban állíttatott helyre az uradalom. A régi templomot 1837 és 1846 között Tischler Albin beregszászi segédlelkész tervei alapján Schönborn gróf felújíttatta, s 1846. november 1-jén Hám János püspök szentelte fel.

A neogótikus stílusban épült, háromhajós csarnoktemplomot ekkor nevezték át Szent Kereszt felmagasztalása templommá. Műemlék értékű orgonáját 1899-ben a budapesti Rieger Testvérek építették. Belső berendezése – a szószék, az oltárok – 1907-ben készült neogótikus stílusban. A törtkőből készült templom tekintélyes méretekkel bír. A pompás mérműves ablakokkal, díszes kapukkal elkészített beregszászi római katolikus templomot joggal tekinthetjük Kárpátalja és a Felső-Tisza-vidék legjelentősebb egyházi épületének.

---

Beregszász legrégibb világi műemléke a Bethlen–Rákóczi-kastély, a beregszásziak nyelvhasználatában a Grófudvar. A kastély a történelmi városmag legpatinásabb épülete. Nevezetes maga a terület is, amelyen épült. Miután 1320-ban I. Károly házasságot kötött I. Ulászló lengyel király lányával, Lokietek Erzsébettel, a királyné megkapta az őt megillető királynéi birtokokat, amelyeknek a mai Beregszász is részét képezte. Gyakran töltötte itt a nyarat, több alkalommal támogatta adományaival a templomot. Egyes helytörténészek szerint Erzsébet királyné a mai Bethlen–Rákóczi-kastély helyén építtette fel udvarházát. 1613-ban Bethlen Gábor több magyarországi vármegyével együtt megkapta Bereg vármegyét is.

A fejedelem sokat tett a város fejlesztéséért. 1629-ben építtette (vagy átépíttette) a kastélyt. Erre utal a keleti homlokzaton elhelyezett szerény ornamentikájú kőtábla is, melyen az 1629-es évszám és a Bethlen név olvasható. Egykor a felirat alatt a Bethlen család címere és egy pajzs volt látható. 1686-ban a kurucok és labancok összecsapását követően a kastély leégett. Feltehetően II. Rákóczi Ferenc állíttatta helyre a romos épületet, aki a szabadságharc évei alatt többször megfordult a városban. Szerette Beregszászt, „az én városomnak” nevezte. 1703. május 22-én a Grófudvar melletti téren bontotta ki Esze Tamás Rákóczi zászlaját, s olvasta fel a kiáltványt. Ennek az eseménynek az emlékét örökíti meg a posta falán lévő emléktábla. A szabadságharc leverése után a kastély is a Schönborn család birtokába jutott, akik 1857-ben klasszicista stílusban átépítették. Ekkor nyerte el ma is látható formáját. Az 1857-es átalakítás során került például a déli homlokzat elé a hatoszlopos, timpanonos portikusz(bejárat). A kastély földszintes, alápincézett. Az alagsor megőrizte eredeti gótikus ívelésű tetőzetét, bár többször átalakították.

A szovjet érában légoltalmi pinceként használták. Rákóczi-emléktáblán kívül Bethlen Gábor 1991. március 13-án avatott emléktáblája (Gergely István alkotása), valamint Mikes Kelemen 1992. július 15-én felavatott emléktábla (Ortutay Zsuzsa alkotása) található az épület falán. 1705. december 20-án Beregszászban adta ki II. Rákóczi Ferenc személyi felkelésre buzdító kiáltványát, amelyben a kuruc felkelés zászlaja alá hívott mindenkit, akinek drága volt a haza és a szabadság. Erről tanúskodik a Bethlen-kastély falán 1996. május 30-án felavatott II. Rákóczi Ferenc emléktábla (ifj. Pál Mihály alkotása). A fejedelem többször kereste fel Beregszászt és környékét, ilyenkor rendszerint a Bethlen-kastélyban szállt meg. 2002-től 2022-ig az épület egyik szárnya a Bergevidéki Múzeumnak adott otthont. A múzeum több mint 2000 exponátuma mutatta be az egykori Bereg vármegye eseményekben gazdag történetét, az együtt élő különböző nemzetiségű emberek mindennapi életét, különös tekintettel Beregszász neves személyiségeire (Fedák Sári, Báthy Anna, Linner Bertalan). A múzeum gazdag néprajzi részleggel rendelkezett.

---

A Szűz Márai-szobrot 2006. december 2-án avatták. A görögkatolikus egyház kezdeményezésére, a római katolikus templom előtti téren állították fel az életnagyságnál nagyobb alkotást. A szobrot a Kárpátaljai Görögkatolikus Egyház állíttatta.

A Sevcsenko utca elején korábban már volt egy emléktábla az ukrán nemzeti költő, Tarasz Sevcsenko tiszteletére. Ukrajna függetlenségének 25. évfordulója alkalmából azonban egy egészalakos bronzszobrot állítottak fel az 5. Sz. Középiskola épülete mellett. A Sevcsenko-szobor felállításának ötlete a Kobzar Jótékonysági Alapítvány vezetőitől származik. A Magyar Kormány anyagi támogatást nyújtott a szobor megvalósításához, és sok Bereg-vidéki lakos is hozzájárult a költségekhez. Voltak olyanok, akik nem nézték jó szemmel, hogy Beregszászon az ukrán irodalom Petőfijének szobrot emeltek, azonban Beregszász polgármestere avató beszédében hangsúlyozta, hogy a két szobor – Petőfié és Sevcsenkóé – összekötő kapocs lehet a magyar és ukrán nép között, lehetőséget teremtve arra, hogy a két nemzet közösen koszorúzzon mindkét költő emlékére.

Esze Tamás (1666–1708) a bujdosók egyik vezéralakja volt, aki fontos szerepet játszott a Rákóczi-szabadságharc kezdetén. Ő vezette a bujdosók követségét Lengyelországba, Brezánba, ahol II. Rákóczi Ferenccel és Bercsényi Miklóssal tárgyalt. Ennek eredményeként Rákóczi őt nevezte ki a szerveződő kuruc hadsereg első ezredesévé, és rábízta a Breznai kiáltványt, valamint a felkelés zászlajait.

Esze Tamás emlékét 2011. május 21-én örökítették meg, amikor a X. Beregszászi Napok rendezvénysorozat keretében felavatták mellszobrát Beregszászon. Az emlékmű a kuruc szabadságharc lezárásának 300., valamint Esze Tamás születésének 345. évfordulóján került felállításra, és a Beregszászról elköltözött magyarok ajándéka volt a szülővárosuknak. A szobor alkotója Zagyva László, nyíregyházi művész.

Esze Tamás, mint jobbágy származású kuruc brigadéros, 1703. május 22-én érkezett Beregszászba csapatával, ahol felolvasták Rákóczi kiáltványát, és hadba szólították az ország népét. Később, július 9-én, amikor serege Rákócziéval egyesült, ismét Beregszászba vonultak, legyőzték a császári erőket, és szinte egész Bereg vármegye Rákóczi fennhatósága alá került.

Petőfi Sándor második felső-magyarországi útja során, 1847. július 12-én látogatott Beregszászra, ahol az Oroszlán Vendégfogadóban (napjainkban Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház épülete) szállt meg. Itt írta meg rövid, de jelentős „Meleg dél van” című versét. Beregszászon tartózkodásának emlékét 1987-ben egy emléktáblával tisztelték meg a fogadó épületén, valamint 1991-ben szobrot emeltek a nemzet költője tiszteletére az egykori Úri Kaszinó előtt.

A Petőfi-szobor állítása nem volt zökkenőmentes: alig néhány hónappal az avatás után, egy ukrán férfi vasrúddal támadt rá, bosszúból amiatt, hogy a Lenin-szobrot eltávolították a térről. A támadás következtében a szobor fél karja letört, majd pár nappal később teljesen ledöntötték. A szobrot Nyíregyházán restaurálták, ahol egy vékony csíkkal jelölték a törés helyét, emlékeztetve a közösséget a támadásra. A felújított szobrot 1992. március 15-én ismét felavatták, de azóta is többször megrongálták.

Petőfi Sándor születésének évfordulójáról minden évben megemlékeznek Beregszászban.

A költő szobrát Körösényi Tamás nyíregyházi szobrászművész készítette.

---

Az Arany Páva étterem és hotel Beregszászban, a Vérke patak partján helyezkedik el a város központi részén.

Az Arany Páva étterem épülete, korábbi Bereg megyei Úri Kaszinó, jogosan Beregszász egyik legismertebb épülete, a magyar szecessziós építészet kiemelkedő gyöngyszeme. A Bereg Megyei Kaszinóban számos fontos eseményre került sor. Aulájában tartotta közgyűlését az elit és a szociokulturális csoportok képviselőinek zöme, a megyebálok is itt zajlottak. Falai között lépett fel Fedák Sári és Báthy Anna is.

Eötvös Tamás Bereg megyei alpolgármester az, aki először kidolgozta a Kaszinó koncepcióját, és összehívta az első közgyűlést, hogy megvitassa azt. A kaszinó alapszabálya, amelyet az alapító közgyűlésen dolgoztak ki és fogadtak el, kimondja, hogy az alapítás „társadalmi célú egyesület, amelynek tagja lehet az is, aki nemes magatartásáról ismert, feltéve, hogy megfelelő öltözékben jelenik meg és aláveti magát az összes szabálynak ugyanúgy, mint a többi tag” (1820-1839.)

A lakosság közreműködésével 1841 májusában könyvtárat hoztak létre, de nagyon hamar kinőtte a hely önmagát. Ekkor merült fel először a kaszinó létrehozásának ötlete, melyet csak 1912-ben sikerült véghezvinni. A Második Világháború után az épületben megnyitották a Kárpátok éttermet.1980-ban a szerkezetet restaurálták, amelynek során minden eredeti alkatrésze megmaradt.

Az egykori Úri Kaszinó falán 1991-ben és 2006-ban állított emléktábla őrzi gróf Széchenyi István (1846. július 30.) és Móra Ferenc (1927. november 21.) beregszászi látogatásának emlékét.

Beregszász történelmi belvárosának meghatározó eleme a gótikus stílusú púposhátú kőhíd, amely az egykori Úri Kaszinó közvetlen szomszédságában helyezkedik el. A hidat 1853-ban építették, és a máramarosi sóbányáktól vezető “sóút” részét képezte. A kőhíd a maga korában modern építészeti alkotás volt, mellyel sok nagyobb város sem büszkélkedhetett. A beregszászi híd Ukrajna tíz legöregebb hídja közé tartozik.

---

A Beregszászi Rákóczi-szobor története körülbelül 126 évre nyúlik vissza. Már a Rákóczi-szabadságharc 190. évfordulója (1893) idején felmerült az ötlet, hogy Bereg vármegye lovas szobrot emeljen a Fejedelem emlékére. Adománygyűjtés indult, de az első és a második világháború megakadályozta a projekt megvalósulását. Az 1990-es évek elején a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség újra próbálkozott, de az anyagiak hiánya miatt nem jártak sikerrel. A szobor építésére vonatkozó tervek a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója alkalmával ismét előkerültek, de végül a Magyarország kormánya által meghirdetett Rákóczi emlékév – 2019 tette lehetővé a megvalósítást, a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A szobrot 2019 augusztus végére bronzba öntötték. Az alkotás, Györfi Lajos szobrászművész munkája, melyet 2019. december 17-én avattak fel Beregszászon, a Budapest parkban.

Beregszász egykori Vármegyeháza 1895-ben épült, neobarokk stílusban. A korábbi épület az 1880-as tűzvészben teljesen leégett. A helyi hagyományok szerint új épületét Ybl Miklós tervezte, melyet a városháza és az építész közötti levelezésre alapoznak. Azonban, hogy ténylegesen elvállalta volna, az az információ jelenleg még hiányzik. Az egykori vármegyeháza termei számos társadalmi, kulturális és sorsfordító eseménynek adtak otthont. Itt mutatta be Lehoczky Tivadar a Beregvármegye monographiája című művét a nagyközönségnek, 1919 tavaszán pedig ebben az épületben ülésezett a beregszászi tanács és a direktórium. E teremben értesült a város lakossága a trianoni békeszerződés határozatáról, amely szerint Beregszász Csehszlovákiához került. A két világháború között a vármegyeháza dísztermében jótékonysági esteken lépett fel Báthy Anna Kossuth-díjas operaénekesnő és a népszerű operettcsillag, Fedák Sári. A szovjet időkben az épület közigazgatási hivatalnak adott helyet, ma pedig egészségügyi főiskolaként működik. Az épület külső falán Lehoczky Tivadar emléktáblája található.

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, korábbi nevén a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház, Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű professzionális színháza. A színház 1993-ban alakult Beregszász városában, amely mára a kárpátaljai magyar kultúra egyik meghatározó intézménye. Az alapítását Vidnyánszky Attila nevéhez köthetjük, aki az első művészeti vezetője és rendezője volt. A színház a kezdetektől arra törekedett, hogy magas színvonalú előadásokat nyújtson a magyar és ukrán közönség számára egyaránt.

Az intézmény széleskörű: klasszikus magyar és világirodalmi darabokat, kortárs műveket, valamint kárpátaljai vonatkozású előadásokat egyaránt színre visz. Kiemelt figyelmet fordítanak a magyar kulturális értékek megőrzésére és bemutatására. Az előadások nemcsak Beregszászon láthatók, hanem gyakran turnéznak Magyarországon és más európai országokban is, így nemzetközi elismertségre is szert tettek.

A színház nevét 2008-ban vette fel Illyés Gyula, a 20. század egyik legjelentősebb magyar költője és írója tiszteletére. Az épület, amely otthont ad az intézménynek, történelmi jelentőségű, és a város kulturális központjának része.

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház ma is aktívan működik, és kiemelkedő szerepet játszik Kárpátalja kulturális életében, megőrizve és továbbadva a magyar nyelv és kultúra értékeit.

Fedák Sári szobrát 2018. október 26-án, születésnapján avatták fel szülővárosában, Beregszászban. Az alkotást Mihajlo Kolodko ungvári szobrászművész készítette. A szobor egy négy méter magas mészkőoszlopból és egy fehér márványpadon ülő életnagyságú bronzszoborból áll, és a beregszászi színház oldalsó szemben helyezkedik el. A szobor nemcsak Fedák Sári emlékét őrzi, hanem a magyar kultúra és identitás megőrzésének szimbólumává vált Kárpátalján.

Fedák Sári a 20. század egyik legnépszerűbb operett-primadonnája volt, akit újszerű felfogása, tehetsége, tánctudása és temperamentuma tett kiemelkedővé. Bár szakmai szempontból nem volt jó hangja, mégis a közönség kedvence lett. Szigorúan bírálta önmagát, de a róla szóló dicséreteket szívesen gyűjtötte, míg a negatív kritikákat rossz néven vette.

A színpad számára biztonságot jelentett, de a magánéletben boldogtalan és végletek között őrlődő ember volt. Egyszerre volt melegszívű és rideg, odaadó és kemény. Rendkívül aktív személyisége és „hazavágyása” meghatározta életét, de a békés otthont sosem találta meg.

Fedák Sári neve azonban nemcsak színpadi munkássága révén maradt fenn. Ha ezt halljuk: „Fedák Sári mindent visz!”, tudjuk, hogy a kártyajátékok világába tévedtünk. Két kártyajátékban is szerepel Fedák Sári neve. Az egyik az alsós játék, melynek egyik bemondása volt a Fedák Sári. A másik kártyajáték az ulti, amelyben a „fedáksári” a legnagyobb kontrafokozatot (64-szeres szorzást) jelenti. A szoborállítás a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a beregszászi önkormányzat, a magyar kormány és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola együttműködésének eredményeként valósult meg. A projekt a III. Nemzetközi Sztalker Színházi Fesztivál keretében jött létre, amely a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház fennállásának 25. évfordulóját is ünnepelte.

Beregszász történelme egy tragikus sorsú első világháborús emlékművet is őriz, amelyet 1942-ben állítottak fel a Kossuth téren (ma Hősök tere). A Hősök terén álló, könnyen felismerhető obeliszk Beregszász egyik központi helyszíne, ahonnan a Kossuth tér és a sétálóutca is elérhető; az emlékművet 1945 nyarán avatták fel a 138. lövészhadosztály elesett katonáinak tiszteletére, azon a helyen, ahol korábban, 1942-ben, az első világháborús hősök emlékműve állt, amit 1945 tavaszán bontottak le, részben „újrahasznosítva” annak alapjait, és az új emlékmű mellett, a park története során, szökőkutakat, virágos részeket, sírhelyeket alakítottak ki, valamint egy örökmécsest helyeztek el 1973-ban, miközben a tér felújításakor tömegsírokat találtak, melyek az 1657-es lengyel támadás áldozatait rejthetik, így a tér különböző korszakok emlékeit hordozza, beleértve a Bereg-vidéki katonák és a csernobili katasztrófa áldozatainak tiszteletére állított emléktáblákat is.

Ukrajna védelmezőinek, a Szent Szűzanya oltalmának és a kozákság napján ünnepélyesen megnyílt a megújult Hősök parkja Beregszászon. A parkban emléket állítottak azoknak a hősöknek, akik életüket áldozták az orosz–ukrán háborúban, és ide helyezték át a Mennyei Század emlékfalát is.

Beregszász szintén jelentős temploma a beregszászi református templom. A református templom Beregszászban közvetlenül az egykori Magyar Királyi Törvényszék épületével szemben helyezkedik el a Kossuth téren. A város református közössége 1689-ig a katolikus egyház templomát használta. Azt követően 1749-ben Kondor Boldizsár egy harangot öntetett a gyülekezet számára. Az elkészült harang 400 kg volt. A hír a Kaszonyban éppen ülésező római katolikus papi bizottság fülébe jutott, s olyan szándékkal indultak Beregszászba, hogy elkobozzák a harangot, és betiltják a használatát. A szándék híre hamarabb eljutott Beregszászba, így hamar megkezdték a használatát. A helytartótanács 1775-ös engedélye alapján 1780-ra a beregszászi református egyházközség az imaházat felújíttatta, és tornyot is építtetett.

Az osztrák–magyar hadvezetés 1918-ban elrendelte a harangércek és rézanyagok hatósági lefoglalását. A Beregszászi Református Egyházközség ekkor három haranggal rendelkezett, melyek közül a két kisebbet elvitték. Emellett a torony rézlemezeit is be kellett szolgáltatniuk. A bontás közben a tetőszerkezet fából készült elemei kigyulladtak, a tető beomlott, és tönkretette a templom belsejében lévő berendezéseket. A templomot nélkülöző gyülekezet az állami főgimnázium tornatermében tartotta meg alkalmait. 1929 őszére sikerült csak a gyülekezetnek a templomot felújítania.

Szutor Jenő a templom egykori lelkésze nagy szerepet játszott az egyházközség hitéletének vezetésében és a város társadalmi, politikai és kulturális életében. Sajnálatos módon Szutor Jenő lelkipásztor és a gyülekezet karnagya, Váradi Barna is a sztálini terror áldozatává vált. Mindkettejük emlékét a templom falán felállított emléktábla őrzi.

Napjainkban a református templomban virágzó hitélet folyik. Emellett a református közösség jelentős diakóniai munkát is végez Beregszászban.

A Kossuth tér végében álló egykori Nagyzsinagóga a 19. század végén épült Beregszász központjában, amikor a város virágzó zsidó közösséggel rendelkezett. Az épület a korabeli neológ zsinagógák stílusát követte, de egyedi elemekkel gazdagítva, amelyek jól tükrözik a közösség identitását és kulturális beágyazottságát. Az építés pontos dátuma 1869, és a 20. század elején kisebb felújításokat hajtottak végre rajta.

A beregszászi zsidó közösség a 19. században kezdett jelentőséggel bírni, főként kereskedelemben és iparban játszottak meghatározó szerepet. A város zsidóságának lélekszáma az 1920-as évekre meghaladta az 5000 főt, így a Nagyzsinagóga nemcsak vallási központként, hanem kulturális és közösségi térként is működött. Mellette még négy zsinagóga és 6 imaház is működött.

A zsinagóga klasszicista stílusban épült, de a kelet-európai zsinagógaépítészet jegyeit is magán hordozta. A főhomlokzatot egyszerű geometrikus formák jellemezték, a belső tér pedig a tradicionális zsidó liturgiai elrendezésnek megfelelően alakították ki. Az 1960-as években művelődési házzá alakult, és az épületet ekkor egy betonszerkezettel borították be.   

Az épület mára műemléki védelem alatt áll, és részben felújították. Bár eredeti vallási funkcióját nem nyerte vissza, a zsidó közösség emléke és a történelmi jelentőség miatt kulturális és turisztikai szempontból fontos helyszín. A beregszászi zsinagóga a közelmúltban egy jelentős felújítási projekt részese lett, amely Magyarország és Ukrajna közös erőfeszítésével valósul meg. A jelenlegi projekt célja, hogy az épület visszanyerje eredeti megjelenését és funkcióját, miközben kulturális központtá is alakul.

A beregszászi zsinagóga oldalán található emléktábla a holokauszt áldozatainak állít emléket, kiemelve a város és a régió zsidó közösségének tragikus sorsát. Az emléktábla az 1944-ben elhurcolt zsidók emlékére készült, amikor Beregszászról és környékéről közel 11 ezer zsidó lakost deportáltak koncentrációs táborokba.

Beregszász központjában áll egy impozáns épület, amely ma a Kölcsey Ferenc Szakkollégium otthona, de egykor a város egyik leghíresebb szállodája, a Grand Hotel működött.

A 19. század végén és a 20. század elején a Grand Hotel Beregszász egyik legismertebb vendéglátóhelye volt. Az elegáns szálloda központi elhelyezkedése miatt az üzletemberek, utazók és helyi előkelőségek találkozóhelye volt. Az épület nemcsak a szállodai szolgáltatásairól volt híres, hanem a rendezvényekről is, amelyeket itt tartottak.

A szálloda a korabeli Beregszász társadalmi életének központja volt: bálok, fogadások és fontos üzleti találkozók zajlottak a falai között. Az épület stílusa és hangulata a város pezsgő múltjáról mesél.

A zsidó rituális fürdő Beregszászon a mai Privát Bank helyén található a Széchenyi utcán. A szecessziós stílusú, egy emeletes fürdőt ismeretlen építész tervei szerint emelték 1912. évben. A nyeregtetős ház hangsúlyos főpárkánnyal rendelkező főhomlokzatán a középső, attikával záródó rész konzolokra támaszkodva ugrik ki a homlokzat síkjából. A fürdő az ún. Nagyzsinagóga közelében építették meg, amelyben a hithű zsidóknak heti rendszerességgel kellett megfordulniuk. A szovjet rendszerben közfürdőt létesítettek benne a város lakossága részére, mely a Szovjetunió széthullása után megszűnt. Napjainkban bank és üzlethelyiség található benne.

Kárpátalja egyetlen önálló magyar tannyelvű felsőoktatási intézményének létrehozásáról 1993. október 18-án a KMKSZ és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség együttes elnökségi ülésén döntöttek, nem sokkal később bejegyezték a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Alapítványt, melynek fő célja a magyar felsőoktatás létrehozása és fenntartása lett Kárpátalján.

Majd a szükséges engedélyek beszerzése után 1996-ban megalakult a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. A határon túli magyar nyelvterületek közül a beregszászi intézmény volt az, mely 2001-ben a többségi állam által elismert oklevelet adott át végzős hallgatóinak. Az intézményt pedig 2003-ban profil és névváltás esett át, miután a neve II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola. Az intézmény helyi magyarság oktatási, valamint kulturális fellegvára. Fennállásának eddig közel három évtizede alatt sok minden történt ugyan, egy dolog azonban biztosan nem változott: a lelkesedés, a küzdeni akarás és a jövőbe vetett hit. 

Az intézmény főépülete a Beregszász központjában álló, egykori magyar királyi törvényszéki palota, melynek egész Ukrajnából a csodájára járnak, hiszen a kelet-európai országban csak kevés ilyen szépen felújított, jól felszerelt intézmény van. A kétemeletes épületet 1908 és 1909 között építettek Jablonszky Ferenc tervei szerint. A második világháború után szovjet laktanya volt benne, majd finommechanikai üzemet nyitottak az épületben, kiépítve egy nagy kapacitású szellőztető hálózatot, termeiben több tonnás munkapadokat helyeztek el. A rendszerváltás után az üzem csődbe jutott, fűtését kikapcsolták, a műhelyeket megszüntették. Mindez az egyébként is lepusztult épület állagának rohamos romlásához vezetett. A beregszászi városi közgyűlés 2002-ben egyhangú szavazással a főiskola tulajdonába adta végül az épületet, melynek belső felújítása, az alagsor kivételével, 2003–2008 között valósult meg.

A főiskola azon városokról, megyékről, szervezetekről nevezte el az épület felújított termeit, melyek az adott helyiséget adományaikból felújíttatták. Az órarend szerint a diákok így nem az 1, 2, stb. tantermekben tanulnak, hanem óráikat például az Esztergom, a Győr, és a Vas megye termekben tartják. Ráadásul a háborús időkben is állták és állják a sarat, ami annak köszönhető, hogy már az első perctől kezdve tudtak az építkezésben és a fejlődésben gondolkozni.