Orosz Ildikó beszéde a Rákóczi-főiskola tanévnyitó ünnepségén

Tisztelt egyházi és világi méltóságok, kedves vendégeink, kollégák, elsősök és felsősök!

Elsősorban szeretném megköszönni a segítséget mindazoknak, akiket kitüntettünk. Az ő munkájukra is szükségünk volt ahhoz, hogy itt most álljunk. Ezek azok a személyek, akik hozzátették a maguk területén azt, amit tehettek az egészhez, hisz eszközei vagyunk az isteni kéznek. Ahogy Kazinczy mondta „egy kis része az egésznek”. Így áll össze a főiskola is. Sok-sok ember tevékenységének, munkájának köszönhetően tudtuk 25 éven keresztül működtetni, fenntartani és benne lehetőséget adni ahhoz, hogy tanuljanak. Különösen igaz ez az elsősökre, akik most úgy érzik, hogy ebben az évben már mindent megnyertek. Én is így éreztetem, mikor érettségiztem. Mert mikor 6-7 tantárgyból érettségizik az ember, azt hiszi, mindent tud a világról. Akkor úgy érezzük, hogy a tenger is bokáig ér, bármi jöhet, le tudjuk győzni. Aztán elmélyül a tudásunk, és rájövünk, hogy ez mégsem így van. Mert nem tudjuk azt, amit tudni kellene, mert a világ egyre nagyobb.  Ahogy Misovicz Tibor mondta, „azt, amit itt tudásként kapnak, el fog szállni pillanatok alatt”. Én azt tanítottam a rektorhelyetteseknek, ha 5 év alatt nem frissítik a diplomájukat, a tudás elszáll. Most már azt kell mondanom, ez nagyon hosszú idő. A felgyorsult információs világban egy év is sok, már egy év alatt is sokat felejtünk. Ma már ott tartunk, hogy az idősebb korosztály csodálkozik, ha nem érti, mit játszik az unokája. Ezért, ami megmarad abból, amit tanultak, az az, hogy hogyan kell a világhoz állni. Nem azért kell tanulni, hogy diploma legyen, azért kell tanulni és küzdeni, hogy a saját korlátaikat leküzdjék, és szembe álljanak a kihívásokkal, mert ilyen is lesz. Minden vizsga így lesz. Ahogy ezt fogadják, hosszú távon kihat arra, hogy küzdik le az életben a nehézségeket. Mi csak őszinte tükröt tartunk a vizsgákon. Ha nem tartanánk, önök egész életükben bizonytalanok lennének arról, hogy mit tudnak, mit nem, tovább léphetnek-e. Ez egy olyan intézmény, ahol az oklevél és diploma mellett férjet, feleséget, életre szóló társat, barátságot lehet szerezni. Ha nem hiszik, kérdezzék meg a tanárokat, akik így jártak. Ez is hozzátartozik az intézményünkhöz.

Külön köszöntöm azokat, akik visszatértek hozzánk. Ők már kiérdemelték, hogy az ezüstzsinóros, kurucos ruhában legyenek. Ami azt jelenti, hogy tavaly már kaptak tőlünk diplomát. Azt kívánom, hogy ne álljanak meg itt. Legyenek diplomahalmozók. Aki minél többet tud, szélesebb a látóköre, és magasabbról nézheti a világot. És ha magasabbról nézi, lehet, hogy nem vész el a részletekben, hanem annak a kerekségét és összességét fel tudja tárni. És erre igen nagy szükség van a mai világban, ahol percemberként élünk. Hiszen sokan végig se olvasunk egy cikket, mert ha elolvassuk az első mondatot, azt hisszük, minden benne van, majd megnyitjuk, és mégsem az van ott. Nagyon fontos, hogy az ember legyen alapos, elmélyült, és az összefüggéseket is értse, ne csak a felszínt. Ha csak a felszínt látjuk, eltévelyedhetünk.  Természetesen önök, míg fiatalok, lehetnek lázadók, útkeresők, kérdezhetnek, sőt biztatom önöket, hogy kérdezzenek. Minden generációnak és nemzedéknek van feladata. Mi is ezt kerestük annak idején.

Ezért önöknek egy felvidéki, Erdélyi László Gyula gondolatait szeretném elmondani, vállukra helyezni, gondolkodjanak rajta, és legyen ez a következő években és az életben útmutató: „Az okos ember másnak a példáján és kárán tanul, a maga tapasztalataiból előbbre viszi a jót, mit örökölt elődeitől, mit átvett tőlük.” Ez minden nemzedék társadalmi kötelessége. A maguké is. Sok sikert a megvalósításhoz!

Beregszász, 2021. szeptember 24.

Orosz Ildikó,
a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöke