Műhelykonferencia az 1968-as csehszlovákiai események 50. évfordulója alkalmából

December 13-án műhelykonferenciára került sor az 1968-as csehszlovákiai események ötvenedik évfordulója alkalmából a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán (II. RF KMF), a főiskola, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, valamint a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont szervezésében. Az 1968-as prágai események sajátságos módon részét képezik a kárpátaljai emlékezetnek is, ezért a szervezők célja a visszaemlékezők megszólaltatásán túl egyfajta tudományos keret adása a vizsgálódásnak szakértők előadásai által.

Az eseményt Szakál Imre történész, a főiskola tanára nyitotta meg. Elmondta, hogy az 1968-as csehszlovákiai események egyik érdekes kárpátaljai vonatkozása, hogy a szovjet hadsereg kötelékében több kárpátaljai magyar is részt vett Csehszlovákia megszállásában – ez jelentette a konferencia szervezésének apropóját. Az elsődleges célok: egyrészt az akkori eseményekben részt vevő emberek megszólaltatása, másrészt a tudományos előadásokkal a történtek keretbe helyezése.

Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul köszöntötte a konferencia résztvevőit. Beszédében kihangsúlyozta a múlt történéseinek megértését, ugyanis „komoly tanulságokat tartogat számunkra az, hogy ebben az időszakban milyen mértékben vállaltak szerepet – vagy voltak kénytelenek szerepet vállalni – az ún. »baráti szocialista országok« egymás társadalmi mozgalmainak féken tartásában a Szovjetunió fennhatósága és vezérlete alatt”.

A Szegedi Tudományegyetem adjunktusa, Bencsik Péter Prága és az Ötök – Mi motiválta a katonai intervenciót 1968-ban címmel tartott előadást skype-os kapcsolás által. Az 1968-ban történt események rövid áttekintését követően szót ejtett az Ötök (a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK), Lengyelország, Magyarország, Bulgária) beavatkozásának motiváló okairól, amiben (természetesen) a Szovjetuniónak volt mérvadó szava. Az okoknak két csoportját emelte ki az előadó: katonai és állambiztonsági előzményekre vezethető vissza a csehszlovákiai megszállás. Felhívta a figyelmet arra a sokakban megfogalmazódott kérdésre, hogy vajon az akkori csehszlovák párttitkár, Alexander Dubček nem akarta érteni vagy valóban nem értette Kádár János figyelmeztetését. Az előadó szerint valószínűleg nem érthette.

Szamborovszkyné Nagy Ibolya, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke tanárának előadásában az 1968-as csehszlovák eseményeket mutatta be a Szovjetunióból nézve.

A két lényeget kiemelő, azonban részleteiben gazdag előadást követően beszélgetésre került sor az 1968-as csehszlovákiai eseményekben részt vett kárpátaljai magyarokkal Császár István, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke tanárának moderálásával. Császár István az elmúlt két hónapot azzal töltötte, hogy bejárta Kárpátalja különböző településeit, és interjút készített azokkal az emberekkel, akik az 1968-as csehszlovákiai bevonulásban részt vettek. A műhelykonferencián Mező Sándor és id. Holozsai József voltak jelen, akik felidézték a múlt eseményeit. Elmondták, hogy a behívó kézbesítése után kötelezően katonai esküt kellett tenniük, majd elindultak Csehszlovákiába. A fogadtatás a határ menti magyar falvakban még barátságos volt, de már Kassán kővel dobálták meg őket. Folyamatosan őrizet alatt voltak, lőszereket és bombákat is szállítottak. Nem levelezhettek az otthon maradt családtagokkal, azonban esetenként futárok élelmet szállítottak számukra.

A közönség kérdéseinek megválaszolása után Orosz Ildikó, a II. RF KMF rektora mondott köszönetet a tanszéknek a szervezésért és az előadóknak a tartalmas beszámolókért. Elmesélte, hogy 1968 meghatározó év volt számára, mert gyermekként szerepelni vitték őt és iskolástársait, hogy szórakoztassák a szülőfaluján áthaladó katonákat, akik pedig csokit adtak nekik. Az akkor megélt tragédia Kárpátalján abban rejlett, hogy szovjet állampolgárként kötelesek voltak a férfiak a hadseregbe bevonulni és fegyvert fogni, s lehetséges, hogy a határ másik oldalán valakinek éppen az unokatestvérére kellett fogni a fegyvert, majd parancsra elsütni.

Csatáry György, a II. RF KMF Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék vezetője a zárszóban összefoglalta, hogy az „emberarcú szocializmus” – mint ahogyan a konferencia előadásaiból is kiderült – Európában sosem valósult meg igazán, hiszen szinte az összes kelet-európai államban történtek felkelések, lázadások a rendszer ellen (Németországban 1953-ban, Magyarországon 1956-ban, Cehszlovákiában 1968-ban).

Csuha Alexandra


Hagyományőrzés és megújulás az iskola kulturális életében
Forrásgyűjtemény jelent meg Ruszka Krajna rövid történetéről