A középpontban: Kárpátalja – Háborútól háborúig. Kötet jelent meg a kárpátaljai magyarságról

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának budapesti székházában mutatták be a Küzdelem a megmaradásért – A kárpátaljai magyar közösség (1944–2022) című könyvet. A kötet elsőként angol nyelven jelent meg 2022-ben – írja a Magyar Nemzet.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke a bemutatón elmondta, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség és annak értelmisége a magyar ügyekben nemzedékről nemzedékre veszi át stafétát. Kiemelte, hogy a most megjelent kötet is ennek a szakmai-politikai törekvések az egyik fontos állomása. Emlékeztetett arra, hogy nem ma kezdődött meg a kárpátaljai magyarság küzdelme.

„Mindig voltak, akik vállalták a magyarság melletti kiállást”

– mondta Németh Zsolt, majd hozzátette: „Ma sincs más feladat előttünk”.

Emlékeztetett arra, hogy a második világháborúban a málenkij robot, az elhurcolás, a kollektív bűnösség és a szovjetizáció jutott a kárpátaljai magyaroknak. 1944-től kezdve csak küzdelem volt az élet ezen a tájon. Ennek a küzdelemnek és helytállásnak a nyolc évtizedét mutatja be a kötet.

Németh Zsolt a jelenkori események kapcsán kiemelte, hogy vissza kell térni a 2014-es állapotokhoz.

A jelenlegi ukrán kisebbségvédelmi törvényekből ugyanis hiányzik az, ami korábban megvolt: a kulturális autonómia, a hivatalos nyelvhasználat, a kisebbségi jogintézmény, a nemzetiségi oktatás, a helységnevek nemzetiségi használata és a szabad szimbólumhasználat.

„Határozottan elítéljük az orosz katonai agressziót, ami Ukrajna ellen zajlik, de ha Ukrajna nem veszi ki a nyelvi önvédelem fegyverét az orosz elnök kezéből, akkor a legerősebb, mondhatni „nukleáris eszköz” nála marad”

– mondta az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke.

Mikor akadályozzák a nyelv megjelenését az iskolai oktatásban, akkor nyelvcsere, nyelvi asszimiláció, szélsőséges esetben pedig nyelvhalál következhet be. A lingvicizmus a nyelvi diszkrimináció egyik típusa. Olyan ideológiák, cselekvési módok és struktúrák összefoglaló neve, amelyek a nyelvi alapon elkülönülő közösségek közötti egyenlőtlen hatalommegosztást és annak hosszú távú fenntartását segíti elő – foglalta össze Németh Zsolt.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke köszönetet mondott a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola munkatársainak a tudományos kötet létrehozásában végzett munkájukért.

„A kötet megmutatja, hogy a kárpátaljai magyarságnak van olyan elitje, amely a magyar és az európai közélet asztalára képes ilyen komoly szakmai munkákat letenni”

– mondta Földváryné Kiss Réka, majd hozzátette, hogy a kötet hiánypótló, hiszen a kárpátaljai magyarság XX–XXI. századi történetét mutatja be, és más kiadványoktól eltérően nemcsak 1944 és 1991 között vizsgálja a kárpátaljai magyarság életét, hanem bemutatja azt is, ami 1991 és 2022 között, Ukrajna független állammá válása után történt.

Bocskor Andrea európai parlamenti képviselő a könyvbemutatón elmondta, hogy a kötet a magyar közönségnek is új forrás, amely hitelesen ábrázolja a kárpátaljai magyarság kevésbé ismert történetét.

„Végig kitartottunk és kitartunk, az elhurcolások és a jogfosztások ellenére is”

– fogalmazott a kárpátaljai származású képviselő, aki hangsúlyozta, hogy a könyvben felvázolt évtizedek igen sok nehézséggel jártak az Ukrajnában élő magyarságnak.

A 2022-ben kitört orosz–ukrán háború kapcsán arra hívta föl a figyelmet, hogy a háború árnyékében is küzdenie kell a magyarságnak a kisebbségeket megillető jogokért, a megmaradásért. Hangsúlyozta, hogy a jogszűkítések ellenére a magyarok lojális kisebbsége Ukrajnának, mégis másodrangú állampolgárként kezelik őket.

Brenzovics László, a könyv lektora beszámolt arról: a kötet készítésekor még nem tudták, hogy háború lesz Ukrajnában, így igen sajátságos, háborútól háborúig tartó időszakot ölel fel a kiadvány.

Elmondta, hogy az 1944-től megkezdődő évtizedek rendkívül nehezek voltak az ott élő magyarságnak, de a mából visszatekintve ezek voltak a „boldog békeidők”.

Molnár D. Erzsébet, a kötet egyik szerzője pedig az emelte ki, hogy a könyvben térképen is nyomon lehet követni a kárpátaljai magyarok kálváriáját, hiszen a XX. század elejétől a régióban több államfordulat is végbement. Ezek közül a 1944-es hatalomváltás volt a legtragikusabb, mivel Kárpátalját ekkor egy olyan birodalom kebelezte be, ami totális alapon működött, egyéni és társadalmi jogfosztásra épült, továbbá népcsoportok fizikai megsemmisítésre is törekedett. Mindenhol a szovjet narratíva érvényesült, amelynek értelmében a kárpátaljai magyarokat megbélyegzett és másodrendű állampolgárokká minősítették.

A kötet egy másik szerzője, Váradi Natália beszámolt arról: 1953-ra Kárpátalján is teljesen kiépítették a szovjet rendszert.

S noha Sztálin halála után amnesztiával sokan szabadultak, és érezhető volt némi enyhülés is, de az oroszosodási folyamat egyre erőteljesebbé vált a vidéken. Mindezek hatására megváltozott a régió arculata, elszlávosították a településneveket, az intézményneveket. A hatalom pedig mindent megtett annak érdekében, hogy beolvaszthassák a magyar kisebbséget.

A tanulmánykötet szerzői Molnár D. Erzsébet, Váradi Natália, Darcsi Karolina, Orosz Ildikó és Csermicskó István.

Magyar Nemzet

Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
• Українська