A magyar költészet napját méltatták a Rákóczi-főiskolán
1964-ben első ízben, azóta minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük a magyar költészet napját. Ebből az alkalomból határokon innen és túl irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal tisztelegnek a magyar líra előtt.
A Rákóczi-főiskolán hagyományosan a Magyar Tanszéki Csoport szervezésében került sor a jeles esemény méltatására. Április 11-én a magyar szakos hallgatók színpadi előadás keretében egy különleges utazásra invitálták a nézőket.
A jelenlévőket Csordás László, a Magyar Tanszéki Csoport docense köszöntötte.
„Weöres Sándor A vers születése című doktori értekezésében arról ír, hogy a gyerekek mind költőnek tekinthetők, még ha nem is írnak egy sort sem. Szerinte a gyerekek még olyannyira kreatívak, hogy a tudásuk hézagait mindenféle kreatív megoldásokkal töltik ki. Náluk természetes, hogy a fikció és a valóság keveredik. A költő szerint az emberek felnőttként a nyelvi kreativitásukat sablonosságra cserélik, akik pedig ezt nem fogadják el, azok válnak költőkké”
– mondta Csordás László.
Máté Réka, a Magyar Tanszéki Csoport oktatója bevezetőjében elmondta, hogy nem könnyű dolog felnőni, felnőttnek lenni, és nem egyszerű dolog ebben a világban embernek maradni. „Erről is szól a mai előadás” – tette hozzá.
A köszöntőket követően a hallgatóké volt a főszerep. Zenés-verses előadásukban megelevenedtek az emberi kapcsolatok, a születés és a halál, az, hogy hogyan éljük meg a boldogságot vagy épp a szomorúságot.
A bemutatóból megérthettük, mi mindenért lehetünk hálásak az életünkben.
Kurmay Anita
-
Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
Українська