Akikre büszkék lehetünk … Interjú Mágocsi Abigéllel

A nyelvtanulás fontossága számos tekintetben megmutatkozik. Egy ember annál értékesebb, minél több nyelvet beszél, hiszen ennek köszönhetően kiválóan meg tudja értetni magát a más kultúrákban élő személyekkel is. Idegen nyelvtudás birtokában igen sok mindent nyerhetünk az életben, hiszen lehetőségek tárháza nyílhat ki előttünk.

Mágocsi Abigél Nagyszőlősön nevelkedett, majd a Rákóczi-főiskola angol-történelem szakpárján tanult tovább. Tudását azóta is fejleszti, emellett nyelvi coach-ként az olyanoknak segít a nyelvtanulásban, akik nem hisznek magukban. Ő hisz bennük!

– Mesélj magadról. Hogyan telt a gyermekkorod?

– A csodás kárpátaljai Nagyszőlősön születtem. Nagyon szeretem azt a gyönyörű, soknemzetiségű városkát. Tanulmányaimat a Nagyszőlősi 3. Számú Perényi Zsigmond Középiskolában folytattam. Az egyetlen magyar nyelvű iskola volt, és máig is az Nagyszőlősön. Kivételes tanáraim voltak, és az alapokat természetesen ott szereztem meg. A gyermekkorom – mint sokunké – a Szovjetunió hanyatlása, majd szétesése időszakára esett, annak minden szépségével, nehézségével, kihívásaival.

– Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?

– Akkor, amikor én jelentkeztem a főiskolára, még Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolának hívták, és gyakorlatilag ez volt az egyetlen hely, ahol magyar nyelven lehetett felsőfokú tanulmányokat folytatni Kárpátalján. Mindenképpen szerettem volna anyanyelvemen tanulni, ez egy fontos szempont volt. Gyerekkoromban pedig az volt az álmom, hogy vagy orvos leszek, vagy angol tanár, és mivel volt angol-történelem szakja az intézménynek, így arra jelentkeztem. Mindössze 16 éves voltam, amikor felvettek a főiskolára. Emellett abban az évben csak hárman kezdtük el az angol-történelem szakot. A következő 5 év, amit a főiskolán töltöttünk, nagyon izgalmas volt.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?

– A főiskolai diákévek szépen elteltek. Nagyon élveztem, hogy tanulhatok, hogy fejlődhetek. Fantasztikus tanárok tanítottak minket, és amit nagyon élveztem, nem csak tanítottak, de támogattak és segítettek is. Máig nagyon hálás vagyok angoltanáraimnak, akik szívvel-lélekkel oktattak minket. A főiskolán kezdtem el érdeklődni a nyelvészet iránt.

– Mi történt a főiskola után?

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert sok lehetőségem volt arra, hogy fejlődhessek és kipróbáljam magam a tanításon kívül más területen is. A munka világával még a főiskola befejezése előtt megismerkedtem. Negyedéves hallgató voltam, amikor elkezdtem tanítani Mezőváriban angol nyelvet. Diplomám megszerzését követően Nagyszőlősön egy főiskolán tanítottam (amely Ivano-frankivszki kirendeltségű volt), később pedig egy egyetemen, Huszton oktattam angolt közgazdász szakos hallgatóknak. Egy év tanítás után a helyi varroda angol-magyar-ukrán tolmácsot keresett, s mivel nagy álmom volt kipróbálni magam ezen a területen, jelentkeztem. Két évet dolgoztam ott, majd több helyen, több pozícióban is megfordultam. Dolgoztam tolmácsként, tanítottam szakközépiskolában, vezettem óvodát, voltam önkéntes Debrecenben a Hang Kép Egyesületnél az EVS (European Voluntary Service) keretein belül, ahol rádiózást és kommunikációt tanultam.

Majd 2008-ban Budapestre költöztem. Egy közeli városka szakközépiskolájában angolt tanítottam, valamint kipróbáltam magam a felnőttoktatás területén. Alapítottam egy saját céget, melynek fő profilja az angol tanítás, angol nyelvvizsgára felkészítés és tolmácsolás volt (angol-orosz-ukrán-magyar munkanyelvek). Így sikerült több nyelviskolával kooperálnom és lakossági, valamint céges kurzusokat tartottam (többek között tanítottam a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál, a CIB Banknál, stb). Külön felkérésre egyéni órákat vállaltam, ahol az egyéni igényekre lett szabva a kurzus. Nagyon élveztem ezt a periódust, és tanárként ekkor fejlődtem a legtöbbet. 2013-ban sikeresen lediplomáztam, és Nemzetközi két idegennyelvű konferenciatolmács (angol-orosz-magyar) lettem. A tanulmányaimat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) végeztem. Időközben rájöttem, hogy tolmácsként akkor nyújtom a legjobb teljesítményt, ha a kliens mellett állok, és nem a tolmácskabinból tolmácsolok. Így konferenciákon nem is tolmácsoltam, csak olyan felkéréseken vettem részt, ahol nem kellett kabinban ülni. Azonban úgy éreztem, hogy váltanom kellene, és az oktatásból átkerültem az IT világába. Egy informatikai cégnél IT supportot kezdtem el végezni angol és orosz nyelveken. Bár nem ez a terület volt az erősségem, sikeresen vettem az akadályokat, és 2015-ig service desk agentként dolgoztam. Egy összetartó, lelkes csapat tagja lehettem, amely még most is összegyűl jókat beszélgetni. Többek között ott ismertem meg a férjemet is, és innen indult el az IT világában a pályafutásom.

Ezt követően egy magyar banki szoftvereket gyártó cégnél kezdtem el dolgozni, mint kliens koordinátor. Mivel a cégnek orosz, kazah, román ügyfelei voltak, így nyelvtudásom és az IT-ben eltöltött két év nagyon sokat segített a boldogulásban. Az volt a feladatom, hogy kritikus szoftverhiba esetén az ügyfelek azonnali segítséget kaphassanak. Ezen pozíció keretében volt szerencsém a szoftvertesztelést is kipróbálni, és rálátni a szoftverfejlesztés világára. 2018-ban váltottam, és a Richter Gedeonnál kezdtem el dolgozni IT Service Manager (most IT Adaptive Business Partner) pozícióban. Nagy élmény volt bepillantást kapni a gyógyszergyár életébe, és IT oldalról támogatni a cég fejlődését. Feladatom volt többek között a Richter Csoport FÁK országokban lévő kirendeltségeinek IT igényeinek becsatornázása, ügyfél-elégedettség felmérése, biztosítása, IT licensz kérdések becsatornázása, támogatása.

– Említetted, hogy több helyen is oktattál. Hogyan érezted magad a pedagóguspályán?

– Sohasem hagytam abba teljesen a tanítást, ugyanis nem tudtam. Szerettem tanítani, így még GYES alatt is vállaltam, vállalok tanulókat. Az IT-ben töltött munka mellett, vagy kisgyerek mellett már nem tudtam kurzusokat vinni, de egyéni felkérésre továbbra is tanítottam, tanítok angolt, valamint készítettem fel nyelvvizsgára. Időközben ugyanis ECL nyelvvizsgáztató lettem angol nyelvből.

A diákjaim között megtalálható volt a 14 és 68 éves korosztály. Jelenleg leginkább a 30-40-es korosztály keres meg. Tehát mondhatjuk azt is, hogy csak felnőttekkel dolgozom, és leginkább olyan nyelvtanulókkal, akiknek gondot jelent valamilyen okból kifolyólag az angol nyelv megtanulása. Azokkal az emberekkel foglalkozom, akik azt mondják magukról, nekem nem megy az angol, 10 éve tanulom, mégsem tudok semmit, nincs is nyelvérzékem. Számomra ezek a kliensek a legértékesebbek. Mindig is érdekelt, hogyan lehet nekik segíteni, hogy az önnön állított korlátokat lebontsuk, és a fejlődés útjára léphessenek. Ezért az egyéni óráimon mindig változatos módszereket alkalmaztam, kurzusokra jártam, hogy tudásomat bővítsem.

– Mi ösztönzött arra, hogy nyelvvizsgáztató (nyelvi coach) legyél?

– Igen, büszkén mondhatom, hogy Advanced Neurolanguage Coach. Tanulmányaimat Rachel Pailing-nél folytattam és Neurolanguage Coach képzésen vettem részt. A tanítványaim ösztönöztek erre. Mint már említettem, láttam, hogy diákjaim, klienseim küzdenek, nem mernek megszólalni angolul, ezért kezdtem el keresgélni, hogy merre tudnék elindulni, hogy igazán hathatós segítség lehessek számukra. Így találtam rá a Neurolanguage Coaching-ra, ami a neuroscience (idegtudomány) legújabb eredményeit, a coaching eszköztárat ötvözi a nyelvtanulás folyamatába. A képzés alatt tanultunk az agy működéséről, hogyan tanul az agy, milyen módon kapcsolja össze a nyelveket, valamint a félelem vagy negatív élmény milyen módon gátolja a nyelvtanulást. Ezen módszerrel az optimális tanulási feltételek megléte mellett az agy könnyebben tanul. Szeretem alkalmazni, mert segítségével aktív szerep jut a tanulni vágyó számára, aki amellett, hogy személyre szabott tanterv mentén halad, egyben több felelősséget is vállal a tanulási folyamatot illetően, valamint a motivációja is magas marad. Személyes sikerélményem is van, ugyanis diákjaim/klienseim arról számolnak be, hogy könnyebben megy a tanulás, és nagyobb örömmel készülnek az órákra.

– Mit jelent neked a munkád?

– Jelenleg GYES-en vagyok  második gyermekemmel, aki kicsit több, mint 8 hetes most. Így egy ideig a vállalati világba nem térek vissza, de a coaching-ot hamarosan újrakezdem, igaz csökkentett óraszámban. Amikor első szülési szabadságból visszatértem a Richter-hez, és újra elkezdtem dolgozni, az IT igazgató felkért, hogy dolgozzak ki egy az IT-re szabott kommunikációs tréninget. Sohasem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen felkérést, és bevallom, kissé aggódtam, hogy fog sikerülni, de sokat segített a coaching eszköztár és a terepismeret. Örültem, hogy sikeres volt a tréning, és ez annak is köszönhető, hogy a kollégák a Richter IT-n nem csak jó szakemberek, de fantasztikus csapatjátékosok, nyitottak a fejlődésre.

– Mesélj kicsit a családodról is. Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– Említettem, hogy Nagyszőlősön születtem és ott töltöttem gyermekkoromat. Szüleim és a húgom, a családjával jelenleg is ott él, a nővérem, a családjával Magyarországon. A férjemet a közös munka során ismertem meg, ő egyébként pszichológus. Amíg nem születtek gyerekeink, sokat utazgattunk. Majd, ahogy az lenni szokott, letelepedtünk férjem szülővárosában, Budapesten. Született egy lányunk, majd egy fiunk. Valahogy úgy érzem, hogy kikapcsolódásra mindig jut időnk, hiszen kikapcsolódásnak élem meg, amikor olvasok, vagy kulturális eseményre megyünk, esetleg múzeumba, vagy akár vacsorázni. Szerencsénk van, mert sikerült lányunkat úgy nevelni, hogy vele bárhová el lehetett menni, akár múzeumba, könyvtárba, vagy étterembe. Ezt anno Londonban láttam, hogy az anyukák a gyerekeiket egészen pici kortól viszik múzeumba, vagy étterembe, sőt még pub-ban is láttam egyszer egy anyukát pici babával. Megbeszéltük a férjemmel, hogy amikor nekünk lesz gyerekünk, érdemes hasonlóan szocializálni. Sikerült tartani a kitűzött célt, és azóta is járunk-kelünk a gyerekekkel.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Félbemaradt egy képzésem, és szeretnék utánajárni, hogy milyen feltételek mentén tudom befejezni, valamint szeretnék továbbra is oktatni nyelvi coachként, és bővíteni tudásomat ezen a téren is.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– Úgy gondolom, nem túlzás, ha azt mondom, hogy szinte mindent. Igaz, az én döntésem, hogy hogyan kamatoztattam a megszerzett tudást, és az alapokra mit tudtam, illetve akartam felépíteni, de a főiskola volt a kezdet. Párját ritkító tanárok tanítottak minket, akiknek mindig hálás leszek, hiszen ők segítették az első lépéseket. Fantasztikus órákat tartottak, megértették velünk, hogy mindig fejlődnünk kell, csak így juthatunk előbbre.

Kurmay Anita

Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
• Українська