Akikre büszkék lehetünk … Interjú Molnár Henriettával

A hímzés elődeink hagyományaként él emlékezetünkben. A hosszú téli estéken összegyűltek asz asszonyok, és a hímzés közben beszélgettek, barátságokat kötöttek. Napjainkban pedig újra erőre kapott ez az elfoglaltság. Egyre többen foglalkoznak vele, s nemcsak hímzett ruhadarabokat, de mikro hímzett ékszereket is készítenek.

Molnár Henrietta Bótrágyon született. A Rákóczi-főiskola angol-történelem szakán gyarapította tudását, majd a Beregszászi Turisztikai Információs Központ munkatársa lett. Emellett csodaszép mikro hímzett ékszereket, díszeket, kistáskákat készít. Minderről meséljen most ő.

– Meséljen magáról. Hol született, mit tanult?

– Bótrágyon születtem, jelenleg is ott élek. A szülőfalumban kezdtem el az általános iskolát, majd ezt követően a Bátyúi Középiskolában folytattam a tanulmányaimat. Csodás gyerekkorom volt, a szüleim mindent megtettek azért, hogy boldog gyerek lehessek.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– Gyerekkorom óta tanári pályára készültem. Az volt a kedvenc elfoglaltságom gyerekként, hogy a négy évvel fiatalabb öcsémet egy ütött-kopott sárga ábécés könyvből „tanítottam”. Az érettségit követően nem volt kérdéses, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát választom, ahol anyanyelvemen tanulhattam. 2004-ben fejeztem be a tanulmányaimat, angol-történelem szakon szereztem diplomát. Mindkét tantárgy a kedvencem volt az iskolás évek alatt. Az angol nyelvet fontosnak tartottam a jövőbeni boldogulás szempontjából, a történelem iránti szeretetem mind a mai napig megnyilvánul, ugyanis történelmi könyveket olvasok a legtöbbet.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– Hálával tekintek vissza a diákéveimre, hiszen nem csak tárgyi tudással gazdagodtunk az öt év alatt, hanem emberségből, becsületességből is jó példával szolgáltak előttünk.

– Mi történt a főiskola után?

– Az államvizsgák előtt néhány hónappal született meg a kisfiam, akivel négy évig voltam otthon. 2007-ben jelentkeztem egy pályázatírói tanfolyamra a Beregszászi Turisztikai Információs Központ szervezésében, majd a tanfolyam elvégzése után ott kaptam munkát. Úgy hozta az élet, hogy a tanári pálya helyett – amelyre már kiskorom óta készültem – a turizmus mellett tettem le a voksomat, amelyben jelenleg is dolgozom. A Turisztikai Központban eltöltött hét év meghatározó volt az életemben, mindig szívesen gondolok vissza rá. Sokat köszönhetek a Turisztikai Központ alapítójának, Tarpai Józsefnek, akitől sok szakmai tudást kaptam. A központ egyben helyi kézműves termékek ajándékboltjaként is funkcionált, amely népszerű volt a helyiek és a turisták körében is. Sok emberrel megismerkedhettem, ezáltal máig tartó barátságok születtek. Jelenleg pedig a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács munkatársa vagyok.

– Emellett hímzéssel, mikro hímzéssel is foglalkozik.

– Hímzéssel már gyerekkorom óta foglalkozom. Édesanyám és nagynéném ismertettek meg a különféle öltésfajtákkal. Régen hagyománya volt annak, hogy a hosszú téli estéken összeültek a család nőtagjai, beszélgettek és hímeztek. Itt készültek a hímzett terítők, párnák, kötények, amelyekből én is kivettem a részemet.

Jelenleg keresztszemes hímzéssel és mikro hímzéssel foglalkozom. Az előbbivel a kisfiam születését követően kezdtem el foglalkozni, az otthon töltött évek alatt. Az első hímzett alkotásom egy babaköszöntő volt a kisfiam számára, amelybe bele hímeztem a kisfiam nevét, születési idejét, súlyát, plusz még szerepelt rajta valamilyen állatkás aranyos motívum is. Babaköszöntőket mind a mai napig készítek, ha baba érkezik a családba vagy a barátaim körébe. Virágokat ábrázoló képeket, terítőket, párnahuzatot készítettem eddig a legszívesebben.

A mikro hímzés három évvel ezelőtt kezdett el érdekelni, amikor saját részre hímeztem egy gyűrűt és fülbevalót, amelyet megosztottam a közösségi oldalamon is. Nagy sikere volt. Ezen felbuzdulva azóta számos medál, fülbevaló, gyűrű, karóra, kompakt tükör került ki a kezeim közül. A mikro hímzések annyira aprólékosak, hogy csak nagyítóval tudom őket hímezni. Egy-egy pici minta több órás hímzésnek az eredménye, melyet szépen megformálva illesztek bele az ékszeralapokba.

– Miket készít még szívesen? Hol találhatják meg a vásárlók?

– Az ékszereken kívül hímzett karácsonyi díszeket is készítek, melyeknek a hímzését már augusztus végén el szoktam kezdeni, hogy minden rendelést majd időben teljesíteni tudjak. Ezeket a szív alakú díszeket személyre szólóan, névvel ellátva készítem. Attól függően, hogy fiúnak vagy lánynak szánják ajándékba, a megrendelővel kiválasztjuk a megfelelő mintát, megkapom a hozzátartozó nevet, és kezdődhet a hímzés.

A hímzések megrendelés alapján is készülnek, illetve megvásárolhatóak a Beregszászi Református Iratmisszió és Könyvesboltban. Létrehoztam egy facebook oldalt is a munkáimnak, ahol a termékek a by hencelka név alatt futnak, mivel ez az egyik kedvenc becenevem.

– Volt esetleg olyan, amit nehezebben tudott elkészíteni?

– A hímzés része nem jelent gondot, imádom csinálni, viszont az ékszerek összeállítása kezdetben okozott gondokat. Minél precízebb termékeket akartam kiadni a kezem közül, ezért nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy keresgéltem az interneten, videokat néztem, cikkeket, véleményeket olvasgattam a témával kapcsolatban.

– Azért, gondolom, kedvence is akad…

– Annak ellenére, hogy egy-egy mintát már többször is kihímeztem, mégis minden egyes alkalommal valami egyedi jön létre, mert vagy más ékszeralapot kap a hímzés, vagy gyönggyel is díszítem még pluszban. Készült saját részre egy virágmintás, kör alakú kistáska, amely az egyik kedvenc darabom.

– Munkáit bemutatta a főiskola Öregdiák Expóján. Milyen élményekkel gazdagodott ezáltal?

– Jól eső érzés volt részt venni az eseményen, és megtapasztalni, mennyi kreatív, ügyes ember van, akik a fő szakmájuk, munkahelyük mellett ilyen sokrétű tevékenységet folytatnak.

– Mivel foglalkozik szabadidejében? Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?

– Nálam a kikapcsolódást a sport jelenti. Rendszeresen járok edzeni, mentálisan kikapcsol, feltölt energiával. Az elmúlt néhány hónapban egy új szenvedélyemnek hódolok, amely nem más mint a tánc, heti háromszor veszek részt táncórákon. Ezenkívül havonta egy-két alkalommal meglátogatom a külföldön tanuló fiamat, a vele töltött idő felbecsülhetetlen.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– A jelenlegi bizonytalan helyzetben eléggé nehéz bármit is tervezni. Szeretek itt élni, de mégis el kell gondolkodnom azon, bízzak-e abban, hogy a helyzet javulni fog.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– Mindenekelőtt tárgyi tudást, amellyel sikerült elhelyezkednem és boldogulnom az életben. Sok barátot és ismerőst, szép emlékeket, amelyek a mai napig mosolyt csalnak az arcomra.

Kurmay Anita

Ez a bejegyzés az alábbi nyelveken is elérhető:
• Українська