Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont



Elérhetőségeink:
II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont
Cím: 90200 Beregszász, Kossuth tér 6.
Fax/Telefon: +380 3141 23462 (123-es mellék)
e-mail: lti@kmf.uz.ua, lehoczky.intezet@kmf.uz.ua
honlap: http://kmf.uz.ua
 

AZ KUTATÓKÖZPONT LÉTREJÖTTE

A Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont az 1999-ben alakult LIMES Társadalomkutató Intézet egyik jogutódjaként jött létre. 2001. november 12-én, Beregszászon, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola bázisán megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Ukrajnai Kutatóállomása, melynek feladatköreit kezdetben a LIMES látta el, majd a nyelvészeti és társadalomtudományi szekció kettévált és két önálló tudományos műhelyként funkcionált tovább.

A társadalomtudományi kutatásokat végző kutatócsoport 2005 októberében döntött Lehoczky Tivadar nevének felvételéről, mely azonban nem változtatott a LIMES elsődleges célkitűzésein: a Kárpátalján folyó magyar vonatkozású történelem- és társadalomtudományi, valamint bölcsészettudományi kutatások elősegítése, összehangolása, továbbá alapkutatások megszervezése, koordinálása és végzése, azok intézményi hátterének megteremtése, valamint tudományos utánpótlás nevelése, az ifjú kutatók munkájának segítése. Működését a kezdetektől a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) támogatja.

Az 1999-ben megalakult Limes Társadalomkutató Intézet, majd a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont néven működő, társadalomtudományi kutatóműhelyünk alapítója és első igazgatója dr. Soós Kálmán (1962-2011), történész, a történelemtudományok kandidátusa volt.Szakmai életrajzát és munkásságának bibliográfiáját lásd az Intézet honlapján.

Az Kutatóközpont névadója: Lehoczky Tivadar (1830-1915) uradalmi főügyész, régész, történész, néprajzkutató, Bereg vármegye történetének kutatója. Rövid életrajzát és főbb műveit lásd az Intézet honlapján.

 

 

AZ KUTATÓKÖZPONT TEVÉKENYSÉGÉRŐL ÉS FŐBB KUTATÁSAIRÓL

Az Kutatóközpont több mint 10 éves működése alatt az alábbi főbb önálló kutatási projecteken dolgoztunk, melyek egy része jelenleg is folyamatban van:

  • A kárpátaljai magyar oktatás helyzete és az ukrán oktatáspolitika. A kárpátaljai magyar nyelvű oktatás társadalmi összefüggései — a kutatás tárgya a kárpátaljai magyar oktatási rendszer és helyzetének alakulása a függetlenné vált Ukrajna kisebbség- és oktatáspolitikai törekvéseinek célkeresztjében. Az oktatás és iskolarendszer különböző szintjeinek állapota bonyolult társadalmi és politikai viszonyok függvénye, és a magyarországi támogatás- és nemzet-politika tükrözője is. Az Intézet munkatársai ezeknek az összefüggéseknek a vizsgálatára vállalkoztak.
  • A kárpátaljai szórvány magyarok anyanyelvi nevelésének helyzete, magyar nyelvi képzésük célszerű módszerei — a kutatási projekt célja, hogy átfogó képet adjon a Felső-Tisza vidéki szórvány magyarok jelenlegi helyzetéről és feldolgozza az eddig e területről született tanulmányokat, kiegészítve saját kutatásokkal. A kutatás során felvázoltuk az anyanyelvű/ anyanyelvi oktatási helyzetét, közös gondolkodással próbáltunk továbblépési lehetőséget találni, megosztani tapasztalatainkat és gondolatainkat, amelyekkel a vizsgált területen élők, szabadon gazdálkodhatnak, használhatják, elvethetik vagy elfogadhatják azokat.
  • A kárpátaljai magyarság anyaországképének alakulása — ismeretes, hogy Kárpátalja és benne a magyarság sokáig hermetikusan el volt zárva az anyaországtól, nem vehettek egymásról tudomást. A valós megismerés a ’80-as évek derekán kezdődött, amikor a határok átjárhatóbbakká kezdtek válni. A magyar társadalom különböző csoportjai helyzetüknek megfelelően folyamatosan alakították és alakítják azóta is felfogásukat az adott kérdésben. Így a téma nem tekinthető egyszer, s mindenkorra feldolgozottnak, állandó forrásanyagot jelent a kutatás számára.
  • Kárpátaljai ukrán középiskolások magyarságképe egy kérdőíves felmérés tükrében — az Intézet egyik főbb kutatási területéhez: az ukrán magyarságkép vizsgálatához kapcsolódik ez a project. Hipotézisünk fő eleme, hogy az emberek véleményalkotásában igen lényeges tényező a társadalmi környezet és a társadalmi normák, melyek a szocializáció szempontjából és időszakában hatnak leginkább. Vagyis feltevésünk szerint, a kárpátaljai viszonyokat tekintve, különböző kép alakulhat ki a magyarokról azokban az ukrán nemzetiségű emberekben, diákokban, akik egy ukrán többségű településen élnek, de kapcsolatban állnak magyarokkal, megint más azoknál, akik egy szín ukrán környezetben élnek és csak a tankönyvek, sajtó stb. alapján van ismeretük a magyarokról, és megint más a magyar többségű településeken élőkben, akik rokoni, baráti vagy egyéb kapcsolatban állnak velünk. Mindezek alapján 2007-2008-ban végzett kutatásunk célja hipotézisünk igazolása vagy cáfolása, illetve ezáltal az ukrán középiskolások magyarságképének feltárása. Vizsgálatunk célja volt továbbá felmérni a kárpátaljai ukrán vagy vegyes tannyelvű középiskolák végzős diákjainak attitűdjeit, magyarságismeretét.
  • Magyar-magyar kapcsolatok — a kérdés az óta aktuális, amióta a térség magyarsága a trianoni diktátum következtében kisebbségi helyzetbe került. Ennek ellenére a vidék tudományos megismerése már az I. világháborút követően háttérbe szorult, amelyet csak tetőzött a szovjet korszak. A Szovjetunió széthullása után nyílott lehetőség a magyar-magyar kapcsolatok kérdéskörének tárgyalásos vizsgálatára.
  • Tehetséggondozó intézetek Kárpátalján — a kutatóintézet munkatársai 2006-ban kidolgozták a kutatás módszertanát és kérdőívet állítottak össze a diákok számára. A kutatás során választ kaptunk arra is többek között, hogy a XX. században milyen képet mutatott a kárpátaljai magyar oktatási rendszer, különös tekintettel a felekezeti oktatás helyzetére. A felmérés eredményeképpen kiderült: a líceumok válogatott szakemberekkel és felvételi útján szelektált diákokkal dolgoznak. A bentlakás és a szigorú követelményrendszer pedig záloga annak, hogy az itt érettségizett diákok jó eredményekkel felvételiznek a hazai és a külföldi felsőoktatási intézményekben egyaránt.
  • Felekezeti oktatási intézmények Kárpátalján — a kutatás célja feltérképezni Kárpátalján a felekezeti elitképző középfokú oktatási intézményeket, megvizsgálni létrejöttük, működésük és finanszírozásuk feltételeit, az intézmények vizsgálatakor született esettanulmányok elemzése alapján feltárni az oktatás hatékonyságának miben létét. A kárpátaljai oktatási rendszer adott szegmensének vizsgálatakor a kutatást kiterjesztettük azok szereplőire, a pedagógusokra és az iskola-felhasználókra a diákokra is. 2010-ben sikerült megtalálni azt az elméleti keretet, melyben a téma elhelyezése új távlatokat nyitott, és lehetőséget teremtett nemzetközi összehasonlító vizsgálatra is. Ez az elméleti keret a bentlakásos iskolák
    Kahane-i tipológiája.
  • Kárpátalja XX. századi története az élő emlékezetekben — az ún. donbászi események és a málenykij robot a sztálinizmus megnyilvánulásának több aspektusához hasonlóan mindezidáig nem képezte körültekintő tudományos kutatás tárgyát. A program célja: széleskörű adatbázis készítése, amelynek alapját a még élő és az eseményeket átélő szemtanúkkal készített kérdőíves felmérés és mélyinterjúk képezik.
  • A kárpátaljai magyarság 1944-es elhurcolására vonatkozó adatbázis összeállítása. A túlélők és a hozzátartozók kérdőíves felmérése — az ún. málenykij robot kárpátaljai eseményeinek feltárása érdekében Intézetünk 2004-ben egy nagyszabású kutatást indított el, mely az elhurcoltakra vonatkozó adatbázis összeállítását célozta meg. Az adatgyűjtés kétféle kérdőív kitöltésén alapul: az egyik bázisát a túlélőkkel, a másikét az elhunytak hozzátartozóival készített interjúk képezik. A kérdőív 63 kérdése négy csoportra oszlik: az első az elhurcoltak személyes adatait tartalmazza, a második az elhurcolás körülményeire, a lágerben eltöltött évekre kérdez rá, a harmadik kérdéscsoportban a deportálás időszakának emlékezetére, az elhurcoltak szovjet-képére irányuló kérdések szerepelnek, a negyedik pedig a kárpátaljai magyarság jelenlegi és jövőbeni helyzetére, a fennmaradás esélyeire világítanak rá a több rendszerváltást is megért túlélők szemszögéből. Mindezek mellett a túlélőkkel mélyinterjúk is készültek.
  • A kárpátaljai magyarság részvétele és lehetőségei az ukrán önkormányzati rendszerben — a kutatás célja a helyi politizálás jogi és szervezeti feltételeinek, anyagi alapjainak a megismerése, a rendszer sajátosságainak a bemutatása, továbbá a Kárpátalján működő önkormányzati képviselő-testületek összetételének, munkájának a vizsgálata volt. Szintén kutatás tárgyát képezte a magyar képviselők tevékenységének elemzése, különös tekintettel a 2002-ben megválasztott képviselőkre.
  • Nacionalizmus és történetírás hatása az ukrán nemzetté válás folyamatában (1991-2001) — a kutatás célja a nacionalizmus elméletek és az ide vonatkozó szakirodalom elméleti alapjainak tanulmányozása, a nacionalizmus és a történetírás összefüggéseinek és azok hatásának feltárása az ukrán nép rendszerváltás utáni nemzetalkotó folyamatában.
  • Ukrán magyarságkép és a magyar múlt ukrán szemmel (1991-2007) — a kutatás a napjainkban reneszánszát élő imagológia része az egymás mellett vagy a szomszédságban élő népek egymásról kialakított képének vizsgálata, jelen esetben az ukrán magyarságkép tanulmányozása. A tárgykörébe a nemzetkép-kutatás elmélete és a magyarságkép kutatás eddigi eredményeire támaszkodó ukrán magyarságkép vizsgálata tartozik. A vizsgálódás elsősorban a magyar múlt középiskolai történelem tankönyvekben és kárpátaljai honismereti/helytörténeti művekben való feltárására terjedt ki. A tankönyv- és szövegelemzéseket a kutatás módszertani leírása előzte meg, s következtetések levonására került sor nem csak a magyarságképre vonatkozóan, hanem a magyar-ukrán kulturális, politikai és egyéb kapcsolatokra vonatkozóan is.
  • A kárpátaljai magyarok a donbászi munkaszolgálaton (1947-52) — A „donbászi munkaszolgálat” szerves részét képezte annak az intézkedéssorozatnak, melyek a hatalom részéről kárpátaljai magyarság ellen irányult a területen bekövetkezett 1944-es szovjet rendszerváltás után. Hátterében a rendszer sajátos nemzetiségpolitikája állt, melynek alapján a régió katonaköteles korú magyar fiataljait bizalmatlannak nyilvánítva arra kötelezték, hogy szolgálati idejüket a Donyec-medencei szénbányákban töltsék le. A rendszer furcsa kisebbségpolitikájának következményeként az elhurcolásnak ez a formája 1947-1952 között volt érvényben, így az 1925-1931 között született fiatalokat érintette. A donbászi csoportokat szervező különböző hatóságok semmilyen hivatalos indokkal nem szolgáltak az elhurcolás okára vonatkozólag. A behívottaknak eleget kellett tenniük a parancsnak, mely a Donyec-medencében letöltendő három év bányaüzemi munkára kötelezte őket. A Lehoczky Tivadar Intézetben több éve folyó kutatás keretében kíséreljük meg összeállítani a donbászi munkaszolgálatra elhurcoltak minél szélesebb körű adatbázisát. A téma mélyebb feltárása érdekében a túlélőkkel mélyinterjúk is készülnek, illetve az általuk kitöltött kérdőívek elemzése révén kerülnek feldolgozásra az adatok.
  • A kárpátaljai magyarság poltikai helyezete a rendszserváltás óta: válsztások, közigazgatás, érdekképviselet — a kutatás célja feltárni a kárpátaljai magyarság részvételét és lehetőségeit az ukrán önkormányzati rendszerben Ukrajna függetlenségétől a 2010-es választásokig, ahol a közigazgatási reform is említésre kerül. A kutatásban a reformtervezet előnyeit és hátrányait is megvizsgáljuk, továbbá a reform lehetséges hatásait a kárpátaljai magyar érdekképviseletre, külön kitérünk a Tisza–Melléki–Járás létrehozásának esélyeire, mely által megvalósulhatna a magyar kisebbség önigazgatása.
  • Magyarok oktatási-képzési stratégiája Kárpátalján az új ukrán oktatáspolitikai törekvések fényében — az MTA Határon Túli Magyar Tudományos Ösztöndíjprogram keretében az Intézet munkatársai a helyzetkép és a motivációk felmérése érdekében olyan kárpátaljai magyar szülőkkel készítettek interjúkat, akik magyar illetve ukrán iskolába adták gyermekeiket. Az oktatási rendszerben lezajló folyamatok megismeréséhez a megye magyar tannyelvű iskoláinak igazgatóival is készültek egységes struktúrájú mélyinterjúk.
  • Kárpátalja történeti, helytörténeti és oktatási bibliográfiájának összeállítása (1991 – 2011) — a program célja a rendszerváltás után megjelent kárpátaljai tudományos könyvkiadás nyilvántartása, digitális rendszerezése kiadók és tematika szerint, majd a bibliográfia összeállítása. A bibliográfiai gyűjtés folyamatos, a magyar és ukrán nyelvű történeti, helytörténeti és oktatásra vonatkozó szakmunkákból készült elsődleges digitális adatbázis megtekinthető az Intézet honlapján.
  • A múlt „élő” tanúi a temetők. Temetőkutatás a kárpátaljai szórvány magyar településeken. — kisebbségi közegben rendkívül fontos a temetők, sírjelek nyilvántartása, feltérképezése, folyamatos ittlétünk emlékeinek regisztrálása, a temetkezési kultúrát befolyásoló tényezők regisztrálása. 2011-től fentiekből kiindulva, az asszimiláció szempontjából leginkább érintett térség, a Felső-Tisza–vidék és Kárpátalja észak-nyugati járásaihoz tartozó települések temetői magyar vonatkozású sírhelyeinek a digitális feltérképezésével és adatbázisban történő regisztrálásával foglalkozunk kiemelten. Összességében elmondható, hogy az elmúlt három év során végzett terepmunkák eredményeképpen az LTI-nek eddig a Rahói- és Técsői járás településeinek 17 temetőjében megközelítőleg 8643 magyar vonatkozású sírfeliratot sikerült digitálisan rögzíteni, a temetők szerkezetéről digitális térképet készíteni, melyek megtekinthetők az Intézet honlapján.

KÜLÖNBÖZŐ KUTATÓMŰHELYEKKEL EGYÜTTMŰKÖDVE MEGVALÓSÍTOTT KUTATÁSI PROGRAMOK:

  • Magyar fiatalok a Kárpát-medencében (NIKI) — az Intézet munkatársai is részt vettek a Nemzeti Ifjúságkutató Intézet (NIKI) által végzett határon túli magyar fiatalok helyzetére vonatkozó nagyszabású kérdőíves felmérés kárpátaljai részének lekérdezésében.
  • Karrier-utak vagy parkoló-pályák? Friss diplomások karrierje, migrációs tendenciája (MTAKI) — a kutatás során megvizsgáltuk, a kárpátaljai felsőoktatási intézmények szerkezetét, statisztikai adatok alapján, valamint a továbbtanulási lehetőségek alakulását, azon belül a kárpátaljai magyarok felsőfokú képzésben való részvételi arányát az általunk vizsgált periódusban, vagyis 1996-2006 között. Továbbá a kárpátaljai magyarok képzettségi szintjét, különös tekintettel részvételükre a felsőoktatásban.
  • Határon túli magyar közoktatási rendszerek hatásvizsgálata a munkaerő-piaci relevancia (HTOF program iroda) — a Kárpát-medencei felnőttképzés rendszerét feltáró kutatás, mely egyben kiegészítése a 2004-ben „A kárpátaljai magyar felnőttképzés és szakképzés esélyei” címmel született tanulmánynak. A kiegészítés alatt értjük azoknak a kárpátaljai intézeteknek, cégeknek, szervezeteknek a megkeresését és a képviselőjükkel készített interjúk elemzését, amelyek magyar nyelvű felnőttképzéssel is foglalkoznak.
  • A Kárpát-medencei magyar felnőttképzés rendszere (HTOF programiroda) — a cím jelzi, hogy a kutatás hipotézise szerint a határon túli felnőttképzésnek elméletileg létezhet egy közös rendszere is. Noha különböző országokban kialakult képzésekről van szó, megvizsgálható, hogy a kisebbségi magyarok által működtetett intézményrendszer mutat-e hasonlóságokat? Ha igen, melyek ezek a hasonlóságok, ha nem, melyek a regionális sajátosságok? Ha eredményeink alapján ugyanis kiderülne, hogy közös felnőttképzési rendszerről tudunk beszélni, a magyarországi támogatáspolitika hatékonyabban tudna e rendszer expanziójához hozzájárulni. Ha azonban a különbözőség hipotézise igazolódna be, akkor a támogatáspolitikát regionális alapokra kell helyezni.
  • EUDIMENSIONS program: A szélesebb európai szomszédság helyi dimenziói: politikai közösség kialakítása a határon átnyúló együttműködések (PTE) — a Pécsi Tudományegyetem Regionális Kutatások Központja felkérésére együttműködtünk az EUDIMENSIONS program ukrajnai részének a feltárásában. A kutatás célja: az ukrán-magyar határon átnyúló kapcsolatok, a határon átnyúló együttműködések és a civil társadalom vizsgálata volt, valamint az európai integrációnak és bővítésnek a kormányzás rendszerére és közvetlenül az állampolgárokra gyakorolt hatásának elemzése.
  • Kárpát-panel – A Kárpát-medencei magyar identitásfejlődést Magyarországon, Szlovákiában, Kárpátalján (MTAKI) — a kutatás célja volt, hogy a Magyarországon és a nagyobb létszámú magyar közösségekkel rendelkező országokban idősoros, komparatív, reprezentatív szociológiai, kérdőíves panelkutatás-sorozat kezdődjék. Ennek keretében a Kárpát-medence magyarságának társadalmi struktúráját, munkaerő-piaci viszonyait, jövőtervezését, migrációs potenciálját, iskolázottsági helyzetét, nemzeti identitását, a kisebbségi magyar közösségek Magyarországhoz és a többséghez való viszonyát vizsgáltuk.
  • Határon túli magyar tudományos könyvkiadás (MTA Fórum Kisebbségkutató Intézet) — a többi határon túli területhez hasonlóan a helyi kutatás célja volt megvizsgálni a kárpátaljai tudományos könyvkiadás helyzetét 1945 óta, illetve válogatott bibliográfia összeállítása a témában.
  • Felsőoktatási kataszter frissítése — a Márton Áron Szakkollégium és az MTA felkérésére kutatóink részt vettek a felsőoktatási kataszter frissítése céljából folytatott kérdőíves és mélyinterjús felmérésben, melyek a kárpátaljai magyar vagy részben magyar tannyelvű felsőoktatási intézmények és tudományos műhelyek vezetőivel készültek.
  • Kárpátalja 11. A Kárpát-medence régiói című sorozat vonatkozó kötetének összeállításában való részvétel (sorozatszerkesztő: Horváth Gyula.) (MTA RKK) — a Kárpátalja c. kötet egyes fejezeteinek megírásában és a kötet lektorálásban intézetünk munkatársai és vezetői egyaránt részt vettek.
  • Oktatói mobilitás — az Apáczai Közalapítvány felkérésére munkatársaink részt vettek a kárpátaljai oktatói mobilitás feltárására vonatkozó kutatási projektben, ezen belül összefoglalták a szomszédos országokba irányuló oktatói mobilitás törvényi feltételeit és ukrán állampolgárságú oktatók mobilitásának helyzetét, illetve szakiskolai/szakközépiskolai részképzésben való részvétel lehetőségeit.

 

 

AZ KUTATÓKÖZPONT MUNKATÁRSAINAK ÉS KUTATÓINAK
INDIVIDUÁLIS KUTATÁSI PROGRAMJAI:

  • Az Intézet tudományos szaktanácsadójaként társadalmi alapon Orosz Ildikó, PhD, a pedagógiai tudományok kandidátusa, is részt vesz a kezdetektől a kutatásokban. Szakterülete: oktatásszociológia, kárpátaljai magyar oktatási rendszer, didaktika, oktatáspolitika.

1995-ben nyert felvételt a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Neveléstudományi Tanszékének „A nevelés és művelődés társadalmi összefüggései ” című doktori program képzésére. 1998-ban megszerezte az abszolutóriumot, majd 2001-ben megvédte doktori értekezését. Részletes szakmai önéletrajza és publikációs listája az Intézet honlapján tekinthető meg.

Az ukrajnai és azon belül a kárpátaljai magyar oktatás helyzetének megismerése, tudományos szintű vizsgálata aktuális és fontos témának tekinthető, hisz Trianon óta a kárpátaljai magyarság folyamatosan arra törekszik, hogy kiépítse és megtartsa anyanyelvi oktatási rendszerét, hisz ez jelenti zálogát a megmaradásnak az identitástudat megőrzésének. A független Ukrajna időszakának oktatás-, nyelv-, és nemzetpolitikai eseményei kormányonként változtak, de legfőbb prioritása mégis a homogén ukrán nemzetállam kiépítése, mely a nemzeti kisebbségek számára az asszimiláció veszélyét rejti. Ezért fontos a témakör mélyreható és történeti dimenziókban való vizsgálata, állandó felmérése és a folyamatok regisztrálása. Eddigi kutatásaiban a kárpátaljai magyar oktatási rendszer több aspektusú vizsgálatát végezte el, melyben a struktúra minden szereplőjének: a pedagógustársadalom, tanulók, szülők, vezetők és oktatási intézmények problémáit egyaránt feltárta. Fontosabb egyéni kutatásai: a kárpátaljai magyar nyelvű/nyelvi oktatás helyzete 1944 után; a kárpátaljai magyarság továbbtanulási esélyei és lehetőségei, karrierkutatások; a szórványok, szórványoktatás és művelődés Kárpátalján; a kisebbségek kisebbsége – magyar ajkú romák oktatási helyzete Kárpátalján.

  • Bocskor Andrea, PhD, a tört. tud. kandidátusa, intézetvezető. Szakterülete: imagológia, az ukrán magyarságkép tankönyvi megjelenítése, ukrán-magyar történeti és kultúrdiplomáciai kapcsolatok, magyar-magyar kapcsolatok, interkulturális kapcsolatok.

Ukrán magyarságképre vonatkozó disszertációja az ELTE-BTK Történelemtudományi Doktori Iskola Művelődéstörténeti programjában készült, melyet 2012-ben sikeresen újravédett az Ukrán Tudományos Akadémia Ukrajna Története Intézetében. Legújabb kutatásai a magyar-ukrán kultúrdiplomáciai kapcsolatok különböző aspektusainak vizsgálatára irányulnak. Részletes szakmai önéletrajza és publikációs listája az Intézet honlapján tekinthető meg.

A nemzetkép-, és ezen belül a magyarságkép-kutatás a rendszerváltás óta kibontakozó tudományos szakterület, melynek aktualitása abban rejlik, hogy a népek/nemzetek egymásról kialakított képe, attitűdje nem statikus, hanem állandóan változik, az adott népek/nemzetek közötti politikai és történelmi viszony függvénye, ami hatványozottan jelentkezik a folyamatos földrajzi és történelmi kapcsolatban lévők esetében, s a kölcsönös képalkotás eredménye a mindennapi életben is érzékelhető. A kölcsönös nemzetkép azonban nem csupán okozata a külpolitikai kapcsolatoknak, hanem oka is lehet, hisz, mint az az első világháború után tapasztalható volt, a trianoni döntéshozók magyarokkal szembeni negatív attitűdjeiket és ismereteiket, az ellenségeskedő sztereotípiákat és felületes tényanyagot tartalmazó, elavult szemléletű tankönyvek alapján alakították ki, így a két világháború között már felmerült a külföldi tankönyvek, sajtó és egyéb források magyarságképre vonatkozó részeinek megismerése a magyarságkép célzott „megjavítása” érdekében. A Szovjetunió széthullása következtében, a Kárpát-medencében létrejött új posztkommunista tér lehetőséget nyújtott, hogy az utóbbi húsz évben a szomszédsági kapcsolatok új alapokra helyeződjenek, új államok jelentek meg, melyek sorában Ukrajna fontos tényezője lett a térségnek. Magyarország és Ukrajna viszonylatában pedig a szomszédsági, határmenti, gazdasági és kulturális, illetve egyéb kapcsolatok mellett a politikai viszony meghatározó eleme lett a kárpátaljai magyar közösség, mely a rendszerváltás óta a magyar kormányok nemzetstratégiájának is része. A kárpátaljai magyarság tehát kapocs, vagy híd a két ország és a két nép viszonyában, így az egymásról kialakított nemzetképek vizsgálata 1991 óta ukrán-magyar viszonylatban is relevánssá vált.

  • Darcsi Karolina, kutató. Szakterülete a kisebbség, autonómia, önkormányzatiság és regionalitás kérdésköréhez kapcsolódik. 2002-ben a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán szerzett tanári diplomát földrajz-történelem szakon, majd 2005-ben sikeresen elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem – Századvég Politikai Iskola mesterképzését közpolitika szakirányon, 2006-ban szerzett abszolutóriumot a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolában. Részletes szakmai önéletrajza és publikációs listája az Intézet honlapján tekinthető meg.

Eddigi kutatásaiban a kárpátaljai magyarság politikai helyzetének alakulását vizsgálta a rendszerváltás óta, különös tekintettel a rendszerváltás időszakában zajló autonómiatörekvésekre, az ukrán politikai és közigazgatás rendszer működésének sajátosságaira valamint az ukrán választási rendszer alakulásának folyamatára, külön hangsúlyt helyezve arra, hogy az ukrán választási rendszeren történő módosítások miként hatottak a kisebbségi érdekképviseletre. Kutatásaiban egyaránt foglalkozott a magyarok pártpreferenciáival és választói magatartásával valamint a magyarok részvételével és szereplésével az eddigi ukrajnai választásokon. A helyi politizálás jogi és szervezeti feltételeinek, anyagi alapjainak a megismerésén, a rendszer sajátosságainak a bemutatásán túl a Kárpátalján működő önkormányzati képviselő-testületek összetételét és munkáját vizsgálta.

  • Dobos Sándor, kutató. Szakterülete: helytörténet, a XX. század során végbe ment helységnév-változások Kárpátalja mai területén, Beregszász utca- és térnévváltozásainak vizsgálata az első hiteles említésektől napjainkig terjedő időszakban (XVI-XX. század). A Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájában 2011-től elkezdett PhD-tanulmányai keretében megírandó disszertációja címe: Helységnévadási politika Kárpátalján 1898 és 2010 között. Részletes szakmai önéletrajza és publikációs listája az Intézet honlapján tekinthető meg.

A Kárpát-medencében a XX. században gyorsan változtak a települések nevei. A térség viharos történelme során számtalan terület, település cserélt gyakran gazdát. A területváltozások pedig általában együtt jártak a hivatalos nyelv és ebből fakadóan a településnevek módosulásával. Kárpátalja területén, mely az egykori Ung-, Bereg-, Ugocsa- és Máramaros megyéket foglalja magába csaknem öt alkalommal történtek helységnév-változtatások, melyek az esetek többségében egybe estek a régióban történt hatalomváltásokkal. Kronológiai sorrendben az első mesterséges helységnév-változtatásra a századforduló táján, az Osztrák Magyar Monarchia idején került sor az 1898 – 1912 között lezajlott országos helységnévrendezéskor, amikor sok egyelemű helységnevet megkülönböztető előtaggal láttak el. A második névváltoztatás a trianoni békeszerződést követően már a csehszlovák fennhatóság éveiben zajlott, amikor is valamennyi települést új mesterségesen kreált névvel láttak el. 1939 és 1944 között újabb helységnév-változtatásokra került sor, miután Kárpátalja ismét Magyarországhoz került, ekkor elvben a települések automatikusan visszakapták a csehszlovák község-névrendezés előtti neveiket, néhol a gyakorlat azonban helységnév-módosítást is eredményezett. A II. világháború után következett a negyedik tömeges helységnévreform, amikor is a szovjethatalom hivatalossá tette az oroszosított, majd a későbbiekben ukrán változattal is ellátott kárpátaljai város- és faluneveket. Sorrendben az ötödik helységnévreform a szovjet éra végén kezdődött, de hivatalos rangra emelése már a független Ukrajna idején következett be. Ekkor a helyi magyarság kezdeményezésére több kárpátaljai magyar település visszakapta az eredeti történelmi nevét, napjainkra csaknem félszáz, azonban még mindig számos helység van, amely a régi, oroszosított, illetve ukránosított nevén szerepel a hivatalos okmányokban.

  • Molnár D. Erzsébet, kutató. 2002-ben szerzett tanári képesítést angol-történelem szakon a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán, majd 2006-ban szerzett abszolutóriumot a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolájában. Szakterülete: Kárpátalja 1944-53 közötti története, a szovjet rendszer kiépítése a térségben, málenkij robot, a donbászi munkaszolgálat. Részletes szakmai önéletrajza és publikációs listája az Intézet honlapján tekinthető meg.

Kárpátalja szovjetizálása, azon belül a magyar és német nemzetiségű lakosság deportálásának, a donbászi munkaszolgálatnak a története a Szovjetunió fennállásának évtizedeiben elsők között szerepelt a tabunak számító témák listáján. Annak ellenére, hogy a birodalom szétesésével a tiltó jelleg megszűnt, a téma mélyebb, a levéltári források hitelével alátámasztott kutatására vállalkozó történészek mind a mai napig számos akadályba ütköznek. Ennek következtében – bár az elmúlt két évtizedben jelentek meg a kérdéskört különböző szempontok alapján feldolgozó munkák – számos olyan homályos kérdés vár megismerésre, melyek feltárása, a tudományosság kritériumainak megfelelő vizsgálata mindeddig nem történt meg. Ez jelenti a téma aktualitását is, illetve az a tény, hogy az 1944-53 között történt események szemtanúinak, a deportálások túlélőinek megszólaltatása tekintetében a huszonnegyedik órában vagyunk.

A kárpátaljai magyar tannyelvű felekezeti iskolákat úgy kell tekintetünk, mint az ukrán oktatási rendszerben, a hatályos jogszabályok és feltételrendszereknek megfelelő, ugyanakkor egyedi struktúrával rendelkező intézményeket. Szerkezeti struktúrájuk sok tekintetben formabontó. A nem teljes középfokra épülnek, 3 évfolyamos képzés után érettségit adtak megalakulásuktól 2010-ig, amíg a hatályos rendelkezések értelmében Ukrajna vissza nem állt a 11 évfolyamos középiskolai képzésre. A fenntartó az egyházak által létrehozott alapítvány, mert a hatályos jogszabályok szerint, Ukrajnában az egyház nem tarthat fent oktatási intézmények. Az állam csak a tanárok kötelező óraszámait fizette 2009-ig, amikor is megvonták a finanszírozást a nem állami tulajdonban lévő intézményektől. Jelenleg az intézmények fenntartása teljes mértékben a magyarországi pályázatoktól függ.

Hipotézisei szerint a felekezeti iskolákban tanuló diákok teljesítményének növelésében leginkább a bentlakásos jelleg, és a vallásos klíma játszik szerepet. Ugyan ezen okokra vezeti vissza a közösségteremtő/ápoló funkciójukat. Ezek együtt biztosítják a kárpátaljai magyarság érdekérvényesítéshez szükséges hatalmi eszköz megszerzését, a tudást.

 

 

AZ KUTATÓKÖZPONT MUNKATÁRSAI AZ ALÁBBI TUDOMÁNYOS KONFERENCIÁK, SZIMPÓZIUMOK SZERVEZÉSÉBEN, MEGRENDEZÉSÉBEN MŰKÖDTEK KÖZRE:

2006. november 17. Málenykij robot és a kárpátaljai magyarság -- tudkonferencia

  • 2013. november 6. – Beregszász Anno. Emlékkonferencia, a város alapításának 950. évfordulója tiszteletére

  • 2013. június 14. – „Kisebbségi magyar politizálás és érdekképviselet a rendszerváltás óta” (tudományoskonferencia)

  • 2013. május 22. — „Ott a messzi Donnál…” c. dokumentumfilm kárpátaljai premierje (dokumentumfilm-bemutató, kerekasztal-beszélgetés)

 

  • 2012. november 9.— Kárpát-medencei magyar társadalomkutató műhelyek és intézetek találkozója (nemzetközi műhelytalálkozó, kerekasztal-beszélgetés)

 

  • 2012. október 23. — „Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai” (könyvbemutató)
  • 2012. szeptember 28. — A 72-es beadvány. Nemzetiségi és oktatáspolitika a ’60–’70-es években a Szovjetunióban(konferencia, kerekasztal-beszélgetés)
  • 2012. június 14. — „Így maradok meg hírvivőnek…” (Dr. Soós Kálmán, a tanszék első vezetője emlékére összeállított tanulmánykötet-bemutató)
  • 2012. április 24. — „Hitelszövetkezetek a hegyvidéki kirendeltség keretében 1898 – 1910 között” (könyvbemutató)
  • 2012. április 20. — A NATO és az EU együttműködése a közös biztonság- és védelempolitika Lisszaboni Szerződést követő fejlődésének tükrében („Ifjúsági roadshow” – tudományos konferencia)
  • 2012. március 28. — „A máramarosi öt koronaváros levéltára” (könyvbemutató)
  • 2012. február 29. — „Nemzetiségi politika a visszacsatolt Kárpátalján” (könyvbemutató)
  • 2011. november 3. — „Tudományos műhelyek a kárpátaljai magyar tudományosság szolgálatában”
  • 2011. március 24-25. — „Rákóczinak dicső kora”
  • 2010. március 24. — „Az 1920-as békerendszer és Európa átalakulása”
  • 2007. február 6. — „Kölcsey esték: Bemutatkozik a Lehoczky Tivadar Intézet”
  • 2006. november 17. — „Málenykij robot és a kárpátaljai magyarság”
  • 2004. november 26. — „60 éve hurcolták el a kárpátaljai magyar férfilakosságot”
  • 2003. május 24-25. — „A beregszászi zászlóbontás emlékére, Anno 1703”
  • 2000 — „A magyar nép történetének oktatása a Kárpát-medencében”
  • 2000 — „Magyar millennium. A magyar állam és a Kijevi Rusz a IX–XIII. században”

 

 

 

KIADVÁNYAINK

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközponttanulmánygyűjteményei:


 

 

2. Molnár Eleonóra – Orosz Ildikó: Oktatásügy a határon. KMKSZ, Ungvár, 2009.

A 72-es Beadvány. Nemzetiségi és oktatáspolitika a ’60-70-es években a Szovjetunióban. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének konferenciakötete. Szerk.: Darcsi Karolina, Dobos Sándor. PoliPrint, Ungvár, 2013. 160 oldal.